Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

276 Äz országgyűlés képviselőházának $$, ülése 1931 november 18-án, szerdán. akiknek semmi közük nincs ehhez az esethez, (Héjj Imre: Minden iskolában van szülői ér­tekezlet! Nagyon helyes, ha van!) hogy a he­lyettes igazgató úr még azt is megüzente, hogy mindegyiknek az anyja vagy az apja jöjjön ide és ha nem jöhet, üzenje meg, hogy miért nem jöhet. T. Ház! En azt hiszem, hogy ez a módszer nem illik ahhoz a szellemhez, amelyről a mé­lyen t. miniszter úr többször tanúságot tett.; Àllitom, hogy mindannyiszor emelkedett val­lásos szelleméről tett tanúságot a miniszter úr és akkor kérdezem: ha igaz az, amit odatettem a Ház asztalára, ha igaz ezeknek az integer férfiaknak kijelentése, hogy megtiltotta a val­lás tanítását, vájjon elegendőnek tartja-e azt a mentséget, amikor azt mondotta, hogy ő ott csak színházat játszott, színházat játszott azért, hogy élelmiszert kapjon attól a népbiztostól vagy nem tudom kitől. (Mojzes János: Akkor más volt a kurzus!) Erre azt felelték akkor a pápai gimnázium tanárai, hogy ez csak mo­solyra késztet, mert ha ő odajött élelmiszerért, tudta, hogy mi a gimnázium tanárai és mind­azok, akik a nemzeti szellemhez hűek vagyunk, éhezünk. Annál elítélendőbb, annál .súlyosabb az eset. Most nem keresem, hogy ez a kaméleon­politika és ez a mimikriszerű átalakulás ho­gyan ment végbe. Nem érdekel engem sem a politikai boldogulása a főigazgató úrnak, sem az Összeköttetései. Engem az érdekel, hogy ha igazat mondanak a pápai tanárok, akkor egy budapesti iskola élén ilyen szellemben működő személyiség nem lehet. (Ügy van a baloldalon.) Nekem a magánéletéhez semmi közöm, le­gyen bármilyen társadalmi tiszteletben része, chaqu'un à son goût. Ez engem nem érdekel. De ha ezt elolvasom, amit felolvastam és ha látom, hogy ezek után megtörténhetik az, hogy az igazgató úr a helyén marad és egy házi­vizsgálat talán még meg_ is r dicséri, akkor az ember azt mondja, hogy jó éjszakát, akkor itt nincs tovább, akkor itt nem lehet megnyugvás. Ha valaki, aki így viselkedett a nemzeti sze­rencsétlenség idején, az idők folyamán ilyen polcra jut, ilyen hatalomhoz és befolyáshoz jut és nem lesz rá mód, hogy ez orvosoltassék, akkor ez nagyon veszélyes játék, mert akik így tudnak átalakulni, azok egy politikai át­alakulás után nagyon könnyen tudnak vissza is vedleni oda, ahonnan kibújtak. Nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, válassza, ketté ezt a kérdést. Ez a szerencsétlen apa úgyis ' a bíróságnál keres elégtételt meg­hurcolt fiának emlékéért. Ne engedje, hogy törvényt üljenek minisztériumában és gyerme­kek vallomása, szülők megrendelt nyilatkozata alapján szerezzen magának bizalmat a tisztelt igazgató úr és a tanár úr. Azért, amivel a gyermek emlékét megbántották, majd a bíró­ság elégtételt ad. De nem lehet, hogy ez a szel­lem ott uralkodhas'sék és az, aki nem tisztázta magát az ilyen nyilvánosan, tanártársai részé­ről elhangzott és bizonyított tények alól, nem maradhat az intézet élén. Nekem fő ké­résem a miniszter úrihoz, adjon garanciákat arra, hogy ennek az állapotnak a következő perctől fogva véget fog vetni, mert vizsgála­tok elrendelését, a dolgok ilyen folyamatos el­húzását ismerjük más vizsgálatokból is, ame­lyeknek nem akar soha vége-hossza lenni. En azt tartom, hogy a nemzeti eszme szolgálata és a vallásos eszme szolgálata az első egy iskolá­nak küszöbén és ott, ahol az iskolán h elül a legfőbb