Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

326 Az országgyűlés képviselőházának 4£. res napszámbérrel dolgoznak. Nem jobb a városi ipari munkásságnak sorsa sem. (Csikvándi Ernő: Hol van ez a 30, 50, 70 filléres napszám!) Békés megyében, Dobozban, tessék utána nézni, megadtam a képviselő úrnak pontosan a címet. (Csikvándi Ernő: Gazdaságról van szó, nem gyárról! — Szeder Ferenc: Az úrnak akkor fogalma sincs róla! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne tessék itt mellékvitákat rendezni. (Weltner Jakab: Az az úr se izguljon annyira, tessék őt is figyelmeztetni ! — Zaj.) Kethly Anna: Tessék megkérdezni például a békési nagybirtokoknál, hogy ősszel a cirokvágásnál és a répaszedésnél 30 és 50 filléreknél többet tudtak-e keresni az emberek, (Csikvándi Ernő: Az megint más, hogy keresni tudnak-e? Az nem napszám! — Weltner Jakab:-30 fillérből nem lesz 50 fillér, akárhogy lármázik! — Csikvándi Ernő: Sajnos, a gazda se keresett!) Elnök: Csendet kérek. (Weltner Jakab: Jól van, de akkor ne tagadjon! — Szeder Ferenc: Napszám is van 50—60 filléres, elismerjük!) Kethly Anna: T. Képviselőház! Nem jobb a helyzet bent a városban sem, mert azok a kartellek, amelyek soha olyan hatalmasak és erősek nem voltak, mint ez alatt a kormányzat alatt, a munkásság munkabéreit a legminimálisabbra szorították le, a munkásság nagy tömegeit munkanélküliségbe , lökték, a nélkül, hogy az állam szociális védelemmel ezeknek segítségére sietett volna. Sőt, amikor végre az ínségsegély formájában akarja őket segíteni, akkor egységes az összefutás és a tiltakozás az ellen, hogy ezeknek a szerencsétleneknek sorsán a téli hónapokban segítve legyen. (Ellenmondások jobbfelől.) Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik hozzájárulni ahhoz, hogy képviselőtársunk beszédideje 15 perccel meghosszabbíttassék? (Igen!) A meghosszabbítást a Ház megadta. Kethly Anna: T. Képviselőház! Hogy ezt az uralmát fenntartsák és az ennek nyomán felébredt keserűséget féken tartsák, arra kellett a többi pénz, ami elpocsékolódott tíz^ esztendő alatt a csendőrnek, rendőrnek, szolgabírónak eltartására. Nézzük meg a közigazgatás bánásmódját, ahogy különösen falun az emberekkel bánik. Ha ma egy paraszt levett kalappal és alázatosan bemegy az adóhivatalba, ott álldogáltatják órák hosszat, megalázzák azt az embert, akinek adófilléreiből ez az adminisztráció fenn van tartva. (Farkas Gyula: Tetszik tudni, hogy az adóhivatal nem kezel pénzt! Oda nem igen mennek az emberek! — Simon András: Csekken küldik be! — Szeder Ferenc: Nem mindenütt van ez így!) Nemcsak pénz fizetése végett kell neki oda bemenni, hanem könyörögni azért, hogy hogyan rójják ki az adóját. (Farkas Gyula: Nem az adóhivatal szabja ki az adót!) Kérem, képviselő úr, ne tessék egy szavamon nyargalni. Az egész állami adminisztrációról van szó, és az adóhivatal csak egyik szem ebben az állami adminisztrációban! (Zaj. — Farkas Gyula közbeszól.) Elnök: Farkas Gyula képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kethly Anna: Az egész közigazgatás önmagáért való hatalommá nőtte ki magát, és már egész rendszerré vált az, hogy nyugdíjas köztisztviselő képviselői kinevezést kap, már egész rendszerré vált, hogy a parlamentbe csak olyan kerülhet be nyilt szavazó kerületben* aki meghajlik az előtt a berendezkedés^ előtt, hogy a közigazgatás ma a törvényelőkészítő és a törülése 1931 november 