Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

320 Az országgyűlés képviselőházának &4, fordítva annyit tesz: ami a rendszerrel összefügg, az ne nyúlj hozzám. Ezért lehetett csak általános jámbor tanácsokat adni az egyesületek, társadalmi, gazdasági és úgynevezett kulturális intézmények leépítése tekintetében, bár a jelentés maga is elismeri, hogy számos esetben nem lehetett meggyőződni arról, hogy az alakulatok működése arányban van-e a támogatás mértékével. Arról azonban igen, hogy ezek a támogatások nem egyszer olyan költségvetési rovat keretében rejtőznek, amely rovatcím nem is sejteti, mit takar. A lényeg egy, a többséget csak az érdekli, hogy ne jussanak ki a kezéből azok az intézmények, melyeknek útján a hatalmat kezében tartja. Azt mondják, a deficit azon beruházásokból állt elő, amelyet az ellenzék követelt. A 6-os bizottság jelentése megmondja, hogy 1926—1927-től 1931—1932-ig 154 millió pengővel emelkedett a . felduzzadás, ebből 112'4 millió pengő a személyi kiadásokra esik és csak 9'7 millió pengő esik a beruházásokra. E vád tarthatatlanságát ez az egy tételt is^ bizonyítja. De mi volt az. amit a beruházások terén látunk? A bizottság a földmívelésügyi miniszter úr hozzájárulásával ajánlja, hogy a lillafüredi szálló adassék bérbe, vagy pedig adassék el. Megállapította a bizottság, hogy a Hortikultúra R.-T. csődben van és a befektetett 560.000 pengő elveszett. A szénkéneggyár 1930 májusa óta nem működik. Ezzel az üzemmel kapcsolatban 600.000 pengő fedezetlen adósság áll fenn. A polgárdi rézgálicgyárral kötött szerződés alapján befektett 370.000 pengőből 150.000 pengő elveszettnek tekinthető. A Mavarttal kapcsolatban megállapította a bizottság, hogy ennél a vállalatnál 531.000 pengő veszteség állt elő. Az állami vas-, acél- és gépgyárakkal kapcsolatban megállapította a bizottság, hogy az üzemnek 51'2 millió pengő kommerciális tartozása van. Foglalkozott a bizottság a Margitsziget kérdésével is és megállapította, hogy t a részvénytársaságnak 7,700.000 pengő adóssága van. Kérdem, ezek-e azok a beruházások, amelyeket az ellenzék olyan dübörögve követelt állandóan*? De nézzük az érem másik oldalát. A költségvetés keretén belül a redukció 23 millió. Arányban van-e a bevételek emelése a kiadások leszállításával? Fenyő Miksa a felemelt adók terhét 90 millióra becsüli, a 6-os bizottság a megtakarításokat 23 millióra. De van itt egy még érdekesebb kérdés. Az 1931/32. évre megszavazott költségvetés 878'3 millió; így tünteti fel a népszövetségi pénzügyi bizottság jelentése is annak 12. oldalán. Ugyanezen jelentés 27. oldalának 1/b. melléklete viszont 955 millióról szól. Mi ez a 77 millió pengő különbözet, hol van, honnan ered, hová lett?? Erre feltétlen választ várunk a nyilvánosság előtt. A rendszer folytatódik s mint a múltban, veszteségeit most is azokon hajtja be, akiket kenyerüktől megfosztott. Az egyik oldalon nem építi fel az ígért új Dunahidakat, de az erre a célra szolgáló illetéket beszedi, a másik oldalon megteremti a sóhajok hídját. A rendszer költséget kér, hogy tovább élhessen. Nem a gazdasági válságot akarják megoldani, hanem saját uralmuk válságát. Nem az ország pénzügyeit és adósságait akarják rendezni, hanem politikai rendszerük adósságait. Ha ezzel a rendszer megszűnnék, ez az áldozat sem volna sok, de önök azt mondják: váltsatok ki a fizetésképtelenségből, húzzatok ki a hínárból, cserébe megígérjük, hogy ugyanúgy folytatjuk, mint eddig. ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. A Bethlen-kormány akkor kért felhatalmazást, amikor a helyzetet senki •sem lattá tisztán. Azért merte ezt, mert tudta, hogy a többség, mely tőle kapott mandátumot, mindent megtesz, amit csak kíván tőle, meg fogja szolgálni a mandátumot azzal, hogy a felhatalmazást szó nélkül megadja. Elnök: A képviselő urat ezért a gyanúsításért rendreutasítom. (Propper Sándor: Igaza van!) Vázsonyi János: Az adó- és újoncmegajánlási jog védelme tradíció volt ebben a parlamentben, tradíció volt a magyar történelemben. A magyar alkotmány sarkalatos pontja volt az adó- és újonemegajánlási jog. Ennek feladása történt meg ezzel a felhatalmazással és ezzel veszedelmes precedens teremtődött. Ha angol példára ^ hivatkoznak, emlékezzenek arra, hogy Angliában is javasolta valaki, hogy bizottsághoz kerüljön a költségvetés, de Róbert Peel a kormány nevében ezt azzal utasította vissza, hogy bár ez a kormánynak kedvező volna, de a parlamentarizmus védelme szempontjából ezt a gondolatot elutasítja magától. Ennek a felhatalmazásnak alapján hajtja be az adókat a Károlyi Gyula gróf vezetése alatt álló új Bethlen-kormány. Folytatja a rendszert azzal a különbséggel, hogy míg az előző kormány a tudománynak a kormánya volt, mert tisztelte a tudomány istennőjét, Minervát, ha másban nem, legalább az autómárkákban, addig ez a kormány a szürke kistaxik kormányát képviseli. (Tetszés a baloldalon.) Programmja nincs és közgazdasági programmot nem hallunk tőle. Közgazdasági programmot csak az Est-lapok kezdeményeztek, amikor a «Magyar pengőért, magyar árut»-mozgalommal fel akarják támasztani azt a tulipán-mozgalmat, amely tulipán soha el nem hervad a magyar szívékben. A kormánynak egyetlenegy ténye volt: az adóbehajtások és a statárium. En a statárium kiterjesztését kérem. Kérem, hogy ne csak azokat büntessék, akik revolverrel és álarccal törnek be a bankokba, hanem azokat is, akik revolver, álarc és arc nélkül sokkal nagyobb öszszegeket vesznek ki a trezorokból, még ha közpénztárak is azok. Minden részvétem a miniszterelnök úré, aki gavallérosan a más számláját fizeti. Ez azonban lehet a miniszterelnök úr egyéni kedvtelése, de nem kényszerítheti rá a magyar népet. Méltóztassék a magyar népet megkérdezni, mi a véleménye erről? Méltóztassék, ahogy Apponyi Albert gróf oly gyönyörűen kifejtette, a titkos választójog életbeléptetésével új választásokat elrendelni. A kormány adjon alkalmat arra, hogy megállapítható legyen a rendszer mérlege, amelynek egyik oldala a csődhejutott rendszer, a másik oldala a csődbejutott magyar társadalom, az egyik oldala néhány jóllakott, à másik oldala az éhezők millió. Egyik oldala tehát a rendszer fenntartása, másik oldala a magyar nyomorúság. T. Ház! En, mint a kispolgárság képviselője, a magyar ravatal helyett a dolgozók boldogulását kívánom, a magyar gazdának, a városi polgárnak és a munkásságnak összefogását kérem, az önző nagytőkének és a bürokráciának egyeduralmával szemben, a legnagyobb tömegeknek legnagyobb boldogulását kívánom. Mint ennek a Háznak egyik legfiatalabb tagja, reményt és napsugarat kérek a magyar jövendő számára, amelyben el kell jönnie nemcsak a számonkérésnek és felelősségrevonásnak. hanem az ítélet napjának is azokkal szemben,