Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Àz országgyűlés képviselőházának 23 eiusa. Ezt a tudomásomat hajlandó vagyok bármely fórum előtt hitelesen megerősíteni. Tóth Lajos, református gimnáziumi tanár.» Ez a három nyilatkozat, sajátkezűleg aláírva, itt van a kezemben, leteszem ezeket a Ház asztalára. T. Képviselőház! Azt lehet kérdezni, hogy miképpen történhetik az meg, hogy mégis Krompaszky Miksa főigazgató úr még mindig működésben van? Erre egy adalékot kell szolgáltatnom, amely a legjellemzőbb, amit valaha olvastam. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy volt Magyarországon egy újság, egy napilap, amelynek «Világ» volt a címe és amelyet betiltottak. Utóbb itt a Ház színe előtt is kiderült, hogy jogtalan volt a betiltás, mert azt a cikket, amely miatt a betiltás történt, a királyi Kúria feloldotta a zárlat alól és kimondotta, hogy abban semmiféle bűncselekmény nincs. Ennek dacára a «Világ» többé megjelenési jogát vissza nem nyerte. Ezt azért érdemes felemlíteni, mert itt állandóan sajtószabadságról beszélnek, arról beszélnek, hogy itt lapok ellen nem történnek olyan intézkedések, amelyek a törvénybe ütköznek. Ebben az újságban nem a forradalmi időkben, nem olyankor, amikor valami tilalom lett volna az újságcikkek megjelenése tekintetében, hanem 1929 október 30-án, tehát már az alkotmányosság helyreállítása utáni esztendőkben a következő közlemény jelent meg. Elmondja szószerinti tartalmában, hogy Pápán Krompaszky Miksa milyen beszédet mondott. Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet 10 perccel meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadja. Gál Jenő: A következőképpen beszélt (olvassa): «Két napja tartózkodom itt Pápán és ezalatt az idő alatt megdöbbentő tapasztalatokat szereztem. Mintha a két forradalom

1 teljesen nyomtalanul múlt volna el Pápán. A régi iskola igazgatói, akiket már októberben el kellett volna csapni a helyükről, még most is élén állanak a tanintézetnek, még mindig stallumaikban vannak a püspöki protekció kreatúrái és azok a gimnáziumi tanárok, akik sohasem' voltak kommunisták és nem is akarnak azok lenni. Ezek az emberek természetesen nem vezetik az iskolát abban a szellemben, amelyet a mai kor megkövetel.» (Mojzes János: De könnyen felejtenek itt! — Dinnyés Lajos: Jelölt volt az egységespárti listán ! ) Azt hiszem, mindenkinek szembeötlik i

a kérdés, vájjon ez a cikk a bíróság elé került-e, mert nem hiszem, hogy ha valakiről ilyet írnak abban az időben a legnagyobb publicitással bíró «Világ»-ban, hogy az ilyet felettes hatósága nem kötelezi arra, hogy a független bíróság elé menjen és szerezzen magának elégtételt, ha ez nem igaz. Állítom, hogy ez nem történt meg, ellenben megtörtént az, 'hogy felment a szerkesztőségbe és kérte, hogy ezzel a dologgal ne foglalkozzanak tovább. ^(Erdélyi Aladár: De ha én ezt tudtam volna, már régen idejöttem volna vele. Miért éppen most?) En nem tudtam, t. képviselőtársam, csak azok a szülők hívták fel rá a figyelmemet, akik közül az egyik a gyerekét siratja s a másik aggódva néz az ilyen nevelési rendszer felé, hogy hátha az ő fiával is ugyanez fog megtörténni. Engem nem vezet más, csak az a hangulat, amelynek ők kifejezést adtak. De, t. Képviselőház, van itt még cifrább is. Azt mondja a főigazgató úr (olvassa): «Elvárom, hogy itt végre változás legyen, mert nem ülése 1931 november 