Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-23
302 Az országgyűlés képviselőházának a törvényeket ismeri. (Lázár Miklós: Megmondtam a rendeletet, amelyre 'hivatkoztak! Nem mondtam, hogy törvénytelen, azt mondtam, 'hogy méltánytalan! — Halljuk! Halljuk! jobb. felől.) Ez a rendelkezés benne van az adókezelési törvényben, a kormánynak pedig- kötelessége a törvényeket végrehajtani. Ha tehát valahol beállanának azok az esetek, amikor a törvény megszabja, hogy a községi adminisztráció terhére a felelősség kimondassék és a felelősséget nem mondanák ki, akkor ott a pénzügyi hatóság és^ az arra hivatott közigazgatási hatóság: törvénysértést követne el. Tudomása van tehát a pénzügyminiszternek arról, hogy ilyen felelős^égkimondások vannak és voltak; mindig is voltak, mert nem új ez a rendelkezés, hiszen ez a rendelkezés 1874 óta benne van adótörvényeinkben. Ennek magyarázata az, hogy olyan helyeken, ahol az adóhátralékok túlságosan felszaporodtak, (Dinnyés Lajos: Nem bírnak fizetni! Miből fizessünk?) ez nagyrészben annak következménye, hogy a községi adminisztráció a maga kötelességét esetleg nem teljesítette úgy, mint teljesítenie kellett volna. (Lázár Miklós: A köznvomorúság az oka! — Kun Béla: A nyomorúság a tilalomfa, ahol meg kell erre állani!) A törvényben pontosan meg vannak szabva a feltételek, amelyek mellett a felelősség kimondását el kell rendelni. A felelősség kimondását a törvény szerint nem is a pénzügyminiszter mondja ki, hanem a közigazgatási bizottság. (Lázár Miklós: En így mondtam!) Ennélfogva ha a közigazgatási bizottság, amely látja, hogy ott a törvényes feltételek megvannak, ezt elrendeli azzal szemben nem volna helyes, ha a pénzügyminiszter beavatkoznék és ezt megtiltaná. Ez azonban természetesen nem azt jelenti, mintha a felelősség kimondása egyúttal azt jelentené, hogy ott a végrehajtásnak olyan módon kell történnie és eszközöltetnie, hogy ezáltal az adózóknak — amint az interpelláló t. képviselő úr mondotta — tömegei tönkrejussanak. (Kun Béla: Ez konciliáns nyilatkozat, csak érvényt •kellene szerezni neki lent!) A mai viszonyok között, a mai helyzetben éppen azok a szabályok az irányadók, mint azelőtt voltak. Régi, ma is érvényben levő szabályaink szerint igazolt ideiglenes fizetésképtelenség esetén halasztást minden hátralékos kaphat. (Felkiáltások: Ez meg volt mindig! — Kun Béla: Nagyon nobilis, konciliáns nyilatkozat, amelyet azután végre is kell hajtani!) A napokban adtam ki egy rendeletet, amely a végrehajtás szigorítása mellett éppen a kis adózók védelméről is kíván gondoskodni. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam magát a rendeletnek azt a szakaszát, amely a kis adózókra vonatkozik (olvassa): «A kisebb adózóknál a községek, városok az engedélyezett fizetési kedvezmények feltételeinek pontos betartását szintén kötelesek ellenőrizni.» Tudniillik ez a rendelkezés már számol azzal, hogy az adózók nagyrészének különféle fizetési kedvezményeket már azelőtt is adtunk. (Tovább olvassa): «Az ezeknek az adózóknak adandó fizetési kedvezmények feltételeinek megállapításánál lehetőleg szintén azon kell lenni, hogy a hátralék — az elemi csapások eseteinek kivételével — az év végéig apadjon.» Nem arról van szó tehát, hogy ezek az adótartozások teljesen behajtassanak, hanem hogy a hátralékos legalább egy évi adóját megfizesse, hogy hátraléka ne szaporodjék úgy,, hogy azután annak fizetésére végkép és teljesen képtelenné váljék. A rendelet továbbá