Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

318 Az országgyűlés képviselőházának 2hEurópa mai összeomlásának második főoka a szabadkereskedelem elvének elnyomása, az a kereskedelmi és vámpolitika, amely a háborús gyűlölet terméke és maradványa. A kormányzati rendszer hibája e téren az a bizonyos mértékig egyoldalú gyáripari politika, amely nem segített a sír szélén álló kiskereskedő- és kisiparososztályon, de sikerült már 1925-ben teljesen tönkretenni a magyar mezőgazdaságot és amely által nagyon sok pénzügyi és külpolitikai áldozatot volt kénytelen hozni. Ez a politika nem számolt az ország agrárjellegével, geográfiai adottságával, sem azzal, amire Lázár Miklós igen t. képviselőtársam mutatott rá, hogy a gazdasági és politikai újjáépítés munkáját csak a mezőgazdaság korszerű átalakításán, a magyar parasztság gazdasági ereje kifejlesztésén kell kezdeni. (Lázár Miklós: Gazdasági és kulturális felemelésével! — Helyeslés.) Én, mint a városi kispolgárság képviselője, hirdetem, mint a nemzeti demokrácia világnézetét valló képviselő, hogy ennek első pillére a magyar föld. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezzel követem azt a tradíciót, amelyet elődöm ebben a Háziban képviselt akkor, amikor a magyar parasztság vezérének saját személyében és^ osztályában is legelsőnek követelte Nagyatádi Szabó István számára az őt megillető pozíciót. (Úgy van! Ügy van! a bah oldalon.) Folyik ez világnézetemből azért, mert csak a dolgozók társadalmának boldogulása lehet a végcél, azoknak jóléte, és ennek csak a polgár, a paraszt és a munkás együttes hármas összefogása lehet egyetlen pillére. (Ügy van! Ügy van!) A mezőgazdaság felsegítése jelent fogyasztópiacot az ipar és kereskedelem számára. Minden más foglalkozási ág, minden más osztály ennek függvénye. (Ügy van! Ügy van!

r balfelől) De egyúttal egyenlő elbánást is kérek^ minden foglalkozás és minden osztály számára nemcsak a nyumorúság, hanem a jogok területén is, {Elénk helyeslés a báloldalon) mert a^ nyomorúság terén megvan az egyenlő elbánás annyiban, hogy minden osztály és minden foglalkozási ág a foglalások, a zálogolások, az árverések tömkelegével küzd és lassanként odajutunk, hogy mindenki^ dob alá kerül, de nem lesz árverési vevő senki sem többé ebben az országban. A válság fő oka magának a gazdaságnak számára az, hogy senki hitelt többé nem élvez, nincs hitele senkinek. Míg annakidején békében, ha valaki 100.000 aranykoronával rendelkezett, 200.000 aranykorona hitelt élvezett, ma 100.000 pengős vagyonnal szemben maximum 10.000 pengő hitelt tud valahogyan kisírni magának uzsoraalapon. Ez a bizalmi krízis abból áll elő, hogy nem tudja senki, mit hoz a holnap, mert programmot nem kapunk, útmutatást, irányítást nem látunk, klumi ködbe vagyunk burkolva és nem tudjuk, hová vezet Magyarország jövőjének útja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem segít ezen az a hitelrendelet sem, amelyet a kormány kiadott, amely válságba hozza a vidéki kis pénzintézeteket, nem érinti a nagybankokat, de nem oldja meg a hitelválságot. Ez a politika odavezet, hogy a lakosságnak egyetlen hitelforrása marad csupán: a zálogház és a vagyonmentő, inkább az eltékqzlandó és elkótyavetyélendő vagyonok vására. Én az egyenlő elbánás alapján kell kérjem, hogy azt a részleges moratóriumot, ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. amelyet a gazdaosztály számára megteremtett a kormány politikája, méltóztassék kiterjeszteni a kisiparra és kiskereskedelemre is, mert a kisipar és kiskereskedelem egyúttal a városi lakosság zöme, másrészről a falusi lakosságnak is komoly szerepét viszi. Államfenntartó elem, mint adózó és államfenntartó, mint jogrendet védő önálló exisztencia. De kérdem, hogy exisztencia-e még egyáltalában? En nem munkanélküli segítséget kérek ezek számára, hanem segítséget kérek a munka létének megteremtéséhez, a munka lehetőségéhez: tegyék lehetővé azt, ami a kisiparos és kiskereskedő exisztencia jának folytatásához és fenntartásához szükséges, hogy hitbizományi jellegű érintetlenséggel bírhasson. (Helyeslés a baloldalon.) A tunya burzsoával szemben a dolgos citoyen típusát méltóztassék istápolni, hiszen az önálló kisexisztenciák^ felsegítése útján megtérül ez az állam számára, mert új adóalanyokká válnak s ezáltal megtérítik azt a többletet, amelyet a kiadások okoznak. T. Ház! A gazdasági rendszer két hibájáról már szóltam. A vám/háborúkkal szemben előtérbe lépett a vámunió jelszava. Ez helyes azért, mert lépés a politikai lefegyverzés felé. A Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága jelentésének 23. oldalán szintén azzal yégzi mondandóit, hogy a vámunió megteremtésére tesz célzást. A legsürgősebb feladat^ volna e téren Ausztria és Magyarország vámuniója. Ez azonban még nem elegendő, mert CsonkaMagyarorszáe és a kis Ausztria egysége gazdaságilag nem jelentene egyebet, mint azt, hogy két koldus ezentúl ugyanazon az utcasarkon koldulna. A régi^ Nagy-Magyarország és régi nagy Ausztria népeinek kellene összefogni gazdaságilag és megteremteni ezált ti ha nem is a régi monarchiát, ha nem is a dunai konföderációt — de egy középeurópai gazdasági Pán-Európát. (Helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Ez volna az, ami gazdaságilag szükséges, s ha ezzel szemben bárki azt mondja, hogy ez a gondolat szemben áll a revízió gondolatával, ez nem áll fenn, mert nem lehet ennek a Háznak egyetlen tagja sem, aki a revízió kérdésében nem a legkérlelhetetlenebb, nem a legelszántabb álláspontot vallaná. (Általános helyeslés.) Az eszközök tekintetében azonban véleménykülönbség lehet közöttünk. En az eszközök tekintetében Gambetta tanítását követem, aki azt mondotta: mindig rágondolni, soha róla nem beszélni és Gambetta győzött is ezzel az álláspontjával. (Magyar Pál: Nem gondolni, hanem dolgozni érte!) T. Ház! A rendszer főhibája az állami hypertrófia. Amint tegnap nagyon helyesen mondotta Kállay Tibor t. képviselőtársam, a kormányzat az állam polgárainak érdekein tiil erősítette a központi hatalmat s a kormány és a párturalom megszervezése mellett megteremtette a mérhetetlen nagy bürokráciát és ennek javára egy olyan közüzemi gépezetet, amely csak önmagát tartotta nemzeti szempontból megbízhatónak, mindenkit kiközösíthetőnek tartott a nemzeti társadalomból és szinte önmagát tartotta államnak, Összetévesztve önmagát és a rendszert a nemzettel, amely örök, szemben a párttal, amelynek a neve egységes, ; sorsa azonban kétséges (Tetszés a baloldalon.) s amelynek gazdálkodását a 6-os bizottság jelentése ismerteti. A 6-os bizottság ezzel 25 ülésen foglalkozott, a 25-ös számmal szimbólumot teremtve meg, azt, hogy ennyit érdemel az