Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

314 Az országgyűlés képviselőházának 24-ülése 1931 november 19-én, csütörtökön. minden oldalának meggyógyítására. Es ha a kormánnyal szemben azt hangoztatjuk és azt hangoztatják, hogy nincs átfogó gazdasági programmja, én félek, hogy ennek a vitának bezárása azt fogja dokumentálni, hogy, sajj nos, a Képviselőháznak sincs ilyen átfogó gazdasági programmja. (Fábián Béla: Nem is ez a vita feladata!) De ez természetes dolog is. Ez a mai válság olyan széles rétegezésű, hogy abból mindenki, azt a részt Hatja meg, amely az ő gondolatkörével, az ő életviszonyaival a legközvetlenebb kapcsolatban áll. Egy francia közmondás szerint az emberek még abban sem tudnak megegyezni és egy véleményen lenni, hogy hol kel fel a nap, — mert a szántó-vető ember azt mondja, hogy a szántóföldek közül kel fel, a hegyilakó azt mondja, hogy a hegyek mögül bukkan elő, a tengerész azt mondja, hogy a tenger vizéből emelkedik ki és a városi lakos azt mondja, hogy a háztetők felett kel fel a nap. Ez a közmondás azt szimbolizálja, hogy minden kérdésben minden foglalkozási ágnak saját egyéni meglátása az, ami az ő véleményalkotását irányítja. így a gazdák a terményárak katasztrofális esését, az értékesítés válságát panaszolják, az iparosok a fogyasztóképesség csökkenését, a gyárosok a nyersanyag beszerzésének nehézségét, a pénzemberek, f a bankok a valutakrízisnek, a devizabeszerzésnek nehézségeit s minden egyéb foglalkozási ág más ós más ágát hozza előtérbe ennek a gazdasági válságnak. Ezek mind összetevői ennek a nagy válságnak, amelynek eredője az r a krízis, amely nemcsak nálunk, hanem az egész világon van és így ennek a krízisnek megoldás sara egyetlen csodaszert feltalálni nem lelhetséges. A legszélesebb- és legváltozatosabb, a közgazdasági élet mindén ágára kiterjedő olyan intézkedések tudnak csak ezen a válságon enyhíteni vagy ezen a válságon segíteni, amelyeknek életrehozataila nekünk nem áll módunkban, de állítom, hogy nem áll módjában az Európa sorsát intéző hatalmaknak sem, ennek következtében a mi törekvésünk nem lehet egyéb és nem szabad, hogy más legyen, mint ennek a válságnak lehető enyhítése. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, nem akarom azokat, amiket nálamnál hivatottáb'b képviselőtársaim a gazdasági válsággal kapcsolatosan itt már elmondottak, felmelegíteni és most újból ismételni. Talán csak egy-két olyan szempontot leszek bátor ezen â téren felsorolni, amelyek az én ' gondolkozás i módomhoz állanak közelebb, abban találják gyökerüket. A válság külpolitikai okai között meg keli állapítanom azt, hogy győző és legyőzött nemzetek egyaránt szenvednek amiatt, hogy a háború likvidálása nem történt szerencsés módon, hogy a háború likvidálását nem az igazságosság, nem a megértés és nem a bölcseség, hanem ellenkezőleg a gyűlölet és az elvakultság intézte, hogy tehát ebből az egész világra nem szármázhatik egyéb, mint csak 'hátrány és katasztrófa. De hála Istennek látjuk, hogy külföldön, győző és legyőzött nemzeteknél egyaránt, délen és nyugaton, sőt az Óceánon túl is egyre^ jobban érik az a belátás, hogy ebben a háború utáni korszakban mindenki csak vesztes, hogy a háború utáni intézkedésekben nincs győző és legyőzött, csak szenvedő alanyok vannak. És ebből a belátásiból meg kell érnie annak a gondolatnak, hogy itt az ideje a, háború utáni intézkedések revíziójának. (Ügy van! Ugy van!) Ez alatt értem azt, amit ők eísősor- 1 ban állítanak, hogy tudniillik a háborús adósságok és a jóvátételek kérdésében elfoglalt kegyetlen álláspontot revideálni kell; és értem azt, ami a mi végcélunk a revízió kérdésében, hogy a területi beosztással végrehajtott kegyetlenségeket^ ugyanúgy revideálni kell. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy mi most a megpróbáltatás napjait éljük és minden megpróbáltatásnak vége egy enyhülés szokott lenni. Meg vagyok győződve róla, hogy ennek a mentalitásnak mindinkább való erősödésével következtetni merhetjük azt, Ihogy a mi végtörekvésünk, amely a háború likvidálásánál a minden vonalon való revízióra törekszik, hogy ez a mi törekvésünk a területi revízió kérdésében e megpróbáltatások után erediménnyel fog járni. A válság belpolitikai okainál az én mentalitásomhoz az a megállapítás áll legközelebb, hogy a bajok okainak jelentékeny része az, hogy teljesen elkereszténytelenedett és teljesen elnemzetietlenedett a termelésnek mindkét tényezője: a tőke éppúgy, mint a munka. A tőke elkereszténytelenedésének jelenségei azok, amelyeket a tőke shylocki kegyetlenségében és türelmetlenségében lát az egész közgazdasági élet. Ma mindenki, aki hitelező, mindenki, aki termelő, az ő hasznának és az ő kamatának behajtásában teljes türelmetlenséggel és teljes kegyetlenséggel áll elő. Nem szabályozza az ő belátását semmiféle tekintet az adósra, semmiféle tekintet arra, hogy ha azt a font húst a szívéből vágja is ki az adósnak, (Fábián Béla: Ez az államnál is így van!) az teljesen tönkremegy. Még akkor is követeli annak végrehajtását, holott tudja jól, hogy e nélkül a kegyetlenség nélkül idővel szintén megkapná az ő hasznát, a nélkül azonban, hogy magát az adóst, magát azt a szerencsétlen embert tönkretenné. (Fábián Béla: Ebben az adókincstár jár elől jó példával.) Az elnemzetietlenesedés jelenségei közé sorolom azt, (Fábián Béla: Az adókincstár vágja ki az első font húst!), hogy a tőke a termelést habozás nélkül beszünteti abban a pillanatban, amikor az ránézve nem jár a megszokott régi nagy haszonnal, (Ügy van! balfelöl.) hogy embertelenül és lelkiismeretlenül dönt akkor, amikor ezrek sorsáról van szó, amikor munkanélkülivé teheti és munkanélkülivé teszi emberek ezreit csak azért, mert a rossz időkben termelni ráfizetéssel semmi körülmények között nem akar. (Ügy van! balfelöl.) Pedig annak a tőkének, amely a nemzet szolgálatában áll, nemcsak saját hasznát, hanem a nemzet hasznát is kell figyelembe vennie és oda kell törekednie, hogy ne fokozza, ne tetézze azokat a bajokat, amelyek amúgy is teljes mértékben jelen vannak. A tőke elnemzetietlenedésének jelenségei közé sorolom azt, hogy ma magyar állampolgárok magyar állampolgárokkal üzleteket kötnek idegen valutákban, idegen pénzben. Már évekkel ezelőtt bátor voltam innét figyelmeztetni a kormányt arra, hogy még állami szubvencióval, állami garanciával működő pénzintézetek is felhívták adósaikat arra, hogy betáblázott kölcsönüknek átváltoztatását idegen valutára nyolc napon belül annál is inkább végezzék el, mert ellenkező esetben a kölcsönt felmondják nekik. (Buday Dezső: Vgy van!) Felhoztam egy az Okh. kötelékébe tartozó és állami alkalmazottakból álló pénzintézetet, amely a maga körlevelében ilyennel fenyegetődzött, és sajnos, a kormány nem tudott ezzel szemben megtorlással élni. Ma is