Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Ü98 Az országgyűlés képviselőházának 23 amely tisztázni kívánta a pártszervezetek jogi helyzetét, elválasztotta a -pártszervezeteket az alapszabállyal bíró egyesületektől, mert hiszen azelőtt a közigazgatási hatóságok egy kis rosszakarattal, vagy más okból mindenkor alapszabályokat követeltek a politikai pártoktól is. Ez az elvi jelentőségű véghatározat, amely konkrét kérdésben hozatott, legalább ebben a tekintetben azután tiszta helyzetet teremtettEz a véghatározat kimondotta, hogy a politikai pártoknak alapszabályok nem kellenek, a politikai pártok működését nem, kötelesek az illetők bejelenteni; ha pedig a párt vezetősége bejelenti, ezt azért teszi, hogy a közigazgatási hatóság tudomással bírjon a helyi pártszervezet működéséről, de nem teheti függővé a pártszervezet vezetősége a működést attól, hogy a közigazgatási hatóság tudomásul veszi-e,' vagy nem veszi tudomásul a pártszervezet működésének megkezdését. De tovább ment ez a véghatározat. Kimondotta, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt országosan elismert politikai párt, amelynek politikai szervezetei minden külön hatósági engedély nélkül is működhetnek és hozzátette: míg működésük az előbb említett szemmtoklba nem ütközik. Az előbb említett szempont pedig: ha az áliam vagy a közbiztonság szempontjából aggályos, vagy ha annak a pártnak működése a fennálló törvényekkel ellenkezik. En feltételezem, hogy a szociáldemokrata párt, amelynek képviselete itt ül a parlamentben, nem esik az alá a felfogás alá, amelyet ez a véghatározat, mint olyat jelöl meg, mely gátja és akadálya lehetne a pártszervezetek megalakításának. (Reisinger Ferenc: Ezt csak nem merik mondani, de szeretnék odasorozni!) Nagyjában a közigazgatási hatóságok el is ismerik hosszas verekedésre ennek az intézkedésnek jogosságát. De egész tömege van még a közigazgatási hatóságoknak, amelyek mikor a párt vezetősége bejelenti a párt működését, egyszerűen véghatározatot /hoznak, melyben kijelentik, hogy egyéb okok következtében nem veszik tudomásul a pártszervezet működésének megkezdését. Hogy konkrét esetekről szóljak, itt van pl. à jászsági felső járás főszolgabírájának két véghatározata. Az egyik vonatkozik a jánoshidai, a másik pedig a jászteleki pártszervezet megalkotására. Az egyik azt mondja (olvassa): «A hozzám küldött bejelentést tudomásul nem veszem, így a működését megtiltom». Azt hiszem, a pártszervezet működését. A megokolás, minekutána felsorol néhány nevet, a« következőkép szól (olvassa) : «...jánoshidai munkások által bejelentett pártszervezet megalakítását megelőznie kellett szervezkedésnek és összebeszélésnek, amely nem véletlen, hanem tervszerű kellett, hogy legyen, amit igazol az a tény, ihogy a közös cél többeket hozott össze». Ez volt az indok, amelynél fogva a főszolgabíró nem engedélyezte a pártszervezet működését. A másiknál a megokolás szerint (olvassa): «Mielőtt a kérelemben megnevezett jászteleki lakosok a fenti párt működését, megalakulását elhatározták volna, Jásztelek községben a rendőrhatóság engedélye nélkül» — mondja ő — «gyűlést tartottak, amiért a fentnevezettek és társaik ellen a kihágási eljárás folyamatban van. Tekintettel arra, hogy kihágási cselekmény egyáltalán nem lehet az alapja valamilyen egyesület megalakulásának, működése megkezdésének, az olyan egyesület . ülése 