Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

338 Az országgyűlés képviselőházának 2k. felsőbb állásokban a békeidők állapotára való visszatérést; kívántam a felesleges tisztviselői karoknak, így például a főispáni karnak a meg­szüntetését; kívántam a főszolgabírói állások korlátozását, összevonását, a községi autonó­miák kiépítését; kívántam a felebbezési rend­szer legszigorúbb leépítését, a községek életé­ben & békebírói intézmény behozatalát, ami az országot rendkívül nagy hivatali apparátustól, költséges pereskedésektől, végnélküli felel)be­zésektől, magát a népet pedig felesleges költsé­gektől óvta volna meg.» Akor .a t. többség tilta­kozott indítványaink ellen, utóbb azonban maga a kormány is^ kénytelen volt bizonyos mértékig a takarékosság útjára lépni, — ezt a részét esak élőszóval mondom el — miután a szanálás: törvénnyel, a népszövetségi kölcsönnel kapcso­latban külföldi tényezők kívánták a kormány­tól, hogy bizonyos takarékosságot honosítson meg. De az ellenzéki kisgazdapárt szónoka ki­fejtette, hogy a kormánynak ezek a takarékos­sági intézkedései tessék-lássék intézkedések, azoknak lényeges eredménye nem lesz. Azután a következőképpen folytatta az el­lenzéki kisgazdapárt szónoka az előadását — s ezzel be is fejezem a felszólalásomat — fol vassá): «A legkomolyabb gazdasági szakembe­rek komor színekkel festik a legközelebbi idők kifejlődését az ország egyes gazdasági érde­keltségeire nézve, és azt jósolják, hogy hova­tovább mezőgazdasági termelésünk is súlyos válságba jut, sőt bizonyos mértékig már benrtű is van. Az állam pénzügyi rendszere, a jelen­legi gazdálkodás, amely minden erejét arra for dította, hogy magának az állami költségvetés­nek egyensúlyát állítsa helyre, de semmi tekin­tettel nem volt a mezőgazdaságok érdekeire, oda fog vezetni, hogy az a termelési ág is, amely eddig még meglehetősen meg volt kí­mélve az általános közgazdasági válság kiíratá­saitól, — értem mezőgazdasággal foglalkozó osztályunkat — szintén a legsúlyosabb hely­zetbe került, pedig ennek a foglalkozásnak, en­nek a termelési ágnak megrendülése lehetet­lenség, hogy visszahatással ne legyen magának az államnak a költségvetésére. Ez a borulat már jelentkezik, de jóformán semmi intézkedést nem látunk ennek elhárítására. Ezért sem le­hetünk a kormány iránt bizalommal.» T. Képviselőház! En csak annak a pártnak nevében éreztem magamat feljogosítottnak ezek megállapítására, amely párthoz a máso­dik nemzetgyűlésen tartozni szerencsém volt. DB igenis élénken emlékszem rá, hogy hasonló irányú felszólalások hangzottak el abban az időben a többi baloldali nártok részéről is. Az állami költségvetés megállapításakor a szaná­lási időszak parlamenti ellenzéke igenis becsü­letesen teljesítette kötelességét, minden alka­lommal figyelmeztette a kormányt, hogy mér­hetetlen nagy pénzügyi berendezkedése végre is országos megrázkódtatást fog előidézni. Az akkori baloldal előre figyelmeztette a t. kor­mányt arra, hogy a szanálási időszak első pár esztendeje után, amikor a 250 millió arany­korona népszövetségi kölcsön elfogy, még sok­kal súlyosabb és nagyobb pénzügyi válságba fog kerülni az állam, mint amilyenből a kor- " mány a 250 millió aranykorona felhasználásá­val kimenteni igyekezett. Végtelenül sajnálatos, hogy az akkori bal­oldalnak ez az álláspontja, ez a figyelmezte­tése valóra vált, de most már a t. túloldal ré­széről azzal előállani, hogy az állami költeke­zések túlcsigázásában ez a baloldal is felelős, nem méltó a törvényhozás komolyságához. ilése 1931 november 19-én, csütörtökön. