Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés képviselőházának 24-. ülé is ott áll kilencmillió pengőért használhatatlanul! Kilencmillió pengőt dobtak ki!) Elnök: Fábián képviselő úr maradjon csendben! (Dinnyés Lajos: Nem lehet elhelyezni a tüdőbetegeket! — Fábián Béla: Kilencmillió pengő benne van, de egy tüdőbeteg sincs benne!) Fábián képviselő nrat már figyelmeztettem, hogy ne szóljon közbe! Dinnyés képviselő úr, maradjon csendben! Petrovácz Gyula: Azt mondottam, hogy ott egy kórházi ágy tizenhatezer pengőbe fog kerülni és én Kalocsán építek egyet kétezer pengőért ágyanként. Ennek eredménye az lett, hogy ott az olvasatlan milliók tovább folytak és^ ezidőszerint hét és félmillió pengőt adtak már ki, itt pedig beszüntették a megigért államsegélyt a kalocsai olcsó kórháztól. (Fábián Béla: Négymilliós hiteltúllépés van a mátrai szanatóriumnál! — Lázár Miklós: Ki a felelős? — Zaj. — Elnök csengek) Méltóztassanak megengedni, az a beállítás, hogy a miniszter halála után mondunk kritikát, nem helytálló, mert a tények ezt megcáfolják. Nekünk a jövőben is meglesz az erkölcsi bátorságunk és meg vagyok győződve róla, hogy az egységespártban m meglesz az erkölcsi bátorság, hogyha egyes kormányzati intézkedésekkel nem tud egyetérteni, azt nem hátmiögött és nem frondőrösködés formájában, hanem itt a Házban nyíltan, férfiasan fogja elmondani, mert a kormánytámogatás nem azt jelenti, hogy mindenre fejet bólintunk és mindenre igennel szavazunk, amit a kormány előterjeszt, ellenben azt jelenti, hogy a kormányon át a saját elveinket akarjuk szolgálni, helyeseljük és megszavazzuk a kormánynak minden tényét, amely a saját meggyőződésünkkel összeegyeztethető, de egyetlen olyan tényét és intézkedését sem fogjuk helyeselni vagy megszavazni, amely a mi véleményünkkel, a mi programmunkkal, a mi ideáljainkkal ellentétben áll. En azt hiszem, ebben a parafrázisban méltóztatnak pártelnökünk beszédének ezeket a félreértett kitételeit indokoltnak venni és belátni azt, hogy őszinteség és egyenesség a politikában oly erény, amely sohasem bosszulja meg magát, ellenben ennek ellentéte a politikában mindig utólagos szemrehányásoknak és utólagos véleményeltéréseknek a szülője. T. Képviselőház! Ezek előrebocsátása után tisztelettel kijelentem, hogy a jelentést a magam részéről is elfogadom. (Helyeslés és taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások; Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a meghosszabítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Vázsonyi János: T. Ház! Világ- és emberválság van s egy bizonyos magyar válság ehhez külön is hozzájárul, ami abban csúcsosodik ki, hogy a magyar S. O. S. kiáltás sem odakünnt, sem idébennt meghallgatásra nem talál. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Vázsonyi János: Tárgyilagos vagyok, mert elismerem, hogy egyrészt számos vonatkozásban a világgazdasági krízis számlájára Írandók a bajok, másrészt a nemzet további életének alakulására külső erők is befolyást gyakorolnak. A különbség lényege a két felfogás között, amely itt kifejezésre jutott, az, hogy a többség a több mint tíz év óta fennálló rendszer fenntartása mellett is megoldhatónak véli a válsá?e 1931 november 19-én, csütörtökön. 317 got, mig mi azt valljuk, hogy ez lehetetlen, azért, mert a súlyos helyzetet a világválság mellett a kormányzati rendszer hibái is okozták, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Főleg azok! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) s így politikai változás is feltétlenül szükségesnek látszik. Miben áll ez a rendszer? Egyes hibái anynyira közismertek, hogy a Képviselőház összeülésp előtt a nagy szünet idején éppen a többségi párt sorából az úgynevezett érdektelenek csoportja tette napról-napra szóvá ezeket a hibákat, és mi a vita során vártuk is az érdektelenek csoportjának felszólalását az álláshalmozás kérdésében- {Ügy van! balfelől. — Zaj. — Elnök csenget.) Vártuk dübörgő követelésüket a korrupcióellenes harcban, (Ügy van! a gzélsőbaloldalon.) vártuk kívánságaikat az összeférhetlenség kérdésében. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Erről azonban hallgattak, t. Ház, átvették az egységespárt régi kisgazdaszárnyának szerepét, (Dinnyés Lajos: Szomorú szerepét!) a házi berzenkedés, a nyilvános hallgatás és a mindent megszavazás terén. Ez lett az új szikla, amely sziklaszilárdan áll a mindenkori kormányhatalom mögött s a halkhangú kormány hátterében elhalkult a pártütők csatazaja is. (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) A régi műsort játszák, csakhogy másodszereposztásban és azt gondolják, hogy az^ ellenzék továbbra is megmarad a statiszta és a politikai taccs-bíró szerepében. De kérdezem, hogy meddig lehet táblás ház ... (Nagy zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, minden oldalon. Vázsonyi János: ... és meddig lehet tisztelt Ház, amikor a közönség még a jó darabokat is megunja bizonyos idő múlva, hát még ízt a rendszert, amelyet az előttünk levő jelentések szomorúan ismertetnek! E jelentésekből kiderül az, amit sokszor hangoztatott ez az oldal, hogy az állam olyan feladatkörök elvégzésére is vállalkozott, amelyeket gazdasági erejével megoldani nem birt, s ugyanabba a hipertrófiába esett, mint a háború után Európa legtöbb állama: olyan jog- és hatásköröket vont a maga körébe, amelyek a polgári állam hatáskörét messze túlhaladják, (Dinnyés Lajos: Ez már az államszocializmus!) olyan tevékenységi köröket sajátított ki magának, amelyek a kereskedelem és a magángazdaság hatáskörébe tartoznak. Minden állam közül ebbe a hypertrófiába Magyarország esett bele legjobban, mert amíg Anglia és Franciaország már 19^2-ben revízió alá vette ezt az irányzatot és a leépítéshez folyamodott a közüzemi politika terén, nálunk az ellenkezője történt: az állam mindenütt beavatkozott a gazdasági életbe, de a nélkül, hogy ezzel a szociális gondolatot szolgálta volna. (Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Öten vannak és úgy zúgnak, mintha népgyűlést tartanának!) Ez a megduzzadt költségvetések magyarázata, amely a válságot okozta; egyrészről az oktalan pazarlás, másrészről a burkolt munkanélkülisegély. Burkolt munkanélküli segély alatt értem azt a nagy személyzeti kiadást, amely költségvetésünket terheli, amelyből nagy tömegében még a tisztviselői osztálynak sincs haszna s amely nem az arra legjobban rászorultaknak jut, hanem egyedül egy kis réteg megmentésére szolgál, felborítva ezzel az állami pénzügyek rendjét és előidézve a magángazdaság összeomlását. (Ügy pan! Ügy van! a baloldalon.)