Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés képviselőházának 2U> ü akik a sivár mának es a kilátástalan holnapnak . bűnös és lelkiismeretlen ácsai és megásói voltak. A jelentést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Herczegh Béla! Herczegh Béla: T. Képviselőház! Mielőtt beszédemet megkezdeném, tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmnek egy »egyedórával való meghosszabbításához hozzájárulni. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Herczegh Béla: Ettől a vitától, amely most itt a parlamentben folyik, a magyar nagyközönség elsősorban azt várja, hogy micsoda enyhülést fognak hozni az itt elhangzott felszólalások a magyar élet súlyos bajain és hogy micsoda biztatást nyerhet majd ezekből a felszólalásokból a jövőre nézve. A nagyközönségnek ebben a felfogásában tökéletesen igaza van. Amikor azonban itt állandóan a könnyelmű pazarlás vádját halljuk a túloldalról, (Zaj.) azt, hogy a lemondott kormány tíz éven keresztül néha könnyelműen bánt a nemzet javaival, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Néha?) és amikor t. képviselőtársam is most elhangzott beszédét ezzel kezdte, (Felkiáltások jobb felől: Végezte!) akkor én azt tartom, hogy végre komolyan szembe kell néznünk ezzel a váddal, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) és én, aki azok közé tartozom, akik hosszú évek óta itt ülnek ezekben a padokban a kormány háta mögött és akik támogattuk a kormányt működésében, szükségesnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel komolyan és lelkiismeretesen foglalkozzam. Nagyon jól tudom, hogy könnyű ma, a magyar nyomorúság napjaiban a tékozlás hangsúlyozásával politikai babérokat elérni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A tényeket azonban 1 nem lehet sem eltakarni, sem. pedig megváltoztatni. Tény pedig az, hogy ebben az országban egy új állami életet kellett megkezdeni, közjogi, külképviseleti, kulturális, szociális és közgazdasági intézményeket kellett szervezni, (Felkiáltások jobbfelől: Semmiből!) pótolni kellett mindazt, amit a háború alatt elmulasztottunk, pótolni kellett mindazt, ami pusztítást nekünk a forradalmak és a román megszállás okozott. . Ezeknek a halaszthatatlan szükségességeknek következménye lett az, hogy már a szanálás első évében, 1924-ben több mint százmillió pengő differencia mutatkozott az állami költségvetés és az első évi zárszámadás között; de merem állítani, hogy az a nagyszabású, nagymérvű beruházási akció, amelyet a kormány lefolytatott, amelyet először költségvetési feleslegekből fedezett, nemcsak az egész magyar közélet helyeslésével találkozott, hanem ezt az egész magyar közélet követelte is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Túloldali t. képviselőtársaim elfelejtik, nemcsak azt, hogy ezek a beruházások szükségesek voltak, hanem elfelejtik azt is, hogy ők egyenesen kárhoztatták a kormányt azért, hogy nem honorálja eléggé a gazdaságia kulturális és a szociális igényeket és szükségességeket. Ha el is fogadom azt, hogy történhettek és történtek hibák, — ugyan »melyik kormányzatnál nem történtek — (Gál Jenő: Sorolja fel az erényeket!) ha elhiszem azt is, hogy valóban felesleges volt Lillafüred megépítése és feleslegesek voltak más hasonló építkezések, akkor is objektíve és komolyan meg kell álla1931 november 19-én, csütörtökön. 321 pitanom azt, hogy a beruházások legnagyobb része valóban komoly szükséglet volt és hogy a múltról való megfeledkezéssel jelent egyet az, amikor a lemondott kormányt most pazarlással vádolják. Ha a lemondott kormány mindazt teljesítette volna, amit a t. túloldali képviselők a kormánytól követeltek, (Mozgás a jobboldalon.) akkor még »százmilliókra menő nagyobb deficit jelentkeznék. Ezt egészen röviden csupán néhány példával fogom illusztrálni a Ház előtt. Gál Jenő t. képviselőtársam 1928. május 9-én arra kérte az igazságügyminisztert, hogy a bíráknak háromszor annyi kezdőfizetést állapítson meg. (Egy hang a jobboldalon: Minden évben megismételte! — Gál Jenő: Nem adtak egy fillért sem! Inkább arra adtak volna, mint Lillafüredre. Az lett volna hasznos befektetés. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Elnök csenget. — Gál Jenő: Elköltötték másra.) Friedrich István t. képviselőtársam 1928. július 11-én kifejtette, hogy úgy hitte, hogy a beruházási törvényjavaslatban nagykoncepciójú államvasúti beruházást fog találni. Azt hitte továbbá, hogy meg fogja benne találni a nagy útépítési programmot és azt hitte, hogy megoldódik az ipar zálogleveles kölcsöne. Sajnálattal állapította meg, hogy a beruházási javaslatban ezek egyikét sem találta és kifejtette, hogy magának az Államvasutak újjászervezési programmjának 130 millió pengőre volna szüksége. E mellett mellékesen kérte a gazdasági kisvasutak kiépítését. Kérte a benzin adómentessé tételét, kérte a kőutak portalanítását, a szikes területek javítását és nagy halastavak létesítését. (Zaj a jobboldalon. — Mojzes János: A pénzt úgyis elköltötték, amit erre kért.) Honvédelmi beruházásokat is sürgetett, nemcsak a honvédség, hanem az egész lakosság gázálarccal való ellátását és a repülőgép ellen való védekezés fejlesztését sürgette. (Gál Jenő: Javaslat volt mindig, de beruházás nem volt semmi.) Kabók Lajos t. képviselőtársunk 1926. május 6-án így beszélt (Zaj. — Olvassa): «Tagadhatatlan, hogy a kereskedelmi tárcához az országnak igen nagy gazdasági és szociális érdekei fűződnek. Sajnos, meg kell azonban állapítanom, hogy a kereskedelmi tárca nem honorálja ezeket a szempontokat és nem tesz eleget az ezirányú várakozásnak. A beígért beruházások tekintélyes része elmaradt.» Majd pedig így folytatta Kabók t. képviselőtársam (olvassa): «Fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy tudomásom szerint a takarékossági bizottság erősen működik és revizió alá vesz mindenféle kiadásokat. Tudok ilyen takarékossági intézkedésekről, amelyek egyenesen visszataszítóak.» (Gál Jenő: Szép irónia van ebben!) 1926. május 8-án az ipar felügyeleti díjak felemelésére tett javaslatot, majd a kereskedelmi kormány szűkmarkúságát kifogásolta, hogy a kisipari és munkásvédelmi célokat aránylag igen kis összegekkel honorálja. Ugyanezen az ülésen azt mondotta, (olvassa): «Az a 2,316.000 pengő, amely távirda- és távbeszélővonalak, vidéki központok fenntartására, ezeknek bővítésére, átalakítására van felvéve, elégtelen azoknak a rendkívül sokoldalú munkálatoknak elvégzésére. Be kell ismernie a miniszter úrnak, hogy ezen a téren sokkal erőteljesebben kell belenyúlnia az ügyek intézésébe, a hiányosságokat nagyobb összegekkel kellene eltüntetni. Az a határozott felfogásom, — mondotta Kabók képviselő úr — hogy a költségvetésbe felvett összegekkel mindezeket elintézni nem lehet.» 47*