19É1 november 18-an, szerdán. működése, amely kihágás elkövetésével kezdi meg életét, nem engedélyezhető hasonló kihágásoknak a jövőben való elkövetése megakadályozása szempontjából sem; ugyanezen oknál fogva jogszerűen meg sem alakulhatott.» — mondja a főszolgabíró. Es tényleg folytatása lett e véghatározatban foglalt rendelkezéseknek, amennyiben 8 ember ellen, akik a szociáldemokrata pártszervezetet megalkották és a pártszervezet működésének megkezdését bejelentették, tényleg kihágási eljárást indítottak és ezeket az embereket fejenként 15 napi elzárásra ítélték. A kisújszállási rendőrség ugyancsak ilyen természetű véghatározatot hozott ezelőtt több, mint egy évvel, amelynek harmadfokú fellebbezése ezidőszerint a belügyminisztériumban pihen. A rakamazi, az ibrányi szolgabíróság ugyancsak ilyenirányú véghatározatokat hozott, sőt továbbmentek, a pártszervezet helyiségét lepecsételték, az embereket vexálják, zaklatják és mindent elkövetnek arranézve, hogy a pártszervezet, a szociáldemokrata pártnak egy vidéki szerve, meg ne alakulhasson azokban a községekben. Medgyesegyházán ugyanilyen irányú véghatározatot kaptak az emberek. (Reisinger Ferenc: Titkos rendelet van, hogy ne engedjék őket szuszszanni!) A belügyminiszter felé: (ön adott ki egy titkos rendeletet, hogy vidéken semmit se legyen szabad csinálni.) Sőt továbbmentek. Nem állottak meg ott, hogy a pártszervezet működését nem vették tudomásul, illetőleg betiltották, hanem valósággal közigazgatási hajszát indítottak az emberek ellen, és amikor semmi bűncselekményt sem tudtak felfedezni * akkor a pártszervezet egyik vezetője ellen rendőrségi felügyelet alá helyezési eljárást tettek folyamatba és az illetőt tényleg' rendőri felügyelet alá is helyezték a következő indokolással (olvassa): «Fentnevezett a Tanácsköztársaság idején agitátori tevékenységet fejtett ki és emiatt 10 hónapi vizsgálati fogságot szenvedett. Ez idő óta és különösen a legújabb időben kifejtett tevékenysége a társadalmi- rend és béke szempontjából aggályossá vált. Tiltott népgyűlést hívott össze, amelyen maga is résztvett és ennek vezetését irányította' és emiatt 15 napi elzárás-büntetéssel sújtatott.» Mélyen t. Képviselőház, mélyen t. belügyminiszter úr! Ha az, hogy valakit a diktatúra utáni időkben letartóztatásba helyeztek és ellene vizsgálatot folytattak és hogy az illető ellen 10 hónapig, vagy akár több ideig ^s, de anélkül, hogy elítélhették volna, eljárás volt folyamatban, alkalmas ok lehetne arra, — mint ahogy ez a fennálló rendelkezések szerint is törvénytelen és jogtalan, — hogy az ilyen embert rendőri felügyelet alá helyezzék, akkor az emberek egész tömege állna most is rendőri felügyelet alatt. De nézzük tovább. Itt van a mezőcsáti járás f őszolgabírája, aki ugyancsak olyan ítéletet hozott, mint amilyent az előbb produkáltam. Folytathatnám tovább a csendőri és rendőri zaklatások végtelen sorozatát: Elmondhatnám Olaszliszkáról, elmondhatnám Törkszentmiklósról, Battonyáról, többé-kevésbé mindenünnen, t. belügyminiszter úr, azokat a közigazgatási atrocitásokat, amelyekben része van mindazoknak, akik a szociáldemokratapárt szervezeteit megakarják alakítani, vagy megalakítják, elmondhatnám, hogyan citálják a csendőrségre és hogyan pofozzák őket, mint ahogyan legutóbb elmondottam az egyeki ügyet, amelyre nézve nem tudom, hogy a belügyminiszter úr elrendelte-e