Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. évi összegekben számítva, 72, illetve 73 millióval kell újabban a költségvetés kiadási oldalát csökkenteni. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ő csökkentést a tisztviselői illetmények leszállítása nélkül óhajt elérni, és másrészt úgy geráija magát a kormányzat, hogy a külföldi adósságok kamatát is változatlanul óhajtja fizetni. En részemről kötelességemnek tartom ezzel szemben rámutatni arra, hogy ez a két dolog így együtt semmiesetre sem fog menni. (Ügy van! a baloldalon.) Kétely elkerülése végett a magam részéről határozottan kijelentem, hogy én a lehetőségig kerülni óhajtom azt, hogy a tisztviselők illetményeit újból csökkentsük, hiszen az eszközölt csökkentések után már is igen nehéz helyzetben vannak (Ügy van! Ügy van! jobb felől) és nemcsak az általuk hozott áldozatokat, hanem az egész magyar társadalmi struktúrát veszem figyelembe akkor, amikoT a további csökkentések lehető elkerülése mellett szólalok fel. Semmiesetre se járulhatnék azonban hozzá ahhoz, hogy bármilyen intézkedés tétessék ebben az irányban addig, amíg a magyar állam változatlanul fizeti azokat a kamatokat, amelyek a költségvetésben vannak, és amelyeket nézetem szerint a költségvetés a jövőre nézve el nem bír. Továbbmenve, felhívom a figyelmet, hogy nemcsak a költségvetés kiadási oldaláról van szó, hanem a bevéteü oldaláról is. Es hogy nemcsak az állami költségvetés szempontjából fontos a külföldi kölcsönök terhe. Fontos és talán még fontosabb az egész magyar közgazdaság szempontjából. Márpedig eaidőszerint a magyar közgazdaság, különösen pedig a földmívelés olyan helyzetben van, hogy igazán választani kell a között, vájjon a kamatokat, vagy az adókat fizeti-e. Ennélfogva, ha változatlanul fenntartjuk a kamatok fizetési kötelezettségét, akkor ennek az állami bevételek fogják a hátrányát érezni. Mindig azt mondják nekünk és nincsen is másképpen, hogy exportálni kell és lehetőleg fokozni kell ilyenmódon kereskedelmi mérlegünk aktivitását. Ehhez azonban az szükséges, hogy olcsóbban termeljünk. Az olcsóbb termelés pedig nem valósítható meg olyan magas kamatteher mellett, amely ezidőszerint a kölcsönként felvett 4 milliárd után az egész magyar közgazdaságra hárul. Akár a termelés, akár a költségvetés kiadási vagy bevételi oldalát nézem, mindenképpert a devizagazdálkodás kérdéséhez jutok el. Ami pedig ennek a devizagazdálkodásnak a kérdését illeti, erre nézve hangsúlyoztam már beszédem kezdetén, hogy én itt megfelelő programmot nem látok. Kérem beszédemnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr beszédidejét 15 perccel meghosszabbítani. (Igen!) A Ház a kérelemhez hozzájárul. Kállay Tibor: Nem tartom megmagyarázhatónak elsősorban és a népszövetségi jelentéssel merőben ellentétben állónak tartom azt, hogy mi most annuitásokat, vagyis hosszúlejáratú kölcsönök után nemcsak kamatokat, hanem még tőketörlesztéseket is fizessük. Az 1930. évi fizetési mérleg tanulsága szerint a hosszúlejáratú kölcsönök tőketörlesztésére 55 milliót, a rövid- és középlejáratú kölcsönök visszafizetésére, illetve törlesztésére pedig 56 millió pengőt fordítottunk. Akkor, amidőn a Népszövetség pénzügyi bizottsága rámutatott arra, hogy a rövidlejáratú hitelek tőlünk egyszerűen vissza nem vonhatók, amikor a korKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1981 november 18-án, szerdán. 