Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

330 Az országgyűlés képviselőházának 2%. ülése 19È1 november 19-én, csütörtökön. vonatkozó interpellációját. Azonkívül Propper Sándor képviselő úr a következő javaslatot ter­jesztette elő: «A' Képviselőház utasítsa a kor­mányt, hogy a beterjesztett jelentések alapján a Bethlen-kormány^ vád alá helyezésére javasj latot tegyen a t. Háznak, mert az a könnyelmű és az ország értékeit feláldozó gazdálkodás, amelyet a Bethlen-kormány folytatott, ^ megtor­lás nélkül nem maradhat.» (Szilágyi Lajos: Kifelé szólt ez!) T. Ház! A politikai felelősség azt jelenti, hogy a felelősségrevonás által az illető minisz­terelnöknek, vagy a miniszternek . politikai állását támadják meg. Ennek nincs más konzek­venciája, mint az, hogyha a parlament többsé­gének nem tetszik a miniszterelnöknek, vagy a miniszternek politikája, megbaktatja a kor­mányt, vagy a a kormány levonja a konzekven­ciát és lemond. A jogi felelősség azonban egé­szen másvalami. A jogi felelősség már annak a miniszternek, vagy miniszterelnöknek egyéni becsületét is érinti és egyéni tisztességére is vo­natkozik« Az 1848 : III. te. rendelkezik a vád alá he­lyezés tekintetében. A nemzet alkotmányában a kormány a vád alá helyezésének joga olyan hatalmas jog, amely alkotmánytörténetünk év­százados miultjában gyökerezik. Ez olyan, nagy jog, olyan sarkalatos jog, hogy ezzel a joggal könnyelműen és meggondolatlanul élni, nagy felelősség. Ezzel nagy felelősség jár, nemcsak azért, mert a vád alá helyezés emlegetésével a volt minisztereket, a volt kormányt olyan cse­lekedetekkel vádolják, amelyre a törvény^ ér­telmében a Ibüntetőtörvénykönyvben megálla­pított büntetési nemek szabandók ki, azaz a pénzbüntetéstől a halálbüntetésig terjedő bün­tetés. Egyfelől azért, mert a múlt kormánynak és pedig Magyarország miniszterelnökének és volt minisztereinek becsületéről van szó, de másfelől azért, mert nem szabad és nem lehet a vád alá helyezési joghoz nyúlni könnyel­műen, meggondolatlanul és avatatlan kezekkel, áll az is, hogy aki viszont alaptalanul vádas­kodik, (Úgy van! a jobboldalon.) vagy hamisan vádaskodik, kell hogy ennek a hamis vádas­kodásnak következményeit is levonja. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a jobboldalon. — Szilágyi Lajos: ök azonban csak a mentelmi jog védelme alatt vádaskodnak! Kiállni nem mernek! — Ügy van! a jobboldalon.) Propper t. képviselőtársam nem követel kevesebbet, mint azt, hogy a jelenlegi kormány terjesszen elő vád alá helyezési javaslatot. (Zaj és derültség a jobboldalon. — Simon András: Komolytalan!) Azt hiszem, hogy maga az in­dítványnak ez a petituma is komolytalan, mert csak nem fogja feltételezni Propper képviselő­társam -azok után, amiket a miniszterelnök úr szájából hallott, ama nyilatkozatok után, ame­lyeket akár gróf Apponyi^ Albertnek, akár másnak szájából hallott és "• ama jelentések alapján, amelyekben egy jottányi adat^ sincs, amely támogatná a jogi felel ősségre vonás kér­dését, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) csak nem fogja képviselőtársam remélni, hogy ez a kormány, ez a becsületes magyar kormány, amelynek háta mögött ülünk és amelyet támo­gátunk, ez fog vád alá helyezési indítványt tenni? Hogy a kormány tegye ja, vád alá helye­zési indítványt, ez a kívánság csak a dolgok­nak mellékvágányra helyezése. Volt itt 25 esz­tendővel ezelőtt egy vád alá helyezési indít­vány, a Fejérváry-kormányra vonatkozó vád alá helyezésére