Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

312 Az országgyűlés képviselőházának 24. kilométeres hosszúság-bán tudott a csatorna elkészülni. Ezután jött a háború! A csatornatársulat pénze részben a devalváció, részben különböző konjunkturális viszonyok következtében majdnem teljesen megsemmisült. A nagy alkotási lázban az 1920-as esztendőkben azután kormánybiztos neveztetett ki a csatorna elkészítésére. A társulat autonómiáját felfüggesztették, úgyhogy a csatorna elkészítésébe az érdekelteknek ezután semmiféle beleszólásuk nem volt. Hangsúlyozni kívánom, hogy amikor a csatorna gondolata felvetődött, ezt nagyobbrészt a nagybirtokosok ós különböző érdekeltek kezdeményezték és a kisgazdatársadalom már akkor is felemelte tiltakozó szavát, azonban ez a tiltakozó szó teljesen elenyészett. Hogy ma milyen katasztrofális a helyzet, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma a nagybirtokos együtt sír a kisgazdával, mivel mindkettőnek katasztrofális a helyzete. (Úgy van ! balfelől.) A kormánybiztos úr működését egyáltalában nem akarom kritika tárgyává tenni. (Felkiáltások balfelől: Ki az? Rohringer Sándor!) Sőt kötelességem kijelenteni ,az igen t. Ház előtt, hogy legkevésbbé a kormánybiztos úr okolható a rossz csatornázásért. (Fábián Béla: Bossz a csatorna?) Nevezetesen a kormánybiztos úr kész tervet kapott azzal az (utasítással, hogy e kész terv alapján készítse el a csatornát. A csatorna el is készült, működése azonban egyáltalában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a gazdasági termelést teljesen labilissá tette! Nem akarom bírálni a tervek műszaki részét, (Felkiáltások jobb felől: Nem is ért hozzá!) nem itt van hiba, mert azok voltak hibásak, akik azt készítették, akik jóváhagyták. (Feniczy Ignác: Tárgyalások voltak!) Ma az a helyzet és ezt a kormánybiztos úr is elismeri, hogy sokkal több víz van a csatornában,^ amint azt a tervek szerint várták. Megtörtént az a lehetetlen helyzet, hogy a torkolati víz háromnegyedrésze a felsőesatorna egynegyed részében már benne van. Mi ennek a következménye? Ennek az a következménye, hogy ilyenkor ősszel, továbbá tavasszal, amikor a sok csapadék és az altalaj vizek felfakadása következtében a víz egyszerre beletódul a csatornákba, olyan árvizek vannak ezen a vidéken, hogy ezer, sőt tízezer holdas vetések pállanak ki őszkor, sőt kora tavasszal is. (Zaj. — Petrovácz Gyula: Ostobaság volt kezdettől fogva.) Nagy hiba volt az is, hogy abszolúte nádas területeket is bevontak ebbe az árterületbe, és míg azelőtt az ott lakó népnek a náciból, esetleg a halászatból, vagy az ott levő dudvából bizonyos haszna volt, mert ha mást nem, fűtőanyagot kapott, a nádat pedig- értékesíteni tudta és a halászatból is kapott valamit, addig ezek a nádas területek ma teljesen hasznavehetetlenek (Úgy van! balfelől.) és az illető gazda mindebből semmiféle hasznot nem tud kihozni. Még szárcsa sincs már a nádasban, sőt a lapokban is' megjelent, hogy éhező gólyák is vannak. (Fábián Béla: Magyarországon már a gólyáknak sincs mit enni!) Sajnos, bizony ez így van. Már a gólyák sem tudtak ott mit enni és éhen döglöttek nagy számmal. Ezeken a nádas területeken, különösen Ócsa és Alsódabas vidékén vannak az úgynevezett szittyók, továbbá a 16.000 bat. hold kiterjedésű Kolontó és Kurjantó nádasok. A csatorna egyik főhibája az, hogy a vizet nem tudja levezetni, mert olyan csekély a lejtése, hogy az a víz, amely a felső részen elindul, másfél, vagy