Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Àz országgyűlés képviselőházának '23. Elnök: Az interpelláló képviaelő urat illeti a szó! s Propper Sándor: T. Képviselőház! Méltóztassék elhinni, rendkívül visszataszító látvány az^ hogy amikor innen az ellenzék padjairól azért ostromolják a kormányt egyrészt, hogy tartsa tiszteletben a jogrendet, tartsa tiszteletben a törvényeket, tartsa tiszteletben a saját szabályait, tegye lehetővé a dolgozó társadalomnak a maga bajainak megbeszélését, másrészt egyforma elbírálást reklamálnak, akkor az urak odaát nem tudnak egyebet tenni és nyújtani, minthogy nevetnek ezen a dolgon. (Kabók Lajos: Es gorombáskodnak!) Ez végtelenül visszataszító, felháborító és egyben azt hiszem, nem is hasznos, nem is célszerű dolog a mai időkben, a mai gazdasági, a mai szellemi, a világnézeti, a mai politikai világválság idején kikacagni azokat, akik férfiasan és becsületesen küzdenek azért, hogy ennek az országnak újra megteremtsék az erkölcsi bázist. A nagy bálvány leomlása után pillanatnyi megkönynyebbülés rezgett keresztül az országon, naivitás nélkül lehetett gondolni arra, hogy ennek a rendszernek csődbekerülése után bölcsebb, előrelátóbb, belátóbb politikai módszerekre fognak áttérni. Nem voltak tehát naivak, akik azt hitték, hogy a nagy összeomlás, a szánalmas csőd után nemcsak a gazdasági rendszerrel, hanem ezzel az elnyomó politikai rendszerrel is szakítani fognak. Jött azonban gyorsan, gyorsabban, mint gondoltuk, a^ kiábrándulás, az események hatása alatt természetesen, mert ami rosszat, ami céltalant, ami esztelent a Bethlen-kormány végrehajtott bősz ábrázattal, azt az utána következő Károlyi gróf szelíd ábrázattal megduplázta. Jöttek az elviselhetetlen terhek és mert a kormány számolt azzal, hogy ezek bizonyos felszisszenést fognak okozni, joggal, tehát mit csinált? A panaszjognak elkobzásával akarta ezt a gazdasági írtó-hadjáratát fedezni. En nem akarok alkalmat adni a miniszter úrnak arra, hogy ismételt gorombasággal kijelentse, hogy felnőttek oktatására nem vállalkozik. Nincs rá szükség, mert ezeken a padokon mindenki nagyon jól tudja, mit akar és mit beszél. Nagyon jól tudjuk, hogy a istatárium és a gyűléstilalmi rendelet két különböző intézkedés. Egy napon jelentek meg a hivatalos Budapesti Közlöny 214. számában, szeptember 20-án, vasárnap. Azt is mindenki tudja azonban, hogy ez a két intézkedés szorosan' összekapcsolódik, szorosan összefügg egymással. Nekünk joggal van kifogásunk a statárium ellen is, mert ez is a megfélemlítés eszköze s nem tudom, hogy a miniszterelnök úr hol tanult jogot, nem tudom, hogyan ismeri a jogfejlődést, a jogi filozófiát, de ha ő olyan válaszokat ad a kérdésekre, hogy aki a statáriummal nincs tisztában, vagy nincs megelégedve, védekezzék ellene úgy, hogy ne kövessen 'el statárium alá eső bűncselekményeket, akkor hová lesz a sokszáz éves jogfejlődés, a humanitás, a jogi filozófia, hová lesz a nagy jogi filozófusok munkája? Akkor nincs szükség rá, akkor egyszerűen vissza kell állítani a ma uralkodó humánus törvények helyett, a mai igazságszolgáltatás helyett a középkori «fogat fogért»-rendszert, akkor nem kell mást tenni. De én azt hiszem, t. Képviselőház, hogy ez a szerencsétlen Matuska-eset csak ürügy volt. Az urak Matuskát először a mi nyakunkba akarták varrni, de kitűnt, hogy az illető túlságosan-sokat tanult a hittanból és vallási téülése 1931 november 18-án, szerdán. 