Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

334 Az országgyűlés képviselőházának 2i. Ha csak azt képzeljük el, hogy most már a külföldi politikusok által is követelt revízió következnék el hazánkban, ha a mostani határainkon túl csak egy Ötven kilométeres körzetben történnék határkiigazítás, gazdasági kérdéseinknek máris óriási terrénuma intéződnék el, (Dinich Ödön: Volt idő, amikor sokkal többet kaphattunk ' volna vissza!) és ha a mostani trianoni határ mellett levő városövezet visszakerülne, már akkor is rendkívül sok emberünk volna elhelyezhető és 'a mai munkanélküliség zöme megszűnnék. En elsősorban a tisztviselőkérdéssel óhajtok foglalkozni. A magyar tisztviselői osztály ennek a nemzetnek nagyon fontos szerve. A tisztviselői osztály, a lateinerek vállalják és hordják ennek a nemzetnek minden^ gondját és baját. Most is, amikor a szanálási intézkedések történtek, ezt a tisztviselői kart, elsősorban a közép- és kistisztviselői kart érte utói a szanálás redukciója. Nekünk azonban nem lehet itt behunyt szemmel járnunk, hiszen itt minimális fizetésű kistisztviselők nyugdíja és fizetése vétetett oly redukció alá, amely őket megélhetésükben a legteljesebb mértékben akadályozza. (Dinich Ödön: Ez igaz, sajnos! — Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Mi tisztelettel kérjük a kormányt, találjon módot arra, hogyha nem is most közvetlenül, de talán januártól vagy a február elsejei negyedtől kezdve, a 150 pengőn aluli tisztviselői fizetések és nyugdíjak abban az esetben, ha az illető tisztviselők családi pótlékra jogosultak, mentesíttessenek a redukció alól. (Helyeslés.) Erre a költségvetési változásra megvan a megfelelő fedezet. Legyen szabad ez alkalommal rámutatnom erre a kérdésre

v A 6-os bizottság jelentésében szerepel a tételek között a kiküldetési költségek ügye. Végigmenve a tárcákon, összeszámítottam, hogy egy-egy tárca keretében mit jelent a tisztviselői kiküldetések összege. A népjóléti miniszteri tárcánál 96.290 pengőt jelentett a redukció előtti öszszeg, ezt az összeget redukálták 12.000 pengővel. Az igazságügyi tárcánál 301.000 pengő volt és ezt redukálták 52.000-rel. A vallás- és közoktatásügyi tárcánál 228.000 pengő volt az eredeti összeg, ezt redukálták 34.000 pengővel. A földmívelésügyi tárcánál 984.000 pengő volt az eredeti ö,sszeg, ez redukálva lett 99.000 pengővel. A belügyminiszteri tárcánál 2,318.000 pengő volt, redukálva lett 133.000 pengővel. A kereskedelmi tárcánál 368.000 pengőt 36.000 pengővel, a pénzügyinél 351.000 pengőt 231.000rel, a miniszterelnökségnél 272.000 pengőt 27.000-rel redukálták. Végeredményében a kiküldetési célokra felvett összeg 4,921.000 pengő volt, redukálva lett 418.000-rel. Megállapítom, hogy még 10%-ot sem ér el a kiküldetési díjak redukciójának összege az előbbi összeggel szemben. Hogy a tisztviselői kar kisebb kategóriáinak ez a bizonyos mentesítése eléressék, tisztelettel javaslom, méltóztassék bizonyos fokon túl a kiküldetési költségeket a t. kormánynak redukálni. A mai viszonyok között, bármely fizetési kategóriában legyen az illető tisztviselő, 16 pengős napi kiküldetési összegből feltétlenül ki kell jönnie annak a költségnek, amely az illetőnek egynapi kiküldetését fedezi. Ezzel szemben az első fizetési osztályban 35 pengő a kiküldetési összeg. Ha ez a redukció megtörténik a magasabb fizetési osztálvokban. hiszem, hogy sikerülni fog ezt a 150 pengős tisztviselői létminimumot a redukciótól megóvni. ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. Itt vagyok bátor a t. kormány figyelmét felhívni arra, hogy a tisztviselői kar már ilyenkor, a karácsony előtti hetekben élénken foglalkozik azzal a gondolattal, hogy vájjon lesz-e a karácsonyi segélyekből valami. En tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, lenne kegyes ebben a tekintetben megnyugtató választ adni a tisztviselői kárnak, hogy lesz-e karácsonyi segély vagy nem. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem!) Ha az ország mostani gazdasági helyzete azt hozza magával, hogy karácsonyi segély ne legyen, jó lesz ezt a tisztviselői karnak már most, a december elsejei fizetések felvétele előtt tudomására hozni, hogy azután karácsonyi ügyeit ehhez mérten intézze el. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Szóvá kell tennem a tisztviselői kar érdekében, hogy bár a tisztviselői fizetésredukció megtörtént, mégis olyan költségek, mint a vizsgadíjak, mint például az államszámviteltani államvizsgák, a pénzügyi fogalmazási vizsga, a társadalombiztosító intézeti fogalmazási és számvevőségi vizsga díjai még ma is eredeti nagyságukban állanak fenn. (Gáspárdy Elemér: Ki kapja a vizsgadíjakat? Az a fontos!) Lehetetlenség, hogy amikor a tisztviselők fizetését redukálták, akkor a tisztviselő 200 és 300 pengős hallgatási és vizsgadíjakat fizessen, (Gáspárdy Elemér: Tessék azt az állampénztárba fizetni!) különösen akkor, amikor ezt nem is a kincstár kapja meg, hanem az a vizsgáztató magas tisztviselő, akinek amúgyis megvan a maga rendes, fizetési osztály szerint iáró fizetése. (Gáspárdy Elemér: Ez a hiba! — Mojzes János: A pénzügyi tisztviselők ne kapjanak dugsegélyt!) öriási kérdés ifjúságunk, a magyar ifjúság kérdése. Mi lesz ifjúságunkká'? Mi lesz azokkal az ezrekkel, akik ma az egyetemeken, a középiskolákban, a tanítóképzőkben tanulnak és a diploma megkapása után sújtja őket az élet gondja? A kérdés megoldásának egyetlen módja az álláshalmozások megakadályozásának legszigorúbb kezelése. (Helyeslés.) Megjelent egy rendelet, amely szerint minden állami vagy közpénztárbői fizetést kapó tisztviselőnek be kell jelentenie azt, hogy még melyik másik közpénztárból kap fizetést, vagy annak megfelelő illetményt, vagy tiszteletdíjat. r Az én meggyőződésem szerint ez hiányos intézkedés. Alláshalmozás nemcsak az, amidőn a tisztviselő maga vesz fel közpénzeket más helyekről, hanem arra is tekintettel kell lennünk a mai nehéz szociális viszonyok között, vájjon a tisztviselők családtagjai nincsenek-e olyan ellátásban, hogy egy-egy családban 5—6 családtag vesz fel olyan fizetéseket, amelyek szintén közpénztárból jutnak az illetőknek. A mai szociális helyzet azt követeli meg, hogy necsak az ország budgetjét hozza rendbe a kormány, hanem azt is megköveteli, hogy a szociális intézkedések kiterjedjenek olyan irányban, hogy kenyeret adjunk minél több embernek és munkanélkülinek. Itt kell szóvátennünk — már több ízben szerepelt a Házban —a trafikok kérdését. A legigazságosabb és leghelyesebb dolog az volna, kai Ház bizottságot küldene ki abban az irányban, hogy a trafikengedélyeket felülvizsgálja. (Helyeslés a baloldalon.) Lehetetlenség, hogy altábornagyok özvegyei és más hasonló pozíciókban levők és nyugdíjat élvezők trafikengedélyeket kapjanak, (Sauerborn Károly: Szegény hadirokkantak nem kapnak!) ugyanakkor, amikor az illetők annyira nem szorultak rá a trafikokra, hogy feleslegesnek tartják,