Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés képviselőházának 2U- ülé. hogy ők kezeljék ezeket a trafikokat, hanem társakat keresnek és ma az a lehetetlen állapot van itt különsen a fővárosban, hogy a trafikok harmad- és negyedkézen mennek kérésziül és konzorciumok alakulnak egyes jól menő tarfikok kiaknázására. (Dinnyés Lajos közbeszól.) A kincstári szolgáltatások nem arra alkalmasak, 'hogy a tengerbe vizet Öntsenek, hanem arra, hogy minél több megélhetést adjanak a mai nehéz szociális időkben. Hasonló nehéz kérdés az italmérések revíziójának ügye. A napokban történt meg #gy esetben, hogy néldául olyan valaki kapott italmérési engedélyt, akinek megengedem, van bora, mert 40 holdas szőlője van, de e mellett Budapesten háromemeletes ház tulajdonosa. Igaz, hogy az illető teljesen megfelel a pénzügyminiszteri rendelet követelményeinek, de ez szociális szempontból nem elegendő. Az illető ilyen vagyoni körülmények között nem szorult rá, hogy italmérési engedélyt kapjon a kincstártól. (Zaj a jobboldalon.) Korcsmajogot kapott. (Dinnyés Lajos: össze ne vesszetek ottan! — Sauerborn Károly: Szabaddá kell tenni a borértékesítést!) Ugyanilyen kérdés a mozik és az osztálysorsjáték ügye. Ezen a téren kérjük a kormányt, méltóztassék intézkedni, mert ez a mai gazdasági válság nemcsak az államháztartás válsága, hanem az egyesek válsága is. Nem vagyok szakember ebben a kérdésben, amelyet most felhozok. Valaki említette a sómonopólium kérdését. Azt mondotta az illető, hogy a sómonopólium tekintetében az AngolMagyar Banknak adott koncesszió most jár le. Idehozom a t. Ház elé ezt a kérdést, vájjon nem volna-e tanácsos a trafikok módjára sóárudákat létesíteni. (Propper Sándor: Só/hivatalokat!) Az illető szakember, akinél a kérdésben jártam, megállapította, hogy legalább 2000 családnak tudna a kincstár ilyen címen jövedelmet adni és magának a kincstárnak a jövedelme is körülbelül 150.000 pengő volna ezekből a kis^ sóárudákból. A családoknak exisztenciát tudnának teremteni és egy csomó munkanélkülit tudna a kincstár elhelyezni. Tisztelettel a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom ezt a gondolatot. (Szeder Ferenc: Nincs pénzügyminiszter!) Indokolatlannak tartom, hogy egy nagykapitalista ibank húzzon a sómonopóliumból jövedelmet. (Egy hang a jobboldalon: Mindennek a háta mögött a bankok vannak.) Tisztelettel kérem beszédidőm negyedórás meghosszabbítását. Elnök: Kérdem at. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Kóródi Katona János: T. Ház! A különböző jelentésekből tudjuk, hogy a dohányjövedék helyzete majdnem vigasztalan. Azt mondják, hogy 6000 vágón porlad szanaszét a különböző raktárakban. Felvetem azt a kérdést, hogy ha így áll a helyzet, vájjon nem volna-e indokolt a mostani árakat még egyszer redukálni 1 (Sauerborn Károly: ök emelni akarnak mindent! Petróleumot, benzint!) Nagyobb lesz a forgalom és a mai kis vásárlóképességű publikum is meg tudja az olcsóbb dohányt vásárolni; ezzel szemben, ha éveken keresztül várunk, akkor ez az óriási dohánymennyiség, ez a hatezer vágón teljesen el fog pusztulni. A szanálással kapcsolatban bátor vagyok egy fővárosi kérdésre is kitérni, mert hiszen a főváros a miénk végeredményben, nemcsak azért, mert sokan közülünk itt is lakunk, hanem azért is, mert a mai csonka kis Magyarországív RPV1SELÖHÁZI NAPLÓ. II. se 1931 november 19-én, csütörtökön. 