19-én, csütörtökön. vényvégrehajtó hatalom. Ami közben van, az egy átjáróház, amely a megrendelt javaslatokat szállítja, sőt, ha közben valami tévedés történik, még korrigálja is a végrehajtási utasításban. Alkottak kerettörvényeket, amelyekbe ugyancsak a végrehajtásnál azt magyarázták bele, ami jól esett. Költségvetésen kívül és költségvetésen felül költekeztek, nem félve a kérdőrevonástól, nem félve attól, hogy a többségnek alkotmányjogi aggodalmai támadnak ebben a kérdésben, hiszen a többség mindent szankcionált. Most azután, hogy összecsapott fölöttük a víz, a világgazdasági válságra hivatkoznak, holott, ha valahol, itt el lehet mondani az egyszeri gazdának esetét, aki a jégverés után maga is cséphadaróval ment neki termése megmaradt részének, hogy: «lássuk Uram Isten, mire megyünk ketten.» A világgazdasági válságtól megkímélt részeket azután ez a gazdálkodás tette tönkre. Mármost, t. Képviselőház, lejátszottak egy választási harcot, egy választási agitációt, amely csupa hamis tétellel állt az ország népe elé bizalmat kérni. (Ellenmondások jobbfelől.) Nem beszélhetek most erről, túlságosan hoszszan kellene ezeket az eseményeket felsorolni, a vesszőfutásnak, a megaláztatásnak, a megszégyenítésnek ezernyi esetét, amelyeknek ki voltak téve a választópolgárok. Nem beszélek az ajánlási rendszerről, pedig beszélni kellene arról is, hogy milyen méltatlan szerep volt például az ajánlások kérdését bírákra bízni, hogy a bírói méltóságot a napi politika sarába bele kelljen nekik ráncigálni. És most, hogy ez a választás ilyen nagyszerűen sikerült, most, hogy úgy látszik pillanatnyilag, hogy e rendszer elsöprése fennakadást szenved, a parlament kapujában levetjük a választási sárcipőket és idebenn kifogástalan lakkcipőben állunk fel az elmúlt rendszer védelme érdekében? (Esztergályos János: Sőt szmokingot is vesznek fel egyesek. — Derültség. — Szeder Ferenc: Monoklit is tesznek fel!) Felállnak egyesek és előszedik a második számú fátyolt, amelyet a múltra kell borítani, mert már nem ők a hibásak, hanem a kommunizmus, amelynek köszönheti ez a rendszer, hogy megszületett, a románok, akiknek köszönheti ez a rendszer, hogy számukra megtisztították az országot, és Trianon, amelyet aláírtak s amelyet semmiféle más rendszer alá nem írt volna, csak éppen ők, mert ez a parányi terület is elég volt nekik arra, hogy megvessék itt a lábukat- Es most azután felállnak az érdekeltek a kormány védelmére. Feláll például valaki, akinek bukott bankját a kormány szanáltatta, megvétette a fővárossal, és akitől félig-meddig tisztességesnek mondható feltételeket is csak a szociáldemokrata községi frakciónak hetekig tartó obstrukciója tudott kierőszakolni. Felállnak a pénzügyi kompaszban szereplők egymásután és meg nem történtnek jelentik ki azt, hogy ebben az országban tíz esztendeig a Fuggerek sarcoltak, Fortunatus Imrék gazdagodtak, Caraffák kormányoztak, jobbágytipró Verbőczyek hoztak törvényt, és néha még Nyéki Németh Jánosok is voltak, akik igazságot szolgáltattak. Felállnak és vádolják a szocialistákat, hogy a szocialisták is bűntársak, mert ők követelték a beruházásokat, most már visszaütnek: ki akart közmunkát, ki akart egyebet? Ez komolytalan vád. Elintéztem beszédem elején. Nem a túlköltekezés a vád a kormány ellen, hanem az, hogy a költségvetési jog félredobásával a hatalmi tárcákat tömte pénzzel és korrupciót tenyésztett ki. A szociális és gazdasági tárcák