Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. a vizsgálatot, mert még a mai napon szerzett értesülésem szerint nem történt semmi Egyeken sem ezeknek a brutalitásoknak megtorlásara. Elmondhatnám, hogyan vegzálják és zaklatják az embereket sorra, rendre. Most csak általánosságban beszélek ezekről a kérdésekről, de keresek módot és alkalmat legközelebb,' amikor kissé népesebb lesz a parlament, hogy elmondhassam a részleteit is ezeknek a zaklatásoknak és vegzálásoknak. Most pedig felteszem a kérdést határozottan es nyiltan a belügyminiszter úrhoz: mi a szándéka a pártszervezetek alakulása és működése terén? Az-e a felfogása, ami az előbb említett veghatarozatban kifejezésre jutott? A szociáldemokratapárt vidéki szevezeteit megalakíthatjuk-e? Ahhoz ragaszkodik-e a belügyminiszter úr, ami kifejezésre jut az előbb említett véghatározatban, hogy csak bejelenthetjük, de a közigazgatási hatóság neem határozhat a tudomásulvétel, vagy pedig a betiltás kérdésében? Szeretném a belügyminiszter úr véleményét arranézve is, hogy mi a felfogása a taggyűlések tartása kérdésében, mi a felfogása a vezetőségi ülések tartása kérdésében a pártszervezeteknél, mert a legabszurdabb és leglehetetlenebb állapot, hogy 4, 5 vagy 10 ember összejövetelét, akik beszélgetnek a párttal összefüggő kérdésekről, tiltott gyűlésnek minősitik és elítélik őket; az alispán természeíszerűleg indokainál fogva helybenhagyja az ilyen ítéleteket és ha megjárja az ügy a belügyminiszteri fórumot, itt is jóváhagyják. Szeretném tudni a belügyminiszter úrnak itt a felfogását ezekről a kérdésekről és azért intézem a belügyminiszter úrhoz ezt az interpellációt: tessék tiszta vizet önteni ezen a téren' a pohárba. Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Amikor a képviselő urak egyszer megfordultak hivatalomban és kérdést intéztek hozzám ebben a tekintetben, akkor én tiszta vizet öntöttem a pohárba ( Ellentmondások a szélsőbaloldalon) és adtam is ki-intézkedéseket abban a tekintetben, hogy álláspontom érvényesíttessék. Âz interpellációra nagyban az a válaszom, hogy hivatali elődömnek ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját magamévá teszem. (Kabók Lajos: Az elég rossz álláspont volt!) Ennek .a végrehajtása természetesen ma bizonyos fokig akadályozva van a gyűléstilalmi rendelet által, amelyet a hatóságok respektálni kötelesek. (Reisiùger Ferenc: Nem ezt mondottam?) A párt belső életére vonatkozó összejövetelek, a tagdíjak szedése, azután a pártvezetőségi összejövetelek, amelyek a párt belső adminisztrációs ügyeinek megbeszélésére vonatkoznak, mint a képviselő uraknak már ismételten kijelentettem, nem esnek tilalom alá. (Kabók Lajos: Jó, de a vidéken nem respektálják ezt a felfogást!) A képviselő úr konkrét eseteket hozott fel. Ezekben a konkrét' esetekben én a vizsgálatot már részben folytatom is, részben folytatni fogom, és természetesen oda fogok hatni, hogy az alsóbbfokú hatóságoknál ennek az álláspontomnak érvényt szerezzek. (Kabók Lajos: Erre kíváncsiak vagyunk!) Az egyeki ügyre vonatkozólag, mely csak a napokban jutott tudomásomra, szintén elrendeltem a vizsgálatot, de erről még jelentésem az idő rövidsége miatt nincsen. ülése 1931 november 18-án, szerdán. 299 Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni! Szeder Ferenc: Mélyen t. Képviselőház! Én mindenesetre más választ vártam a belügyminiszter úrtól, mint amit kaptam, mert én nem elégszem meg elvi kijelentésekkel és általában kijelentésekkel, hanem én ezeket realizálva is akarom látni. Szeretném, ha gyakorlatilag is mindazok a panaszok, amelyek belügyminisztérium illetékes osztályába befutnak ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, orvoslást nyernének. A belügyminiszter úr azt mondja, az az álláspontja, hogy az elvi jelentőségű véghatározatban lefektetett elvet magáévá teszi. Rendben van. Bfe ekkor megtörténik a jászteleki és hasonló esetekkel kapcsolatban, hogy véghatározatot adnak ki a közigazgatósági hatóságok, amelyben megtiltják a párt gyűlését, elkobozzák annak felszerelését és eljárást indítanak emberek ellen és amint a jászsági alsó járás főszolgabírájának ítéletével igazoltam, nyolc ember ellen kihágási eljárást indítva, ^lebírságolják őket. A pártszervezet működéséhez hozzátartozik az a tény, hogy az emberek összejöjjenek, beszéljenek a párt ügyeivel kapcsolatos kérdésekről. A osanádmegyei főszolgabírák általában arra az álláspontra helyezkednek, hogy a pártszervezeti helyiségben három embernél több össze nem jöhet. Ma már a belügyminiszter úr feloldotta ezeknek azt az ítéletét, amely szerint tagjárulékot sem szedhetnek. Most azonban, ha három embernél több összejön a pártszervezetben, ha pl. bemegy még egy ember oda, akkor a bentlévő három közül egynek ki kell jönnie, mert négy embernek az összejövetele már tiltott gyűlés, habár mindenki tudja, hogy egy pártszervezet vezetősége nem három, hanem annál jóval több emberből áll. Battonyán a csendőrök megjelennek a pártszervezeti helyiségben. Amikor a belügyminiszter úr intézkedése megjelent, amely szerint a tagok járulékot fizethetnek, kétszeri határozat ellenére a csendőrség mégis behatolt a helyiségbe, kizavarta az embereket, 16-an voltak ott — akik járulékaikat rendezni akarták. A csendőrök felírták őket és megindult ellenük a közr igazgatási vegzatúra kihágási eljárás címén, mert tiltott gyűlésnek minősítik az ilyen összejöveteleket. Azt szeretném tehát, hogy ezek az ázsiai állapotok megszűnjenek és ha már a belügyminiszter úr is ilyen kijelentéseket tesz a Képviselőházban, szeretném tudni, hogy valóban megtörténnek-e azok az intézkedések, amelyeket a belügyminiszter úr annakidején előttünk is említett. Azt látom azonban, hogy hiába fordulunk a belügyminisztérium illetékes ügyosztályához konkrét kérdésekkel, hiába viszem oda, hogy kérem összeverték a csendőrök az embereket, hogy lecsukták a párthelyiséget, hiába bizonyítom, hogy elkobozzák a leküldött értékeket, szidnak, gyaláznak és mocskolnak bennünket a közigazgatási hatóságok és a csendőrség, —jogorvoslatot eddig még nem kaptunk. Én tehát ennél a kategorikus értékű kijelentésnél többet akarok. Azt akarom, hogy végre valahára a belügyminiszter úr rendet teremtsen kifelé is és ne csak velünk szemben alkalmazza a rendtartás munkáját és ne csak velünk szemben hangoztassa, hogy a rendfenntartás mindenekfelett való, hanem a saját hatósági közegeivel szemben is. Ezért intéztem én ezt az interpellációt a