Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés képviselőházának 2k'. ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. 323 Sándor: Azért is vállaljuk a felelősséget! Akinek nem tudna munkát adni, adjanak munkanélkülisegélyt!) De mi azután nem is teszünk a kormánynak szemrehányást azért, mert kevesebbet valósított meg, mint amennyit az urak követeltek. És nem is állítjuk oda Lillafüredet j — mint ahogy Farkas Tibor képviselőtársam tette — példaképpen az egész rendszernek és az egésa beruházási akciónak jellemzésére... (Propper Sándor: Szórták a pénzt!) mert ezt méltatlannak tartjuk gróf Bethlen Isván államférfiúi alakjához és nagy érdemeihez, melyeket ; a külföldön is elismertek és mert ezt méltatlan- s nak tartjuk ehhez a tragikus időhöz is, amikor egy háborgó világ orkánja zúg végig a magyar horizonton is. Amikor most már a jelen és a jövő kérdéseivel szeretnék pár szóval foglalkozni, ezek j közül csupán egyetlen kérdéssel: a imezőgaz- I daság kérdésével óhajtok a rendelkezésemre j álló rövid időben foglalkozni. Es pedig azért, \ mert az én meggyőződésem az, — és nagyon j örülök, hogy ennek Vázsonyi János t. képvi- ! selőtársam, .a budapesti kispolgárság képvise-' lője is kifejezést adott — hogy a magyar mező- ; gazdaság az, amelytől az egész gazdasági élet • és a magyar jövendőnek a sorsa is függ. (Ügy . van! jobbfelől.) Hogy ez a tézis mennyire igaz, | azt bizonyítja, a közelmúlt és a jelen. Amíg a mezőgazdaságnak konjunktúrája volt, addig ; egy gazdasági reneszánsz volt itt a közelmúlt- [ ban, amikor nagyszerűen dolgoztak a gyárak, t megéltek a kereskedők, boldogultak az iparo- ; sok, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami- i kor pedig elfuladt a gazda, nagygazda kisgazda egyaránt, akkor most leépít a gyáripar, nyomorog az iparos és a kereskedő (Kun Béla: Aminek^ nemcsak a világjelenség az okai!) és itt a j fővárosban egymásután zárnak be olyan évti- < zedes régi cégek, amelyeknek patinás neve évtizedeken keresztül egyet jelentett a kereskedői szolidsággal és megbízhatósággal. (Farkasfalvi Farkas Géza: Természetes következménye ; a mezőgazdasági válságnak!) Ezt a csonka országot földje és ege a mezőgazdaságra predesz- | tinálta. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezen a mezőgazdaságon kell segíteni mindenkinek, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) erre kell igyekeznie minden erővel annak, aki azt akarja, hogy boldoguljon itt a kereskedelem, az ipar, boldoguljanak a szabad pályán lévők; aki azt akarja, hogy itt kulturális és .szociális célokra áldozni lehessen, aki jó j közigazgatást, és jó igazságszolgáltatást akar és jó katonát a jobb magyar jövőért. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt minden józan embernek be kell látni Magyarországon!) T. Képviselőház! Fenyő Miksa t. képviselőtársam napokkal ezelőtt elhangzott konciliáns hangú ellenzéki beszédében arra kérte a t. kormányt, hogy vegye körül magát a legkiválóbb szakemberekkel és éljen azok tanácsával. A kormány ezt meg is teszi és ám tegye is, de én arra kérem a t. kormányt, hogy nézze az életet is. Mert most is igaz, és mindig igaz lesz Geöthe mondása, hogy «szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája.» Ez a mai élet pedig mintha azt mutatná, hogy a közgazdaság régi, megszokott, úgynevezett klasszikus elméleteinek fittyet hány most ez a háborgó élet. Mintha azt mutatná, hogy voltaképpen csak a háború folytatódnék tovább nem srapnellekkel, gránátokkal és más harci eszközökkel, hanem devizákkal, valutákkal, forgalmi tilalmakkal, sőt a megkötött szerződések negligálásával, (Ügy