intéző, erő és faktor arról tesz tanulsá­got, hogy Volt idő, amikor kivetkőzött a nem­zeti szellemiből, volt idő, amikor á vallásos meggyőződést méregnek tartotta, volt idő, ami­kor tanártársaival szembeszállt a vallásos 1 és hazafias meggyőződésük miatt, a minimum, amit meg kell tennie, hogy elvonuljon onnan, ahol a gyermekeket nevelik: Magyarországon. (Helyeslés bal felől) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Ernszt Sándor vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) En a Gosztonyi-fiú sorsát természetesen mélyen saj­nálom, tragikusnak tartom és nagyon sajná­lom, hogy ilyen dolgok előfordulnak. A jelen­legi ifjúságban sokszor az idegrendszer gyönge és sokszor korán vonják le a konzekvenciákat és szakadnak el az élettől, pedig valóban erő­selbib nemzedékre és erősebb idegrendszerre van szükség. (Ügy van! jobb felől.) Ami azt a ibizalmi nyilatkozatot illeti, amelyről a t. interpelláló képviselő úr beszélt, hogy Luttor aligazgató bizalmi nyilatkozatot szerzett, az engem semmiben sem befolyásol. Nem szoktam semmit sem adni az ilyen nyi­latkozatokra, amelyeket így összegyűjtenek, (Helyeslés bal felől.) s azt, ha az iskolaépület­ben történnek az ilyen nyilatkozatgyüjtések, pláne perhorreszkálom, és nem tartom kor­rektnek, hogy az iskolaépületbe hívják össze a szülőket és őket nyilatkozattételre bírják rá. (Helyeslés balfelőlj Mármost a képviselő úr rendkívül élénk színekkel festette' Krompaszky igazgató úr vi­selkedését a kommün alatt. (Mojzes János: Kendkívül színes a múltja!) Az lehet, és az is lehet, hogy sok mindenféle bíróság és fórum foglalkozott ezekkel a tényekkel. Az is lehet, hogy sokszor mi magunk újból és újból kényte­lenek vagyunk esetleg korrigálni némely ilyen ítéletet, de korrigáljuk ezeket legnagyobb rész­ben és a Legtöbb esetben abban az irányban, hogy azoknál, akiket szigorúan elítéltek volt a múltban, a lehetőség szerint enyhítjük ezeket az ítéleteket. Ezt meg szoktuk tenni állandóan és ez az 'uzus nálunk. Annál is inkább, mivel már hosszú esztendők multak el és én csakugyan sok tekintetben nem tartom igazságosnak a bosszút, amely annyi esztendők után is esetleg érvényesülni akar egyik és másik helyen. (Propper Sándor: Helyes, helyes, de tessék kö­vetkezetesen végigvinni.) En következetesen^já­rok el, és ha a képviselő úr egy kissé utánajár, rá fog jönni, hogy következetesen járok el ebben a tekintetben. (Popper Sándor: Őrömmel kon­statálnám.) De még egyre akarok figyelmeztetni. Azt látni lehet, hogy a jelenlegi időben éppen a rop­pant rossz gazdasági körülmények miatt, a rop­pant nehéz életküzdelem miatt, amely itt folyik, éppen a jelenlegi körülmények között^ roppant sok a vádaskodás az egyik ember részéről a másikkal szemben. (Ügy van! Ügy van jobb­felöl.) Ez sokszor abból indul ki, hogy az egyik ember a másiknak helyére akar jutni. (Ügy van! jobbfelől.) Sokszor nagyon komoly vádas­kodások történnek és igen nagy számban név­telen levelek útján, névtelen feljelentésekkel. (Ügy van! jobbfelől.) Az ember kénytelen fog­lalkozni ezekkel a levelekkel és névtelen felje­lentésekkel is, mert nem tudhatja, hogy mégis mi van a dologban és természetesen köteles­sége azon őrködni, hogy minden korrektül és rendesen menjen. Azt az egyet azonban lehet látni akárhányszor, hogy mégis nagyon sokszor történnek ilyen vádaskodások. Ami a Krompaszky igazgató ügyét illeti, ez annakidején megvizsgáltatott és őt a fe-

Next

/
Thumbnails
Contents