Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Âz országgyűlés képviselőházának 23 ä gyűléstilalmi rendelet kiadását szükségessé tették, ma is fennállanak. Nekem nagy a gyanúm, hogy ezek az okok, az önök által konstruált okok, mindaddig fenn fognak állani, amíg önök itt maradnak, de viszont az a reményem, hogy ez az ország már nem bírja sokáig az önök kártékony uralmát és ihiszem és tudom, hogy jön egy másik kormány és annak lesz annyi belátása, előrelátása és kormányzati bölcsesége, hogy ezzel a módszerrel szakít. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek íelállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásulveszi. Következik ugyancsak Propper Sándor képviselő úr interpellációja a kereskedelemi és a külügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni! Petrovics György jegyző (olvassa): «Hajlandó-e -a kereskedelemügyi miniszter úr, tekintettel az ipar általános válságára, az ipar foko/zottabb foglalkoztatása végett Oroszországgal, amelynek ipari cikkekre van szüksége^ a kereskedelmi kapcsolatokat felvenni és általában lehetővé tenni, hogy az így létrejött kereskedelmi kapcsolatok révén a magyar ipar foglalkoztatáshoz, a mezőgazdaság, illetve az állattenyésztés exporthoz jusson? Hajlandó-e a külügyminiszter úr, tekintettel az ország iparának és mezőgazdaságának fontos érdekeire, a kereskedelmi kapcsolatok felvételére vonatkozó diplomáciai tárgyalásokat kezdeményezni Oroszországgal?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti, a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Ein ezt a kérdést, amelyet itt felvetettem, tisztán gazdasági szempontból kívánom tárgyalni, teljesen politikamentesen és az ország érdekében nagyon örülnék neki, ha az urak is felül tudnának emelkedni a napi politika és^ a világnézetek összeütközésének szintjén és szintén teljesen politikamentesen, gazdasági szempontodból tudnák ezt az én felfogásom szerint nagyon-nagyon fontos kérdést tárgyalni. Keresünk utakat és módszereket és kell keresnünk ilyeneket a gazdasági fellendülésre és kibontakozásra. A termelésnek vevőre, a munkásnak munkára, az államnak állandó gazdasági körforgásra van szüksége. Ez a kulcsa, ez az egyetlen módszere a gazdasági kibontakozásnak. Es ha azt kérdezik, hogy mindezt honnan vegyük és hacsak Európában maradunk meg, akkor bizony választ adni erre nem tudunk- Európa gazdasági élete — beleértve a legyőzött államokat és a győző államokat egyaránt — zsákutcába került. A Népszövetség ad jó tanácsokat. Nekünk is adott jó tanácsot, a többi országnak ugyanazt a tanácsot adja, hogy tudniillik minél több kivitellel és minél kevesebb behozatallal igyekezzenek külkereskedelmi számlájukat, illetve fizetési mérlegüket aktívvá tenni. Igaz, .hogy ennek a tanácsnak megfogadása nem nehéz, mert ha megfogadják, akkor sem tudják követni, mert ma Európában az a helyzet, hogy mindenki el akar adni és senki sem akar vásárolni. Minden állam többé-kevésbbé úgy van vele, hogy sokat szeretne exportálni és minél kevesebbet szeretne importálni, (Kertész Mikese 1931 november 18-an, szeraaú, £93 lós: Ez így van!), hogy így külkereskedelmi és fizetési mérlege egyensúlyba jöjjön, gazdasági élete helyreálljon. Egyes államok, köztük nagy államok is, egészen autarchiára törekszenek (Kertész Miklós: Ez a legújabb!), hogy teljesen függetlenítsék magukat más országoktól pénzügyi szempontokból. Már most egészen természetes, hogy ilyen viszonyok és ilyen körülmények között másfelé kell tekintenünk és meg kell állapítanunk azt, hogy Európa gazdasági talpraállása, Európa közössége egy-egy kis részének idevaló törekvése mindaddig meddő marad, ameddig más kívüleső segélyforrásokra nem bukkannak. Itt van — hogy ne kelljen sokat keresgélnünk — az orosz föld. Egy 22 millió négyzetkilométeres, 150 millió lakossal bíró föld a Finn-öböltől a Behring-szorosig, a Fekete-tengertől az Északi Jegestengerig terjedő hatalmas nagy földdarab, inkább világrész, mint ország. Népsűrűsége átlag 6, szemben Európa 70—80-as népsűrűségével. Mérhetetlen anyagforrásokkal rendelkezik. Ezt a nagy földdarabot ezekkel a nagy lehetőségekkel büntetlenül a világgazdaság forgalmából kivonni, kikapcsolni nem lehet. Az európai államoknak legtöbbje, a legelőkelőbb és legnagyobb államok is belátják-már azt, hogy az orosz kérdést valamiképpen meg kell oldani Európa számára. A legtöbb állam belátta ezt és igyekezett bekapcsolódni az orosz gazdasági életbe. Sok állam politikailag is elismerte már Oroszországot; az angolok, a németek, az olaszok, a franciák, a törökök, a lengyelek, Ausztria politikai és gazdasági kapcsolatokat, kereskedelmi forgalmat tartanak fenn Oroszországgal. Olvasl hatják önök Sven Hedinnek egyik könyvét, amelyben már 1926j<ban keserű szemrehányást tesz a svéd kormánynak, amiért elkésett az orosz kapcsolatok felvételével. T. Képviselőház! Sajnos, mi is elkéstünk és én ebben a kérdésben, ebben a vonatkozásban most az okokat keresni nem akarom. Nekem az a nézetem, hogy az egyes államok belső politikai rendszerének és szuverenitásának tiszteletben tartását nemcsak hirdetni, hanem gyakorolni is kell. Minden 'államnak külön dolga, hogyan akar a maga belső politikai életében berendezkedni és nagyon érdekes, hogy az igazán demokratikus országok más államok szuverenitását fenntartás nélkül el is ismerik és csak a diktatórius államok azok, amelyek legfeljebb hirdetik, de nem gyakorolják a szuverenitás tiszteletbentartását. Hivatkozhatnának itt is és valószínűleg történik is majd hivatkozás arra, hogy Oroszországban forradalom van, bolsevizmus vannés a boise vizmust nem akarják ide átplántálni, volt már benne részünk, sajnos, és nem akarnak még egyszer belekóstolni. T. Képviselőház! Ez így elvontan megállja a helyét, de ha a dolog mélyére tekintünk, akkor nem helytálló. Ha veszedelem a bolsevizmus, csak ott veszedelem, ahol nincs meg a demokratikus ellensúly. Méltóztatik a történelmi példákból látni. A háború után a nagy világösszeomlástól kezdve napjainkig, a bolsevizmus csak ott veszedelem, iahol nincs megfelélő demokrácia, ahol a dolgozó népnek nincs veszíteni valója. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden igazi demokratikus államban pedig, amely szabadfolyást enged a bolsevista agitációnak, amely legális parlamenti pártoknak fogadja el és fogadja be ezeket a pártokat, a bolsevizmus nem veszedelem, csak annyiban veszedelem, hogy a kényelmes emész-