271 mány tárgyalásokat indított és amikor tárgyalásban van a rövidlejáratú hitelek idejének meghosszabbítására nézve, ugyanakkor a hoszszúlejáratú hiteleknél tőkevisszafizetéseket eszközölni, ezt nem tartom megmagyarázhatónak. Nekünk okvetlen ki kell tolni a hosszúlejáratú hitelek törlesztési idejét. Nem tartom megmagyarázhatónak a devizagazdálkodásnál azt sem, hogy nem teszünk elegendő disztinkciót és például a caisse commune-ök szolgálatát, a háború előtti kölcsönök szolgálatát ugyanúgy látjuk el, mint bármely egyéb kötelezettséget, márpedig ezeknél a háború előtti kölcsönöknél clZ cl helyzet, hogy a hitelezők a régi, 4% körüli kamatoknak is 2"8, illetve 3'2%-ra való leszállításába már beleegyeztek volt; s így semmiképpen sem látom igazságosnak azt, hogy abban az esetben, ha egy transzfer-moratórium szüksége beáll, ezek a hitelezők ugyanúgy kezeltessenek, mint ahogyan kezeltetnek más hitelezők, akiknek 7 vagy 8%-os kamatot kell fizetnünk. Hangsúlyozom és megjegyzem félreértések elkerülése végett, hogy Magyarországnak nem transzfer-moratóriumra, illetve nemcsak transzfer-moratóriumra van szüksége. Arról van itt szó, hogy azt a megterheltetést, amely reánk a külföldi kölcsönökből hárul, nem tudjuk teljes egészében teljesíteni és arról van szó, hogy erre vonatkozólag^ kell haladéktalanul, kellett volna már tegnap és tegnapelőtt megindítanunk tárgyalásainkat a hitelezőinkkel. Nem mi vagyunk az oka annak, hogy a fizetési kötelezettségünknek teljes egészében eleget tenm nem tudunk. (Ügy van! Ügy van!) A gabona ára akkor, amikor ezeket a kölcsönöket túlnyomó részükben kontraháltuk, 30 pengő körül mozgott. Hogyha azt veszem és avval szoktunk volt számítani régebben, hogy 220 millió az áruforgalom melletti, az úgynevezett láthatatlan forgalomnak a passzív egyenlege, akkor ennek a passzív egyenlegnek a kij egyenlítésére 30 pengős búzaár alapon l

f millió métermázsa búza exportja lett volna és volt szükséges. Ezzel szemben ma, amikor 7 pengős ár körüli búzával kell számolnunk, úgy annak a teljesítésnek érdekében 30 millió métermázsát kellene exportálnunk. (Ügy van! Ügy van!) Ennyi nem is terem és azt f hiszem, egészen világos, hogy itt a gazdasági lehetetlenülés esete állott be (Ügy van! Ügy van!) és egészen világos az is, hogy azt, ami az árak eséséből beálló hátrány^ nem szenvedheti kizárólag csak az egyik fél, az adós, hanem azt egy bizonyos részben a másik félnek, a hitelezőnek is viselnie kell. (Általános helyeslés és taps.) Hiszen csak rámutatok arra, hogy ilyen megosztás a másik irányban is szokott történni. Ez például a valorizációk esete és ott van' az éppen most említett caisse commune-re való tárgyalás, amely tárgyalásoknál éppen abból indultak ki, hogy felemelik a kamatszoleráltatást akkor, amikor az adós teljesítőképessége nőni fog. De másodszor a mi külföldi kölcsöneinknek a kamatozása általában olyan magas, amilven magas kamatot nemcsak a mostani, de a régi mezőgazdasági árak mellett sem bírt el a mezőgazdaság, (Ügy.van! Ügy van!) már pedig Magyarországnak a kölcsönöket elsősorban a földre, illetve mezőgazdasági termelésére való tekintettel adták. Tisztában lehettek tehát a hitelezők azzal, hogy ezt az összeget ők állandóan nem fogják kapni, hogy ebben az összegben egy rizikóprémium 41