Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. a vizsgálatot, mert még a mai napon szerzett értesülésem szerint nem történt semmi Egye­ken sem ezeknek a brutalitásoknak megtorlá­sara. Elmondhatnám, hogyan vegzálják és zaklatják az embereket sorra, rendre. Most csak általánosságban beszélek ezek­ről a kérdésekről, de keresek módot és alkal­mat legközelebb,' amikor kissé népesebb lesz a parlament, hogy elmondhassam a részleteit is ezeknek a zaklatásoknak és vegzálásoknak. Most pedig felteszem a kérdést határozottan es nyiltan a belügyminiszter úrhoz: mi a szán­déka a pártszervezetek alakulása és működése terén? Az-e a felfogása, ami az előbb említett veghatarozatban kifejezésre jutott? A szociál­demokratapárt vidéki szevezeteit megalakíthat­juk-e? Ahhoz ragaszkodik-e a belügyminiszter úr, ami kifejezésre jut az előbb említett vég­határozatban, hogy csak bejelenthetjük, de a közigazgatási hatóság neem határozhat a tu­domásulvétel, vagy pedig a betiltás kérdésé­ben? Szeretném a belügyminiszter úr vélemé­nyét arranézve is, hogy mi a felfogása a tag­gyűlések tartása kérdésében, mi a felfogása a vezetőségi ülések tartása kérdésében a párt­szervezeteknél, mert a legabszurdabb és leg­lehetetlenebb állapot, hogy 4, 5 vagy 10 ember összejövetelét, akik beszélgetnek a párttal összefüggő kérdésekről, tiltott gyűlésnek minő­sitik és elítélik őket; az alispán természeíszerű­leg indokainál fogva helybenhagyja az ilyen ítéleteket és ha megjárja az ügy a belügy­miniszteri fórumot, itt is jóváhagyják. Szeretném tudni a belügyminiszter úrnak itt a felfogását ezekről a kérdésekről és azért intézem a belügyminiszter úrhoz ezt az inter­pellációt: tessék tiszta vizet önteni ezen a té­ren' a pohárba. Elnök: A belügyminiszter úr kíván vála­szolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! Amikor a képviselő urak egyszer megfordultak hivatalomban és kérdést intéztek hozzám ebben a tekintetben, akkor én tiszta vizet öntöttem a pohárba ( El­lentmondások a szélsőbaloldalon) és adtam is ki-intézkedéseket abban a tekintetben, hogy ál­láspontom érvényesíttessék. Âz interpellációra nagyban az a válaszom, hogy hivatali elődömnek ebben a kérdésben el­foglalt álláspontját magamévá teszem. (Kabók Lajos: Az elég rossz álláspont volt!) Ennek .a végrehajtása természetesen ma bizonyos fokig akadályozva van a gyűléstilalmi rendelet által, amelyet a hatóságok respektálni kötelesek. (Reisiùger Ferenc: Nem ezt mondottam?) A párt belső életére vonatkozó összejövete­lek, a tagdíjak szedése, azután a pártvezetőségi összejövetelek, amelyek a párt belső adminisz­trációs ügyeinek megbeszélésére vonatkoznak, mint a képviselő uraknak már ismételten kije­lentettem, nem esnek tilalom alá. (Kabók La­jos: Jó, de a vidéken nem respektálják ezt a fel­fogást!) A képviselő úr konkrét eseteket hozott fel. Ezekben a konkrét' esetekben én a vizsgálatot már részben folytatom is, részben folytatni fo­gom, és természetesen oda fogok hatni, hogy az alsóbbfokú hatóságoknál ennek az álláspontom­nak érvényt szerezzek. (Kabók Lajos: Erre kí­váncsiak vagyunk!) Az egyeki ügyre vonatkozólag, mely csak a napokban jutott tudomásomra, szintén elrendel­tem a vizsgálatot, de erről még jelentésem az idő rövidsége miatt nincsen. ülése 1931 november 18-án, szerdán. 