két hónap múlva ér csak Bajára a torkolathoz. Ez a szomorú állapot olyan katasztrófába döntötte az ottani érdekelülése 19SÎ november 19-én, csütörtökön. tekét, hogy nagyon sok helyen a birtokosok felajánlják teljesen ingyen birtokaikat az öntöző társulatnak, mondván, hogy tessék, itt van, csak hogy megszabaduljanak tőle, mert nem tudják fizetni utána az ártéri járulékokat. "Ezek után jogosan azt várja mindenki, hogy az árvizek és az elemi csapások következtében sújtottaknak a pénzügyi kormányzat bizonyos kedvezményeket ad és az elemi csapások következtében adómérséklésben részesíti az érdekelteket. Sajnos a helyzet ezzel szemben az, hogy ezek a földek osztályokba vannak sorozva, mégpedig az I. osztályba van. sorolva az úgynevezett vakszik, amely teljesen terméketlen, a II. osztályba van sorolva a szikes legelő, amely 21.000 katasztrális holdat tesz ki, a III. osztályba pedig a termőföld, amely 94.000 katasztrális holdat tesz ki, vagyis, amint mondottam, Összesen 122.314 katasztrális holdnyi területről van itt szó. Ezen a területen körülbelül 150—200 ezer ember van közvetve, vagy közvetlenül érdekelve. Horribilis az ártéri járulék e területek után, hasznuk pedig semmi sincs belőle az érdekelteknek, úgyannyira, hogy a jelenlegi helyzetben a mostani katasztrofális viszonyok mellett az érdekeltek nem tudják fizetni a magas járulékokat. T. Ház! Lojálisán elismerem, hogy a múlt esztendőben a pénzügyi kormányzat a törlesztés 5Q°/o-át felfüggesztette. Azonban a fennmaradó 50°/o-ot az u. n. fenntartási költséget sem tudják az érdekeltek fizetni. A fenntartási és tőketörlesztési járulék ugyanis katasztrális holdanként az I. osztályban, a vakszík után, 3 pengő 96 fillért tesz ki, — az adón kívül természetesen — a szikes legelő után 7 pengő 92 fillért, a termőföld után pedig 10 pengő 56 fillér. Ennyit kell fizetni ártéri járulék címén katasztrális holdanként. Hogy mennyire túl vannak terhelve ezek az érdekeltek és hogy mekkora a teher, erre nézve legyen szabad a kormánybiztosság ezirányú megjegyzését ismertetnem, amely a következőket mondja (olvassa): «Már fentebb említettem, hogy az érdekeltség a járulékokkal túlságosan meg van terhelve, s ezen feltétlenül enyhíteni kell.» Ezt az igazságot elhomályosítani nem lehet. (Kun Béla: Ügy van!) Mikor a kormánybiztosság, amely e téren ma diktatórikus hatalommal intézi a csatorna-társulat ügyeit, maga is beismeri ezt, akkor azt hiszem, a Ház plénuma előtt is világossá válik az a súlyos helyzet, amelyben mi dunavölgyi gazdák vagyunk. Az osztálybasorozás is elhibázott dolog. Mert a helyett, hogy megvárták volna a csatorna eredményét, már előbb megtörtént az osztályba sorozás. Feltevések alapján készült tehát teljesen az osztályba sorolás és így a leglehetetlenebb állapotok és helyzetek állottak elő. Árterületnek vettek olyan területeket is, amelyek tisztán homokbuckák, ahol még a fű sem nő meg, olyan szárazak. Előfordul az is, hogy a csatornától 6—8 kilóméter távolságban levő lakóházak után kell ártéri járulékot fizetni, olyan helyeken is, ahol a gazdák maguk panaszkodtak és azt mondották, hogy: «Uram, nyáron még a víz is kiszáradt a kutunkból, nemhogy bennünket valaha is az életben árvíz fenyegetett volna!» A kunszentmiklósi és az alsóbb részeken, amelyek laposak és mélyebben fekszenek, mint a felső rész, a csatornákat akként kellett megcsinálni, hogy úgynevezett védőgátak közé szorították a vizet. Most a helyzet az, hogy amikor ilyen