Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Az országgyűlés képviselőházának %U. ü nagy tömeg viz elindul a felső részekről, — különösen őszkor és tavaszkor — nem ibirja felfogni és nem bírja levezetni az a csatorna ezt a vizet és olyan területek, melyek azelőtt biztos termőterületek voltak is víz alá kerülnek és olyan helyeken van ilyenkor árvíz, amelyek azelőtt az árvizet és általában a im ágas talajvizet nem ismerték. Ez a labilis helyzet az, amely kötelességemmé tette, hogy ezt a kérdést az igen t. Ház színe elé hozzam, mert nem tartom helyesnek, hogy különösen a mai súlyos időkben, amikor a gazdák úgyis annyira túl vannak terhelve az adókkal és a különböző kötelezettségekkel, helyzetüket az ilyen ártéri járulékokkal még súlyosabbá tegyük és őket katasztrófába taszítsuk. {Ügy van! Ügy van! bal felől.) Azt hiszem, a pénzügyi kormányzatnak sem érdeke, hogy itt sok tízezer és tízezer gazda helyzetét még súlyosabbá tegye. Ennek az ártéri járuléknak kezelése hozzá van csatolva az .adókezeléshez. Elismerem, hogy ezt a kérdést másként megoldani nem lehet, legyen szabad azonban az igen t. pénzügyi kormányzat figyelmét felhívni arra, hogy ennek, következtében a jelenlegi helyzet az, hogy az érdekelteken — és ismétlem, hogy százezer emberről van itt szó — annál az oknál fogva, hogy a csatorna nem jól működik és csak káros hatással van arra a vidékre, mutatkozni kezd az adónemfizetés, mert káraik miatt ma nem tudnak fizetni. En tehát nem mondom azt, hogy imi nem akarunk fizetni. Igen, mi akarunk fizetni, de nem tudunk a jelenlegi helyzetben! Nem tudunk pedig azért, mert a csatorna rossz és működésével jelenleg csak kárt okoz. T. Képviselőház! Felszólalásom célja tulajdonképpen az volt és ezért voltam bátor a Ház szíves türelmét igénybe venni, hogy felhívjam az' illetékesek figyelmét erre a lehetetlen helyzetre. A közelmúltban minden politikától mentesen egy értekezlet volt Kunszentmiklóson, amelyen meghallgattuk magukat az érdekelteket. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfejői.) Ezen az értekezleten szomorú, siralmas kép tárult elénk és ennek az értekezletnek végső konklúziója az volt, hogy egy memorandumot juttattunk el az illetékesekhez, amelyben kértük, hogy mindaddig, .amig a csatornát olyan állapotba nem. hozzák, hogy abból effektív haszna legyen a gazdaságnak, függesszék fel az ártéri járulék tőketörlesztési részének behajtását. A fenntartási, költséget, ha nehezen is, — hangsúlyozni kívánom, hogy ez is nagy megterhelés — xxi^y ahogy, de fizetni fogják az érdekeltek. (Esztergályos János: De hol vannak ilyenkor a miniszter urak? Egyetlen miniszter sincs itt!) Ez, azt hiszem, nagyon méltányos kérés és ,azt hiszem, senkinek sem érdeke az, hogy ezeket az embereket ott nyomorba és kétségbeesésbe taszítsa. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy különösen súlyosbítja itt még a helyzetet az a könyörtelen adóbehajtás, súlyosbítják azok a könyörtelen foglalások és árverezések, amelyek napjainkban ezeken a vidékeken, ezeken a tönkretett vidékeken vannak. (Felkiáltások a báloldalon; Az egész országban!) Hogy az egész, országban is vannak, arról is tudomásom van és azért tértem ki itt ebben a vonatkozásban csak erre a vidékre, miután ennek a vidéknek bajairól beszéltem. Különösen súlyosbítja a helyzetet még az is, hogy elemi csapás is volt ezeken a vidékeken; jégkár és nagy szárazság, mert a csatorna a nyári hónapokban meg akként működik, hogy ahol víz van, azt lése 1931 november 19-én, csütörtökön. 