van! jobbfelől. — Esztergályos János: Forgalmi adókkal! —Farkasfalvi Farkas Géza: Lásd az osztrák példát!) a párizskörnyéki békék kegyetlen rendelkeaéseinek kihasználásával és tegyük hozzá őszintén, hogy egy olyan anyagias világfelfogással, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) amellyel bizony nem sokban különbözik a biblikus időknek attól a korszakától, amikor az arany borjút imádták. T. Képviselőház! Shakespeare örökké élő alakjának, a velencei kalmárnak uzsorája ma közönséges üzlet (Buday Dezső: Mindennapi üzlet!) és mi azt hisszük, hogy amikor most a kamat 12%, ez egyúttal méltányos üzlet isi Ki az közülünk, aki elhiszi, hogy a 12%-os kamat mellett is boldog nini, termelni tud a gazda, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Miért engedélyezték?) és hogy az nem vág a szerencsétlen adós eleven húsába? {Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől. — Esztergályos János: Jöjjenek ki a bankok igazgatóságából az urak! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem vagyok ott, nem is voltam! — Nagy zaj. — Szeder Ferenc: Azok jöjjenek ki, akik ott vannak! — Esztergályos János: Ott lapulnak benn az egységespárti képviselő urak! Tessék csak kijönni és innen támadni a drága kamatot! — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Elnök csenget— Farkas Gyula: Mi van a Corvinia igazgatóságával, Esztergályos képviselő úr? — Folytonos nagy zaj és közbekiáltások a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ez jellemző önökre!) Elnök: Esztergályos képviselő urat ismétel ten figyelmeztetem, maradjon csendben! (Farkasfalvi Farkas Géza közbeszól.) Farkas Géza képviselő urat is kérem, maradjon csendben! Herczegh Béla: T. Képviselőház! Azt mondom, hogy ezek ellen a békétlen békék ellen és ez ellen az anyagias világfelfogás ellen (Zaj és mozgás.) harcojon az, aki magasabb etikai alapot keres. (Szeder Ferene: Ott beszélnek magasabb etikai alapról?) Ez ellen harcoljon az is, aki maga egyetlen gondot sem érez a mai élet ezer gondjából. Ez ellen küdjön, amíg lelkileg össze nem roppan és anyagilag is teljesen el nem vérzik ez a mai magyar nemzedék, amely e szűkóó magyar területen együtt maradhatott. Most már méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyekkel s a valutáris kérdésekkel kapcsolatosan egypár megjegyzést tegyek. Szerintem is igen fontos a jó valuta, de mindjárt hozzáteszem, hogy meggyőződésem szerint a jó valutánál még fontosabb a nemzet maga. (Ügy van! a középen. — Zaj.) Őszintén el kell ezt mondanunk. Magam is mondom, hogy nagy nemzeti értékeket rontana le az infláció, amit közülünk nem óhajt senki sem, de meg kell-állapítanunk azt is, hogy egy defláció sem morzsolhatja le éppen a legszélesebb, éppen a legkonzervatívebb népréteg értékeit az egész gazdasági életnek, sőt tovább megyek, a nemzeti életnek veszedelme nélkül, (ügy van! a jobboldalon.) A nagy angol történetfilozófus, Carlyle, mondotta volt 90 évvel ezelőtt, hogy azok a reményteljes korok, amelyekben Őszinteség hatja át a lelkeket. Mi reménykedünk, kell is, hogy reménykedjünk, és lehet is. Őszintén el kell tehát mondanunk befelé is és kifelé is, hogy a magyar valuta arany standard ja, mint minden más valutáé is, csak fikció a földnek, a fold hozamának, a munkának és minden más értéknek aranystandardja nélkül, (Ügy van! jobbfelől.) s bogy amikor a föld és annak terménye mindig kevesebbet ér, akkor ennek belátása és méltánylása nélkül a nemzet évszázadokon át tanúsított minden nobilitása mellett sem lehet fizetőképes. (Ügy van! a középen.) Nem lehet pedig fizetőképes azért, mert munkája nem lehet eredmé-