intézkedik (olvassa): «Tekintettel azonban a mai helyzetre, a kisebb . ülése 1931 november 18-án, szerdán. adózókkal szemben az illetők kereseti, illetőleg jövedelmi viszonyaira mindenkor megfelelően tekintettel kell lenni és ezeknek figyelembevételével velük szemben megfelelő méltányosságot kell gyakorolni. (Helyeslés.) Nem szabad ilyen hátralékosnál például novemberben árverést foganatosítani, ha nyilvánvaló, hogy például januárban felhizlalt disznóját tudja értékesíteni, avagy dohánybeváltási árat fog kapni, vagy más hasonló esetben, ahol számítani lehet arra, miszerint nevezett januárban esetleg februárban fizetési kötelezettségeinek eleget fog tudni tenni, vagy ha nem tenne eleget, úgy például a fentemlített egyik esetben a kihizlalt sertésének elárverezése útján befolyó vételárból a tartozás nagyjában rendezhető lesz anélkül, hogy az illető hátralékosnak olyan ingóságait, vagy olyan állatjait kellene elárverezni, amelyekre nagyobb szüksége van és amelyek pótlása nagyobb nehézségbe ütköznék.» Ez a rendelkezés áll ezekre a mai viszonyokra, amikor kétségtelenül az eddig talán túlzott mértékben gyakorolt méltányosság miatt az adóhátralékok erősen felszaporodtak, tehát az államkincstár halaszthatatlan érdeke, szinte életfeltétele az, hogy valamennyire ezeket a behajtásokat szigorúbban vegyék, mint ahogyan ezek az utolsó két éven belül történtek. Ez a rendelkezés tehát lehetővé teszi éppen a kis adózóknak érdekében, hogy ne következzenek be azok az 'esetek, amelyekről Lázár Miklós igen t. képviselő úr beszélt. Arra vonatkozólag pedig, hogy olyan kegyetlen végrehajtások folynának, hogy, amint említette, az utolsó derékaljat vitték volna el egyesektől, (Lázár Milkós: így van, saját szememmel láttam!) vagy az illetőnek utolsó nélkülözhetetlen munkaeszközét vinnék el, (Lázár Miklós: Ezt láttam!) vagy a kereskedőnek pultját vitték volna el, (Lázár Miklós: Ügy van!) ha ez tényleg így történt, tessék ez ellen megfelelő jogorvoslattal élni (Kun Béla: Post festam!) és én akkor kártérítésre is kötelezem azt a tisztviselőt, aki ilyen törvénysértést követett el, (Helyeslés a baloldalon.) mert ez törvénysértés. (Lázár Miklós: Ez fontos kijelentés!) Sem munkaeszközt nem lehet lefoglalni ilyen adóban... (Kun Béla: Ez generális kijelentés!) Ez nem kijelentés, ez törvény. (Kun Béla: Ügy van, de nem tartották meg a vidéken!) Ez nem magyarázat, ez törvény, hogy nem szabad valakinek a munkaeszközét elárverezni, (Kun Béla: Tudom 1 , de nem tartották meg a vidéken!) hogy nem lehet az illető felszerelésének bizonyos részét elvinni, sem adóba, isem másképpen. Ha valahol ilyen szabálytalanságok történtek és ez tudomásomra jut, annak megtorlása el nem marad. (Helyeslés. — Kun Béla: Alul mindig fentről takaródznak!) Sok ilyen panasz jött hozzám, hogy elvitték az illetőnek a pultját, munkaeszközét, szerszámát, én kivizsgáltattam nem egy esetet, de kiderült, hogy elvitték olyantól, aki azzal a foglalkozással már régen felhagyott, nem 1 is akarja tovább folytatni és talán valahol a pincében vagy raktárban voltak a munkaeszközei. Mielőtt tehát azt mondanók, hogy ilyen dolgok megtörténtek, meg kéli vizsgálni az eseteket (Lázár Miklós: Helyes!) és ha tényleg van visszaélés, a megtorlás nem fog elmaradni. Ellenben arra, hogy a végrehajtásokat egyáltalán szüntessük be, Ígéretet nem tehetek. (Kun Béla: Nem is kívánjuk! A törvény törvény!) A törvényt kell tehát végrehajtani. (Kun Béla: Csak szív és méltányosság legyen!)