313 is elvezeti. (Felkiáltások balfelől: Es a felelősség?) A felelősség? Hogy honnan származik az eredeti terv, eddig még nem sikerült kikutatnom. (Kun Béla: Valaki csak felelős? — Fábián Béla: Magyarországon mindenki addig felelős, amíg baj nincs! — Egy hang jobb felől: Dogmákat mond itt Fábián.) Elnök: Csendet kérek! (Kun Béla: Valakinek látnia kellett a terveket!) Dinnyés Lajos: Erre a kérdésre nem lehet ráfogni azt, hogy lokális jelentőségű, mert az egész Dunavölgye ebben a kérdésben akár közvetve, akár közvetlenül, de érdekelve van. Ezen a kérdésen tehát, bármennyire nehezünkre esik is, radikálisan segíteni kell, a bajokat minden téren orvosolni kell, mert ez a helyzet tovább így nem maradhat Azért bátorkodtam ezt a kérdést idehozni, mivel már tegnap kaptam jelentéseket hazulról, hogy a vízállás ismét kezd emelkedni és ismét fenyeget az árvízveszedelem és ismét ki vagyunk téve annak, hogy most még zöldelő szép vetéseinket nemsokára elönti a víz

1 s akkor még nagyobb kétségbeeséssel nézhetünk majd, az amúgy is súlyos jövő elé. (Ügy van! Ügy van! — Taps balfelől. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Napirendelőtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem' lehet. Áttérünk napirendünkre, az együttesen tárgyalt két jelentés vitájának folytatására. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Petrovácz Gyula. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kérem 'beszédidőmnek 15 perccel leendő meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Ma, amikor szerencsés vagyok felszólalhatni, Arpádházi iSzent Erzsébet napját ünnepeljük és ennek az első magyar királyi családból származó királyleánynak egyben hétszázéves jubileumi ünnepségeit is tartja a magyar nemzet. (Buchinger Manó: Kint vagyunk a vízből, amelyről előbb beszéltünk!) Meg kell állapítanunk, hogy ennek a magyar, kiráiyleáns^nak emlékét az tartotta fenn hétszáz esztendőn túl is, hogy irgalmas szíve volt, hogy a nyomorgókkal, az ínségesekkel, a szegényekkel való törődésben töltötte el életét. (Buchinger Manó — a teremből távozóban —; Ilyesmiről beszélni ma! — Felkiáltások jobb felől: Jobb, ha kimegy! Szegy élje magát! — Buday Dezső: Ezen felháborodik!)) Azt hiszem, igen t. Képviselőház, hogy amik or a magyar képviselőház a szegény magyar hazának nyomorával, szerencsétlenségével és bajaival foglalkozik, illő ennek a magyar királyleánynak emlékét invokálni itt, a magyar képviselőháziban (Ügy van! Úgy van!) és azt kérni, hogy ugyanaz a lélek, amely akkor sebeket gyógyított és a nyomorgók szenvedéseit enyhítette, gyógyítsa meg ennek a szerencsétlen hazának is sebeit és szüntesse meg nyomorát és szenvedéseit. (Ügy van! Ügy van! — Kun Béla: Az altruizmus megtestesítője volt! A mai rendszer éppen az ellenkezőjével foglalkozik!) Az a vita, amely idáig folyt, mai előtte haladott stádiumában körülbelül arra az eredményre enged következtetni, hogy nem fogja meghozni azt az árkánumot, amelyet ettől a vitától várunk; (Fábián Béla: Ez már előre látszik!) hogy bármennyire nívós, bármennyire tartalmas és a közgazdaság minden ágához értő képviselők felszólalásait hallgatjuk is, ebből a vitából nem fog megszületni az a módszer, amely alkalmas lesz a gazdasági válság