Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

322 Az országgyűlés képviselőházának 24Ugyanezen a napon az Államvasutak tételénél azt mondotta a képviselő úr (Gál Jenő: Most vádbeszédet tetszik tartani a kormány ellen? — Olvassa): «Ha évenként tízszer ilyen erőteljes /beruházás volna, még akkor is kellene legalább tíz esztendő, hogy leromlott vasúti parkunk helyrehozható legyen.» Ebben a felszólalásában a Máv.-nál annyi mindennek megvalósítását sürgette Kabók képviselő úr, hogy ezek maguk talán néhány száz millió újabb kiadást jelentettek volna. Farkas Tibor képviselőtársaink, aki ugyancsak pazarlással vádolta a múlt hét végén a kormányt, 1926. május 14-én a kultusztárcánál az egyetemi utazási Ösztöndíjakat keveselte. Szeder Ferenc t. képviselőtársam pedig 1926. május 14-én a kultúra iránti dicsérendő elismeréssel az elemiiskolai tanítók fizetésének 20%-kai való felemelését javasolta. Kéthly Annak képviselőtársunk május 18-án ugyanebben a költségvetési vitában a rokkantkérdésnek kérte olyan rendezését, amely messze túlhaladta volna a teherviselőképesség határát, két nappal később pedig az állami kislakásépítő akcióra 10 millió pengőt... (Gál Jenő: Milyen igaza volt neki! —: Sauerborn Károly: Joggal kérhette! — Farkas Gyula: Ez ellen hiába lármáznak, önök követelték! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Gál Jenő: Azt olvassa, hogy mit sürgettünk; azt mondja meg, hogy mit csináltak! — Farkas Gyula: Növelni akarták a kiadásokat!) Csendet kérek, képviselő urak! Herczegh Béla:... a betegségek elleni védekezésre pedig további 1,700.000 pengőt követelt. Malasits Géza képviselőtársunk 1926. május 26-án ingyenes rádióhírszolgálatot kért, Bródy Ernő képviselőtársunk pedig 1927. április 7-én a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalása során a következőket mondotta (Halljuk! Halljuk! jobb felől. — Olvassa): «Azt hiszem, hogyha jelen volna a mélyen t. miniszter úr», — 'boldogult Vass József miniszter — «nagy örömet szerezhetnék neki azzal, hogy azt mondom: keveslem azt, ami népjóléti költségekre fordíttatik. Azt hiszem, hogy egy miniszternek annál nagyobb öröme nem lehefc, mintha biztosítást, bátorítást kap az ellenzék részéről ahban az irányban, hogy több költséget, több kiadást kérjen a maga számára.» Majd a lakásviszonyokról beszélve ezt mondotta (olvassa): «A lakásínség vagy lakásuzsora idején az államnak kötelessége az építkezés előmozdítása. Az állam abban a helyzetben van, hogy a magánépítkezést előmozdíthatja és támogathatja hitelművelet, kölcsön útján. A tisztviselői lakások építését örömmel fogadom, de azt nem korlátoznám csak bizonyos kategóriákra.» Majd a lakás felszabadítást kifogásolta s akkor Bassay Károly képviselő úr közbeszólt: «Nem voltak következetesek, mert nem építettek elég lakást.» Kállay Tibor igen t. képviselőtársunk tegnap kifogásolta a túladóztatást és a túlköltekezést. Idevonatkozólag bátor vagyok felolvasni Kállay Tibor t. képviselőtársunknak az 1928, március 27-én tartott ülésen elhangzott beszédének néhány rövid passzusát, amelyek így szólnak (olvassa): «En úgy látom, hogy ez a beruházási tevékenység, amelyet az állam a maga részéről kifejt, kétségtelenül igen hatásos előmozdító erő volt a közgazdaságra nézve.» Majd így folytatja (olvassa): «Nem akarom azt mondani, hogy én nem helyeslem a beruházások politikáját. Ellenkezőleg azokkal szemben, akik ebben a ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. tekintetben kifogásokat állítanak fel, a magam részéről először is rá kell mutatnom arra, hogy nálunk Magyarországon sokkal nagyobb a beruházási szükséglet, az az igény, hogy a kormány ebben a részben tevékenykedjék, mint másutt. A magam részéről nem érthetek egyet azokkal az észrevételekkel és kifogásokkal sem, amelyek a kultúrberuházási programmal szemben hangzanak el. En tehát nem tudok a miniszter úrnak szemrehányást tenni, sőt ellenkezőleg, elismeréssel kell adóznom neki, amikor azon az állásponton van, hogy aludni az ágyban és nem a miniszteri székben kell. (Elénk helyeslés és taps a középen.)» Dehát, t. Képviselőház, nemcsak a multban, az elmúlt években történt az, hogy t. képviselőtársaim kértek, követeltek, bíztatták a miniszter urakat, hogy csak csinálják meg a szükségeseket. (Esztergályos János: Nem kértük! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Herczegh Béla: T. képviselőtársam, még ebben az esztendőben is kértek. (Esztergályos János: De belügyi vigadót nem kértünk, nem kértük Lillafüredet sem! Nem kértük a páncélautókat sem! — Derültség és felkiáltások jobbfelől: Azt elhisszük!) Kértek és követeltek még akkor is, amikor már mindannyian tisztában voltunk, sajnos, a nagy deficitekkel. Farkas Tibor t. képviselőtársam például ez év április 30-án tartott beszédében ugyanazt hangoztatta, hogy túlméretezték a népjóléti intézményeket, de pár perccel később egy közbeszóló képviselő urat azzal bíztatott, hogy csak reklamálják meg a népjóléti minisztériumtól Zala vármegyének a kórházak tekintetében tett ígéretét. Peyer Károly t. képviselőtársam, aki ugyancsak élesen támadta a kormányt pazarlásai miatt, ugyanezen a napon a mezőgazdasági munkások biztosítását és a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítást sürgette, (Esztergályos János: Na és?) ami ezidőszerint elviselhetetlen terheket jelentene a magyar mezőgazdaságra. (Esztergályos János: Szóval nem csinálták meg, nem is akarják megcsinálni! —- Simon András: Nem arról van szó! —- Esztergályos János: De arról van szó! Nagy terheket jelentene, mondja a képviselő úr, tehát nincs is szándékukban megcsinálni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Herczegh Béla: Kun Béla t. képviselőtársunk ez év május 12-én a városi nyugdíjterheknek az állam részéről való átvállalását követelte. Órákig lehetne így folytatni az idézeteket, de nem folytatom. (Esztergályos János: Alkotó munkára serkentettük tíz éven keresztül a kormányt és önöket! Azt kértük, hogy hasznos beruházásokat eszközöljenek! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Herczegh Béla: Nem is teszek szemrehányást a képviselő uraknak azért, hogy ezeket követelték, mert hiszen ezek között^ nagyon sok kérdés van, amelyeknek megvalósítását mi is jónak és szükségesnek tartottuk és ha megfelelő pénzügyi fedezetet megtaláltuk volna rá, meg is valósítottuk volna (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez nem szemrehányás! Félreértették! — Propper Sándor: Vállaljuk a felelőséget azért, hogy munkát követeltünk! Es továbbra is követelünk munkát! — Simon András: A munkanélkülisegély mióta ad munkát'? — Propper