335 nak ez a behemót nagy fővárosa bizonyos tekintetben döntő befolyást gyakorol az egész ország életére. A főváros közlekedését kell itt szóvátennem, a főváros mostani közlekedési viszonyait. Az embernek szinte az az impressziója, hogy a Bszkrt. vezetősége részéről az a tény, hogy a Bszkrt. igazgatósági tagjainak tiszteletdíjait redukálták, (Dinnyés Lajos: Ez nem fővárosi költségvetési vita, képviselő úr! — Gáspárdy Elemér: De közérdek! — Dinnyés Lajos: A 6-os bizottság jelentéséről halljunk valamit!) kvázi involválja azt a körülményt, hogy a Bszkrt. igazgatósága szinte be akarja bizonyítani a közvélemény^ előtt: látjátok, a tiszteletdíjak redukálása után redukáltuk a közlekedést is annyira, hogy ma a leglehetetlenebb helyzet van ezen a téren a fővárosban. A kormánynak feltétlenül bele kell avatkoznia ebbe a kérdésbe, mert lehetetlen, hogy a fővárosban olyan közlekedési viszonyok legyenek, mint amilyenek most vannak. De természetesen egy kikötésünk feltétlenül kell, hogy legyen: semmi esetre se tarifaemeléssel történjék a Bszkrt.-nak ez az akciója. (Farkasfalvi ^Farkas Géza: A Dunaparton félóráig kell várni egy villamosra!) A népjóléti tárca keretében kénytelen vagyok egy problémát a t. Ház figyelmébe ajánlani, mégpedig az odiózus Társadalombiztosító kérdését. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Valamit olvastam a lapokban, hogy a 6-os bizottság elé fog kerülni az a javaslat, amelyet a népjóléti miniszter úr az elmúlt ciklusban már beterjesztett. Tiszteletteljes kérésem az lenne, hogy ez a javaslat ne a 6-os bizottságban tárgyaltassék, hanem hozassék ide a Ház plénuma elé, mégpedig azért, mert ez olyan téma,

f amely feltétlenül az egész parlament megvitatása alá tartozik. Egyet azonban már most bátor vagyok a t. Ház figyelmébe ajánlani: a tervezetben állítólag az van, hogy az 1932. év végéig rendelkezési állományba fogják helyezni az Oti. tisztviselői karát. Figyelmeztetem a t. Házat, — s azt hiszem, különösen a t. Ház tisztviselotagjai értenek velem egyet ebben — hogy 1867 óta még nem történt meg az, hogy véglegesített tisztviselőket egy törvényjavaslattal teljesen kiszolgáltattak volna az elbocsátásnak és a kenyértelenségnek. Lehet egy intézményt szanálni és az Oti.-t is tagadhatatlanul szanálni kell, de nem ezen az úton, amely a tisztviselői jogbiztonság érzetét fogja tünkretenni. S még egy megjegyzésem van. Felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy a Társadalombiztosítónak feltétlenül pártok feletti intézménynek kell lennie, (Farkasfalvi Farkas Géza: Le kell építeni századrészére!) Lehetetlenség az, hogy a munkás betegágya körül viták folyjanak abban az irányban, hogy melyik szakszervezetnek tagja az illető, holott csak egyetlen problémáról lehet ott szó: beteg-e az illető vagy nem. Lehe' tétlenség az, amiről ma tudomásunk van, hogy bizonyos szakszervezeti urak saját tagjaikat akkor is protezsálják, amikor az orvos megállapította, hogy egészséges az illető. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) Nagyon sokat lehetne erről a témáról beszélni, én azonban a t. Házat csak arra kérem, hogy bármennyire odiózus is ez a dolog. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon odiózus! Tönkreteszi a munkást is. a munkaadót is! Mind a kettőt! Lehetetlen intézmény!) mégis szükséges intézménye a mai társadalmi életnek. Ezekután áttérek a mi agrárnépünk bajaira és terheire. (Halljuk! Halljuk!) Itt konkrétumokról és nem nagy általánosságban fogok beszélni. Szóvá kell tennem elsősorban azoknak a 49