Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés képviselőházának 2U- ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. 327 nem panaszkodhattak a túlságos elkényeztetés miatt, legfeljebb a leventekiadásoknál és a gyermekkatonásdinál, aminek szörnyű elfajulását láthatja a vidéken az, aki ott jár. Láthatja, hogy a gyermekek tip-top katonai felszereléssel masiroznak az utcán. (Farkas Gyula: Nagyon helyes! — Propper Sándor: Nem volna jobb munkára nevelni őket? — Egy hang a középen: Dolgoznak azok mást is! — Kóródi Katona János: Es az osztrák Schutzbund mit csinál? — Zaj. — Elnök csenget) Nekem nagyon fáj a gyermekek lélekmérgezése. (Ellenmodások a jobboldalon. — Csikvándi Ernő: Népnevelés! — Szeder Ferenc: Mit mondott Váry Albert képviselő úr Pest vármegye közgyűlésén a leventeoktatásról? — Kelemen Kornél: Ott is lehetnek h"bák, de maga az intézmény nem lélekmérgezés ! — Szeder Ferenc: Tessék csak megkérdezni Váry Alberttől! - Zaj.) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék legalább saját pártjabeli képviselőtársának lehetővé tenni, hogy beszédét elmondhassa. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kéthly Anna: T. Képviselőház! A két védekezési módszer után hiábavaló kísérlet az is, amely kétfelé akarja osztani a kérdést. Az egyik a Bethlen-kormány vádolása^ a másik az új kormány^ felé való magatartás. Ami a bukás óta történt, egyáltalában nem alap a bizalomra, nem alap ezért sem, mert éppen azokat mentette át a maga kormányába, akik iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltettünk. Az egyiket, aki a maga minisztériumának bosszúálló szellemét maradéktalanul és szívesen képviseli, a másik pedig, akinek jelenléte egy állandó fenyegetés minden demokratikus átalakulással szemben. Nem változott a szellem az új kormányban semmit sem. A törvényhozó jogos és alapos elkeseredésének hangját a viharcsengő fojtja el. (Esztergályos János: Beruházás a viharcsengő!) A belügyminiszter úrtól ajándékba kapjuk a képviselőknek törvényben biztosított jogait. Megengedi, hogy a választókkal érintkezhessünk, megengedi, hogy a kerületbe leutazhassunk, megengedi, hogy beszámolót tarthassunk. Ha az alkotmányos joggal való élés területén ilyen rapid előrejutásra számíthatunk, akkor végül meg fogja engedni a belügyminiszter úr azt is, hogy felszólalhassunk ebben a Házban. S ez csak félig-meddig látszik gúnyolódásnak, mert a házszabályok révén valóban ugyanolyan hatalom van a kezükben, mint odakinn a statáriumrendelet, vagy a gyűléstilalmi rendelet révén. (Farkas Gyula: Most is meghosszabbítottuk a beszédidejét! — Kabók Lajos: Még a negyedórát is sokalják!) Még valamit fel kell hozni ezzel az új kormánnyal kapcsolatban. A legnagyobb aggodalommal látjuk, hogy míg itt a színen folyik a bábjáték az agrárérdekeltségek megnyugtatására, addig hátul a színfalak mögött a kapitalizmus legerősebb harci szervei, a kartellek attól a perctől fogva, hogy az új kormány elfoglalta helyét, kétszeres erővel szivárognak be minden pozícióba. A kartellek zsaroló hadjáratával szemben gyenge ez a kormányzat. Az olaj-kényszertársulás

% a diósgyőri vasgyár elnyerésére irányuló kísérletek és az állam egyéb üzemei után kinyújtott kezek, az a tény. például, hogy a Pesti Magyar^ Kereskedelmi Bank magához ragadta a mű jégellátást, azt kötelezővé tétette és ezzel számtalan kisexisztenciát tett tönkre, azt a gyanút táplálja, vajKßPVISELÖHAZI XAPLÓ. II. jon nem derül-e még más is ki az elkaparintott értékek területén. Az adózás és a megtakarítások terén is a legnagyobb ellenérzéssel kísérjük a kormány munkásságát. A gyermekmenhelyi segélyeket elvonta az előző kormány, és most nem akarnak ennek visszaállításáról tudni. A kórházi és szociális kiadásokat megnyomorították. A szükségadó behajtásának módszerei ugyanakkor, amikor a teherbíró rétegek milliós adókkal vannak hátralékban, szemléltető oktatást adnak arról, hogy a terhek egyenlő elosztásáról, az adók igazságos viseléséről még mindig nem akarnak tudni. Pedig, sajnos, nem néhányhónapos átmenetről van szó, hiszen Apponyi Albert mondotta, hogy hosszú böjtről van szó: az ellenforradalom farsangjának böjtjéről. Es még mindig azt hiszik, hogy nem kell levetni az álarcokat. Pedig nem tudom, miben bíznak:-a statáriumban, az inségakcióban, vagy abban, hogy egy elemi kitörés elsöpör minden értéket és a romokon megint feltornászhatják magukat az új honalapítók? Nem segít a statárium, mert ha három ember gyülekezetet képez, akkor majd kettesével viszik hólabdaszerűen az elkeseredést szájrólszájra, vagy a föld alá kergetik az ellenőrzés elől a szervezkedni akaró tiltakozást. Nem segít a inségakció, mert, még ha akarnák, sem tudnak már akciókat korrupció nélkül lebonyolítani. Ez azután új keserűséget fog kirobbantani. De nem segít egy új elemi "kitörés sem, mert ez sem fogja azt jelenteni, hogy az Etelköz, a Kettős Kereszt, a Júniusiak, a Fehér Ház dicsőséges reneszánsza fog elkövetkezni, hanem ennél borzasztóbb következhetik, az, hogy ez a megmaradt darab föld is kiszalad alólunk, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) mert kiégetnek bennünket, mint a tehetetlenségnek, a tehetségtelenségnek, az örökös tűzfészeknek veszedelmes bozótját. Ezért tehát számoljon fel a rendszer, mert e nélkül nincs menekülés. Minél előbb lesz választójogi reform és tiszta választás, annál biztosabb, hogy a világgazdasági válság hullámain keresztül tudunk gázolni. Ez a rendszer, ez a szellem a maga megmaradásával állandó provokáció a dolgozók felé, hogy: ime, szép szóval, érvekkel, parlamentarizmussal, fejlődéssel csak bolondítják a dolgozókat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon) mint a gyermeket a mákhéj főzettél, amivel jóllakni nem lehet, csak elaltatják vele a számonkérés erejét. Ne várják meg, míg ez a felfogás úrrá lesz a reménytelen, kétségbeesésbe kergetett t tömegeken. Rendszerváltozás vagy katasztrófa előtt állunk. Válasszák a könnyebb és becsületesebb szert: az eltávozást. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t, képviselőtársam t a leventeintézményt említette és a leventeintézménnyel kapcsolatban azt a vádat emelte, hogy a leventeintézmény révén, annak útján itt lélekmérgezés vagy az ifjúságnak megmérgezése történik. Ezt a súlyos vádat én nem hagyhatom annyiban. Mindannyian tudjuk, hogy a leventeintézmény ennek a forradalmak után újjászületett nemzetnek egyik büszkesége, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Szépen született újjá! — Weltner Ja48