Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

274 Az országgyűlés képviselőházának 23, ülése 1931 november 18-án

y szerdán. tétében megnyilvánul. Kérdést intéztem hozzájuk, hogy mit tudnak közvetlenül. Erre elmondották, hogy gyermekeik félve említik otthon, hogy ne tegyenek semmit ebben az ügyben, mert az igazgatónak és a tanárnak szigorúsága úgy csap le rájuk, hogy ők nem mernek megmoccanni. A szülők malguk kértek, hogy ezt az esetet lehetőleg ne taglaljuk a nyilvánosság előtt, de szigorú vizsgálatot követeljünk, nem úgy, hogy ez csak otthon, az iskolában kebelbéli módon történjék, mert akkor annak nem lesz foganatja, hanem olyan nyilvános vizsgálatot, ahol pártatlan közegek ejtik azt meg. En a magam részéről azt tartottam kötelességemnek, hogy érintkezésbe léptem a minisztériummal és a minisztérium biztosított engem arról, hogy a legszigorúbb vizsgálatot fogja megejteni. Nekem az volt a kikötésem, hogy a vizsgálat alkalmával a gyermekek ne legyenek úgy kitéve egy megf élemlítési látszatnak, hogy tanárok legyenek jelen, vagy iskolában, hivatalosan történjék az ő kihallgatásuk, hanem olyan vizsgálat tartassák, amelynél minden esemény és minden részlet felderítésre kerül. Bejelentettem ez alkalommal, hogy az intézet végzett növendékei közül többen jelentkeztek, megmondottam a neveiket, átadtam írásbeli nyilatkozataikat, amelyekből kitűnik, hogy amíg odajártak a Berzsenyi Dániel-iskolába, megtörtént, hogy irodalmi Összejövetelek címén tartott olyan működésüket kifogásolta az igazgató, amely egy Balassa Bálint Irodalmi Kör alapítását célozta. Hármat közülök ezért eltávolított az intézet. Amikor a szülők ezt reklamálták, akkor az történt, hogy ezeket a rendőrségre idézték, maga Hetényi Imre főkapitány helyettes úr hallgatta ki őket és az eljárás megszüntetésével végződött az ügy, mondván, hogy hírehamva nincs semmiféle államellenes, vagy kommunista mozgalomnak, amelyben ezek a gyermekek résztvettek volna. Amikor ez megtörtént, felhívták a figyelmemet arra, hogy az az igazgató, aki kammunistaság vádja miatt odajuttatta a gyermekeket a rendőrség kezére, maga milyen szellemről tesz tanúságot és ki az, akinek gondozása alá vannak ezek a gyermekek bízva. Méltóztassanak pár percnyi figyelmet szentelni annak, amit most mondani és bizonyítani fogok. (Halljuk! Halljuk/) Beküldötték nekem a dunántúli református egyházkerület pápai főiskolájának az értesítőjét az 1918—19. iskolai évről. Ebben a következő áll (olvassa): «A kommün alatt vizsgálatot tartottunk, a nemzeti tantárgyakat a diktatúra egész ideje alatt megszakítás nélkül tanítottuk, bizonyítványokat állítottunk ki törvényes módon és fomában. Ezért Krompaszky Miksa budapesti kiküldött egy ízben el is akarta csapatni az igazgatót.» (Zaj a baloldalon.) En ezt a hivatalos értesítőt leteszem a Ház asztalára és kérem a t. képviselőtársaimat és kérem a mélyen t. miniszter urat, szíveskedjék betekinteni és megállapítani, hogy ez ,a kitétel ebben a hivatalos értesítőben benne van. Amikor ezt hallottam, nem akartam hinni, hogy lehetséges, hogy Magyarországon egy tankerületi főigazgató, aki működik, akinek a gondozására gyermekek nevelése van bízva, a kommunizmus idején aktív szerepet játszhatott. Nem elégedtem meg ezzel, gondoltam, t hátha sajtóhiba van benne, hátha valami névcsere van benne, elvégre az embernek kötelessége ilyenkor a legmesszebbmenő bírálatot gyakorolni