299 Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a vi­szonválasz jogával kíván élni! Szeder Ferenc: Mélyen t. Képviselőház! Én mindenesetre más választ vártam a belügymi­niszter úrtól, mint amit kaptam, mert én nem elégszem meg elvi kijelentésekkel és általában kijelentésekkel, hanem én ezeket realizálva is akarom látni. Szeretném, ha gyakorlatilag is mindazok a panaszok, amelyek belügyminiszté­rium illetékes osztályába befutnak ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, orvoslást nyernének. A belügyminiszter úr azt mondja, az az ál­láspontja, hogy az elvi jelentőségű véghatáro­zatban lefektetett elvet magáévá teszi. Rendben van. Bfe ekkor megtörténik a jászteleki és ha­sonló esetekkel kapcsolatban, hogy véghatáro­zatot adnak ki a közigazgatósági hatóságok, amelyben megtiltják a párt gyűlését, elkoboz­zák annak felszerelését és eljárást indítanak emberek ellen és amint a jászsági alsó járás fő­szolgabírájának ítéletével igazoltam, nyolc em­ber ellen kihágási eljárást indítva, ^lebírságol­ják őket. A pártszervezet működéséhez hozzá­tartozik az a tény, hogy az emberek összejöjje­nek, beszéljenek a párt ügyeivel kapcsolatos kérdésekről. A osanádmegyei főszolgabírák ál­talában arra az álláspontra helyezkednek, hogy a pártszervezeti helyiségben három embernél több össze nem jöhet. Ma már a belügyminisz­ter úr feloldotta ezeknek azt az ítéletét, amely szerint tagjárulékot sem szedhetnek. Most azon­ban, ha három embernél több összejön a párt­szervezetben, ha pl. bemegy még egy ember oda, akkor a bentlévő három közül egynek ki kell jönnie, mert négy embernek az összejöve­tele már tiltott gyűlés, habár mindenki tudja, hogy egy pártszervezet vezetősége nem három, hanem annál jóval több emberből áll. Battonyán a csendőrök megjelennek a párt­szervezeti helyiségben. Amikor a belügyminisz­ter úr intézkedése megjelent, amely szerint a tagok járulékot fizethetnek, kétszeri határozat ellenére a csendőrség mégis behatolt a helyi­ségbe, kizavarta az embereket, 16-an voltak ott — akik járulékaikat rendezni akarták. A csend­őrök felírták őket és megindult ellenük a közr igazgatási vegzatúra kihágási eljárás címén, mert tiltott gyűlésnek minősítik az ilyen össze­jöveteleket. Azt szeretném tehát, hogy ezek az ázsiai ál­lapotok megszűnjenek és ha már a belügymi­niszter úr is ilyen kijelentéseket tesz a Képvi­selőházban, szeretném tudni, hogy valóban megtörténnek-e azok az intézkedések, amelye­ket a belügyminiszter úr annakidején előttünk is említett. Azt látom azonban, hogy hiába for­dulunk a belügyminisztérium illetékes ügy­osztályához konkrét kérdésekkel, hiába viszem oda, hogy kérem összeverték a csendőrök az embereket, hogy lecsukták a párthelyiséget, hiába bizonyítom, hogy elkobozzák a leküldött értékeket, szidnak, gyaláznak és mocskolnak bennünket a közigazgatási hatóságok és a csendőrség, —jogorvoslatot eddig még nem kap­tunk. Én tehát ennél a kategorikus értékű ki­jelentésnél többet akarok. Azt akarom, hogy végre valahára a belügyminiszter úr rendet teremtsen kifelé is és ne csak velünk szemben alkalmazza a rendtartás munkáját és ne csak velünk szemben hangoztassa, hogy a rendfenn­tartás mindenekfelett való, hanem a saját ha­tósági közegeivel szemben is. Ezért intéztem én ezt az interpellációt a

Next

/
Thumbnails
Contents