vonatkozóan, amely nem ilyen volt Gál Jenő igen t. képviselőtársam igen jól tudja, hogy ki volt annak a szerkesz­tője. Nem tudom, nem vett-e részt a szer­kesztésében, de volt főnöke, Visontai Soma volt annak a vádindítványnak szerkesztője, amely hatalmas munkával, jogászi felépítés­sel, gyönyörűen összeállította a Fejérváry-kor­mány bűneit. Annak a Fejérváry-kormánynak bűneit, amely az alkotmánytiprások tömegét követte el, amely megsértette a szabadságjo­gokat, megsértette a nemzet függetlenségét, semmibe vette a parlamentarizmus elvét, fü­tyült arra, hogy a parlament nem tudom hányszor bizalmatlanságot szavazott neki, el­lenségeinkkel cimborált. Mindezt csak azért hozom fel, hogy arra az égbekiáltó igazságtalanságra és képtelenségre rámutassak, hogy ezzel a bizonyos Fejérváry­kormánnyal, a darabontkormánnyal akarják egy színvonalra, egy sorba állítani Bethlen Ist­ván grófot, akiről mindent elmondhatnak a t. túloldalon, de azt az egyet senki sem tagadhatja le, hogy tíz esztendőt szentelt ennek a nemzet­nek életéből, hogy ezt az országot a forradalom romjaiból talpraállította, hogy életösztönt adott nekünk (Karafiáth Jenő: Fog is adni!) és megépítette a hidakat azok felé a nagy nem­zetek felé, amelyek addig rólunk tudni, velünk szóbaállni sem akartak. (Elénk éljenzés, helyes­lég és taps a jobboldalon. — Felkiáltások: Éljen gróf Bethlen István! — Pakots József: Kitűnő védelem, de csak úgy szórványosan tapsol­nak!) Miután interpellációkat' jegyeznek be, amelyeket folyton elhalasztgatnak, miután in­dítványokat tesznek és a kormányra akarják hárítani -a vád alá helyezés kötelezettségét, mindezzel arra mutatnak, hogy nem komoly ezeknek a szándéka, nem mernek komolyan ide­jönni a vád alá helyezési indítvánnyal, mert ha ide mernének jönni, akkor indítványt tennének, de nekik csak egyetlen céljuk van, hogy azt a Bethlen Istvánt, aki a nemzeti gondolatnak volt megtestesítője, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akitől féltek, azt le akarják já­ratni, annak a becsületét és jó hírnevét akarják a belföldön és a külföldön egyaránt lejáratni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Nem gróf Bethlen Istvánt védem. ö nem szorul védelemre, sem azzal meg nem bízott, hogy én itt védelmezzem, de én védel­mezek egy elvet, fel akarom emelni szavamat azon beteges közszellem ellen, amely kéjeleg a gyanúsításokban és rágalmazásokban. (Kara­fiáth Jenő: TJgy van! Ez tömeghisztéria!) Saj­nos, ez a mai Magyarország súlyos és válságos közgazdasági állapotában nagyon hajlamos a rágalmak befogadására. (Egy hang a jobb­oldalon: A gyanú szadistái!) Vannak kávéházi asztal mellett kitalált gonosz pletykák, amelyek a legsúlyosabb rágalmak nemcsak politikailag, de egyes férfiakkal szemben a családi becsüle­tet is érintőleg (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) és az ilyen rágalmak gyorsabban terjed­nek az országban, mint a legveszedelmesebb pestis. (Szilágyi Lajos: Ezzel akarnak meg­félemlíteni!) En arra kérem^ a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat, (Felkiáltások a jobbolda­lon: Nincsenek itt!) hagyjanak fel ezzel a játék­kal, amelyet folytatnak, és ha vád alá helyezést akarnak, akkor ne csak beszéljenek róla, ne csak az újságok részére szavaljanak, ne csak azért kiabáljanak, hogy mások jó hírnevét le­rontsák, hanem álljanak elő (Vázsonyi János: Beadtak egy indítványt! — Simon András: A mentelmi jog védelme alatt!) komolyan megin-

Next

/
Thumbnails
Contents