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon. — Mojzes János: Nem férfias eljárás!) Az elnök úr napirendi javaslatát különben magam is elfogadom. Elnök: Méltóztatnak napirendi javaslato­mat elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy azt hatá­rozatként mondom ki. Peyer Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Peyer Károly: T. Ház! Kóródi Katona képviselő úr az előbb befejezett felszólalásában többek között arra hivatkozott, hogy az Orszá­gos Társadalombiztosító Intézet elnökségi tag­jai jogosulatlan protekcióhoz juttatnak egyes nem betegeket, ugyancsak állítólag szakszer­vezeti tisztviselők is ilyen minőségben befo­lyásolják az orvosokat. Miután én a Társada­lombiztosító Intézet elnökségének tagja vagyok, — ne legyen félreértés, nem fizetett állásról van szó, hanem éveken keresztül azok, akik ott azt a súlyos és nehéz feladatot végzik, úgy a munkások, mint a munkaadók egyformán teljesen tiszteletből végzik ez a feladatot — szükségesnek tartom, hogy ezt az állítást a leghatározottabban visszautasítsam. Visszauta­sítsam azért, mert ez az általánosságban tar­tott kijelentés alkalmas arra, hogy a Társada­lombiztosító Intézetet olyan színben tüntesse fel ma, mint amilyen színben volt ez az inté­zet, mielőtt az Önkormányzat a vezetést át­vette volna. A képviselő úr bizonyára abból az időből emlékezik reá, amikor nem az auto­nómia vezette az intézetet, amikor tényleg meg­történt az, hogy az intézet tisztviselőinek túl­nyomó része, akiknek megfelelő összekötteté­seik voltak, a betegek rovására az intézet költ­ségén nyaraltak és lefoglalták azokat a helye­ket, amelyeket az intézet különböző szanató­riumokban lefoglalt. Amióta az Önkormányzat ott van, — statisz­tika imutatja azt, hogy a tisztviselők közül há­nyan mentek nyaralni (Kertész Miklós: Azóta betegek is mennek nyaralni) — azóta csak a tényleg betegek mehettek nyaralni és megszűnt az a rendszer is, amelyet a.képviselő úr és tár­sai/vezettek ott be, hogy előkelő urak, amikor nyáron nyaralni mentek, akkor háztartási al­kalmazottaikat az Oti. költségén küldöttek kü­lönböző szanatóriumokba szintén nyaralni a beteg munkások terhére és rovására. Az az idő, amely időben a képviselő úr ott működött az intézetnél mint tisztviselő, egyike a legszomorúbb időknek. Ebből az időből szár­mazik az a, azt hiszem, 30 milliónál nagyobb deficit, amelyet ott a fejnélküli gazdálkodás okozott és amelynek egyik kinövése, hogy a képviselő úr ma ugyancsak erre az intézetre nagy terhet jelent. (Mozgás.) A képviselő úr három évig volt az intézet szolgálatában, ennek ellenére ma 23 év 3 hónap és 18 nap után élvez nyugdíjat az intézettől, (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Hogyan?) annak, ellenére, hogy csak három évig teljesített az intézetnél leg­utóbb mint titkár szolgálatot a VII. fizetési osztályban, ha jól emlékszem. Beszámították a törvénynek egy nagyon hiányos és helytelen rendelkezése folytán az előző különböző hivata­loknál, szolgabíróságoknál, meg egyebeknél el­töltött szolgálati időt és a képviselő úr ma kap havonként 240.90 pengő nyugdíjat. (Simon András: Az is közszolgálat!) Miután azonban a lakbérét a miniszter elfelejtette egyidejűleg megállapítani, utólag ezt szintén elintézte, úgy­hogy most ezen a fizetési nyugdíjon kívül 385 pengő 50 fillér lakbérben is részesül. Ezt a be­teg munkások pénzéből kell kifizetni, ennyivel

Next

/
Thumbnails
Contents