2Ô1 bolyba esett bele. Bizonyos, hogy ha a perpetuum mobilét feltalálta volna, akkor az urak maguknak vindikálták volna Matuskát, de mert vonatot siklatott ki, át akarják siklasztani őt a baloldal csizmájába és azt akarták felelőssé tenni. Ez nem' sikerült, viszont azonban megcsinálták a háborús kivételes rémuralmat ennek a betyárnak a cselekménye következtében. (Reisinger Ferenc: Ebből élősködnek!) Minden mozgást megállítottak, megtiltották a politikai gyűléseket Magyarországon s ahol önök még egy gesztenyesütő-engedélyt sem' adnak M politikai nyomozás nélkül, ott merészelnek önök kiadni egy rendeletet, amellyel perhorreszkálják a politizálást egy képviselőnek, akinek foglalkozása és hivatása a politika. Ha ezt önök helyesnek tartják, ám helyes, várjunk még a dologgal, még nem fejlődött egészen ki, még fejlődőben van. En azt hiszem, hogy ez a rendszer nem jó rendszer. Nem jó az a rendszer, amely egyrészről minden lélekzetvételt meg akar tiltani, el akar fojtani, másrészt tudomásul veszi azt, hogy magának a törvénynek legfőbb őre, ha nem is vezetője, de résztvevője titkos alakulatnak és titkos gyűléseknek. Ez a kétféle elbánás az, amely az országot ide juttatta, de amellyel szakítani kell, ha ezt az országot rendbe akarjuk hozni. Egy egészen rövid, mondhatnám egy arrogánsan rövid kis rendelet az, amely a politikai gyűléseket megtiltja, amelyre már hivatkoztak, amelyre már Kabók képviselőtársam is hivatkozott. Ebben azt mondja a rendeletet kibocsátó kormányfő, hogy 1931. évi szeptember hó 20-tól kezdődően további intézkedésig tilos a felvonulások és ikörmenetek" stb. tartása. Azóta már volt körmenet, azóta már volt felvonulás, igaz,^ hogy vallási lobogó alatt, de nagyon jól tudják az urak, hogy azon olyan vígan politizáltak, mint akármelyik politikai népgyűlésen. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez ellen senkinek sem volt kifogása, de amikor a képviselő akar beszámolót tartani — ez a mai napig így volt, ma változtat rajta a belügyminiszter úr, — akkor áll elő a politikai tilalom, akkor nem szabad politizálni. T. Képviselőház! Meg kell állapítanom azt, hogy egyes mandarinok külön is megszorítják azt a megszorító rendelkezést, amelyet a kormány kiadott. Hogy konkrét dologról szóljak, többek között a budafoki rendőrkapitányság az, amely a megszorításokat még külön is megszorítja. Itt van a rendeletben az a bizonyos misztikus «stb.» szó. Az a kérdés, hogy a miniszter úr adott-e ki a rendelet után bizalmas utasításokat, vagy pedig a rendőrkapitány fantáziájára bízza, hogy ebbe a «stb.»-be mit szorít bele és mit magyaráz ki belőle, mert tény az, hogy az egyes rendőrkapitányságok ebbe a «stb.»-be belekapaszkodva, ebből olyan megszorító intézkedéseket tudnak kicsiholni, hogy az valósággal bámulatos. A budafoki rendőrkapitányság területén történt közvetlenül a választások után, — akkor még nem volt gyűíéstilalom, —- hogy az ottani választók, a mi barátaink és elvtársaink azt mondották a választások után, hogy: menjünk ki és tartsunk egy barátságos összejövetelt egy kis szerény . vacsora keretében, Megtörtént, kimentünk, és miután sem a mi pártunk, sem a mi párttagjaink, • sem a mi képviselőink nem fajankók, tehát nem elégedtek meg azzal, hogy az odatálalt halpaprikást megették, hanem a pártelnök felállt és öt-hat mondatban üdvözölte a két képviselőt, és mi-