önmagával szemben. Es ajkkor odafordultam az iskolához és megkérdeztem, hogy vájjon megfelel-e ez az iskolai értesítő a valóságnak? Erre Fejes Zsigmond, a pápai református gimnáziumnak jelenlegi igazgatója írásban a következő nyilatkozatot adta (olvassa): «Alulírott Fejes Zsigmond a pápai református gimnázium jelenlegi igazgatója vagyok. A Krompaszky Miksa által Pápán tartott gyűlésen kénytelen voltam megjelenni. Emlékszem, hogy Krompaszky Miksa kirohanása nagy felháborodást és megdöbbenést keltett. Tudomásomat kész vagyok bármely fórum előtt tanúsítani. Fejes Zsigmond, gimnáziumi igazgató.» írásbeli nyilatkozatát ezennel ugyancsak leteszem a Ház asztalára. De ha ez nem volna elegendő, méltóztassék megengedni, hogy felolvassam egészen röviden Faragó János tankerületi királyi főigazgatónak, aki abban az időben ennek az iskolának az igazgatója volt, a nyilatkozatát, amely szó szerint eképpen hangzik (olvassa): «Alulírott Faragó János a pápai református gimnáziumnak voltam 28 éven át az igazgatója, 1929-ben mentem nyugdíjba, a kommunizmus idején is én voltam az igazgató. 1919 tavaszán Pirót György kommunista vezető a városházára gyűlésre hivatta egybe a pápai iskolák vezetőit azzal, hogy egy Budapestről kiküldött megbízott kíván szólani. Ez a megbízott Krompaszky Miksa volt. Krompaszky Miksa nagy beszédet tartott és azzal vádolta a pápai iskolák vezetőit, hogy nem kellő kommunista szellemben működnek. «Maguk elfelejtik. — mondotta — hogy itt volt március 19-ike..» Emlékszem, hogy különösen az ellen kelt ki, hogy a növendékek a tanárok vezetésével templomba járnak, nemzeti tantárgyakat tanulnak.» (Dinnyés Lajos: Szép igazgató!) «Emlékszem arra is, hogy hozzám adresszálta szavait és azt mondotta, hogy ezentúl nem püspöki emberek fognak az igazgatói székbe ülni, hanem azok pusztulni fognak onnan. Tudom, hogy Krompaszky az úgynevezett igazoló-bizottság előtt azzal mentegetődzött, hogy Pirót György élelmiszer szabad kivitelt ígért neki, ezért beszélt így.» (Györki Imre: Mást ezért tíz évre ítéltek volna! — Vázsonyi János: Ugyanez az ember az egységespárt jelöltje volt a választáson. — Derültség a széhöbaloldalon. — Peyer Károly: Nagyon jó! — Dinnyés Lajos: Szép kis lista!) Ezt is leteszem a Ház asztalára. De hogy necsak a múlt beszéljen, hanem a jelen is: felolvasom Tóth Lajos tanárnak, aki jelenleg is ott működik a főiskolán, a nyilatkozatát, amely eképpen szól (olvassa):[«Alulírott Tóth Lajos 20 esztendeje vagyok a pápai református főiskola tanára. Azon a gyűlésen, amelyet Krompaszky Miksa összehívatott, kénytelen voltam magam is részt venni. Ez a gyűlés a rémuralom keserves napjainak legborzasztóbb emléke számomra. Krompaszky Miksa mint budapesti kiküldött olyan tenorban beszélt, hogy én azt hittem, azonnal le fognak tartóztatni bennünkeií Az ellen kelt ki, hogy a diákok a tanárokkal együtt templomba járnak, és nemzeti tantárgyakat tanulnak.» (Dinynyés Lajos: Ilyen ember igazgató ma!) «Ekkor felállt Faragó János,» — méltóztassanak c^ak figyelni, — «a református gimnázium akkori igazgatója és azt mondotta, hogy az iskola homlokzatán van egy felirat:^ «Istennek.^ hazának és a tudománynak» és ő és az egész tanári kar ennek szellemében neveli a diá.kokat. Krompaszky ekkor magából kikelve r kiáltozni kezdett, hogy éppen ez a baj, hogy Pápán még ma is vallásosságról és hazafiságról mernek beszélni, mintha nem is lett volna 1919 már-