18-án, szerdán. â7ê tűrhető, hogy a régi iskolaigazgatók kényelmesen és nyugodtan üljenek tovább zsöllyéikben. Ezeknek az embereknek, akik minden kormány szekerét tolják,» — ezt mondja ő, (Derültség a szélsőbaloldalon.) — «a mostani rendszer intencióit nem értve, az emberi jogokat nem tisztelő régi rendszer alapján folytatják a tanítást,» (Erdélyi Aladár: Hiszen mindig azt mondták, hogy felejtsük a multat!) «el kell kotródniok, hogy a közoktatás a mai kor szellemének megfelelően átalakuljon.» (Erdély Aladár: így bizonyítják, hogy nem lehet a multat elfeledni!) Ti Képviselőház! A multat el lehet felejteni (Erdélyi Aladár: De íme a bizonyíték!), azonban fi Zl íAZr első, hogy a konzekvenciák vonassanak le, hogy a felejtés ellenében vonuljanak el azok, aüik bűnöztek azokban a bűnös időkben. (Erdélyi Aladár: De mindig onnan hirdették éppen az ellenkezőjét! — Zaj. — Elnök csenget.) En nem tudom, milyen dolgokról beszél a t. képviselő úr. Ne terelje el a figyelmet erről á szörnyűséges szomorú esetről. (Erdélyi Aladár: Eszem ágában sincs, sőt megjegyzem jól!), nem fog önnek sikerülni t. képviselőtársam... (Erdélyi Aladár: Hogy én Krompaszky Miksát talán védem?) ...nem tudom, nem is érdekel engem. (Erdélyi Aladár: Nem is ismerem!) Engem csak az érdekel, hogy ebiből az eseményből, amelyről itt tanúskodnak a hírlapi közlések, tanúskodnak integer férfiak, akik maguk borzongással gondolnak erre az időre, ezeknek tanuságtételóből azt a követeztetést kell levonni, amelyet én személyi' antagonizmus nélkül vonok le. Talán életemben egyszer láttam azt az igazgató urat (Erdélyi Aladár: En egyszer sem), a tornatanár urat sohasem láttam, ezt a szerencsétlen gyermeket nem ismertem, az apját sem ismertem. Engem nem vezetett más, mint a közérdek szolgálata, hogy azok az iskolaigazgatók, akiknek gondozására gyermekeink rá vannak bízva, milyen szellemű egyéniségek. (Erdélyi Aladár: Nagy om helyes, de ezt mindig így kell venni!) En tudom, hogy a mélyen t. miniszter úr mivel fog itt előállni, a minisztérium információja alapján. Elő fog állani azzal, hogy a vizsgálatot lefolytatták, ott a gyerekeket kihallgatták s azok közül nem sok volt az, aki tudott emlékezni arra, hogy milyen kifejezéseket használt a tanár vagy az igazgató. E pillanatban nem érdekel engem és nem érdekel senkit, hogy az iskola falain belül a tanár jelenlétében vagy akár a minisztériumban lefolytatott házi vizsgálat mit eredményezett, amint hogy nem érdekel engem az sem, hogy az a házi vizsgálat, _ amelynek alapján ezeket az urakat annak idején igazolták, mit végzett. (Mojzes János: Ök voltak az igazolók!) Zárt ajtók mögött tartanak ilyen vizsgálatokat zárt ajtók mögött egymást igazolják. Ki kell menni nyíltan a bíróság elé, oda, ahova ez a kérdés való. Engedje meg a t. Ház, >hogy még elmondjam, hogy amikor ez a felzúdulás bekövetkezett, akkor egy nagyszerű mechanizmus lépett életbe. Ez a mechanizmus úgy működött, hogy egy helyettes igazgató, akit — úgy hallottam — Luttornak hívnak, sorra járatta az osztályokat, üzenetet küldött a szülőknek, hogy jelenjenek meg szülői értekezleten az iskolában. Hát, az iskola ilyen hátterű értekezletre való éá van hatalma; a helyettes igazgató úrnak vagy az igazgató úrnak, hogy a maguk mellett rendezett ilyen bizalmi ^nyilatkozatra a tantermeket odaadják? Kicsi gyermekek mondják .el pityeregve, első- és másodosztályú tanulók,