Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

270 Az országgyűlés képviselőházának 2 pek szolidaritásához fordul, mert ha ebből esetleg- nem is lenne haszna, kára ebből az el­járásból^ semmiesetre sem lehet. Továbbmenve, olyan kérdésekben, amelyekben nem csak mi vagyunk érdekelve, hanem mások is, minden­esetre sokkal helyesebb, ha nem brüszken és nem egyoldalúan járunk el, hanem igyekszünk megértéssel, meggyőzéssel és igazságunk tuda­tában odahatni, hogy olyan megegyezéseket létesítsünk, amelyek mindkét fél részére bizto­sítják azt, amit az adott körülmények között még lehet. Ha a Népszövetség jelentését nézem, azt kell mondanom, hogy ebben teljes megnyug­vást találhatunk arra vonatkozólag, hogy úgy a Népszövetsésr. mint pedig azok az urak, akik ittmaradtak és akik együtt fog­nak a kormánnyal dolgozni, megértéssel lesz­nek azok iránt az intézkedéseink iránt, ame­lyeket az adott viszonyok között nézetem sze­rint okvetlenül tennünk kell. Ezt a meggyő­ződésemet arra alapítom, hogy a Népszövet­ség jelentése először is ország-világ előtt de­monstrálta azt és rámutatott arra, hogy a mi igen nehéz helyzetünk nem saiát hibánkból, hanem annak folytán állott elő, hogy az 1925. évvel összehasonlítva, harmadára esett vissza a mi legfontosabb exportcikkünknek, a búzának az ára. Másodszor igen fontosnak tartom a népszövetségi jelentésben annak megállapítását, hogy mi nem tudunk más­kép a külfölddel szemben kötelezettségeink­nek eleget tenni, mintha aktívvá tesszük ke­reskedelmi mérlegünket. Egyben azonban rá­mutat a jelentés a kereskedelmi mérleg ak­tívvá tételének számos nehézségeire. (Hall­juk! Halljuk!) Hangsúlyozza a megkötöttsé­günket a piacok^ megválasztásában és rámu­tat arra a hátrányra, amely éppen másik fontos exportunknál, neveztesen az állat­exportnál jelentkezik ennek következménve­képpen. Nagyon értékesnek tartom a Nép­szövetség* r jelentését harmadszor azért is, mert az ő kimutatásaik bizonyítják és doku­mentálják azt, hogy az elmúlt években a kül­földdel szemben csak az újonnan felvett köl­csönökből tudtunk kötelezettségeinknek meg­felelni, ami annyit jelent, hogy hitelezőink láthatták és látták is azt. hogy akkor, ami­kor megszüntetik részünkre új kölcsönök nyújtását, akkor itt természetesen nehézsé­geknek kell a fizetésnél jelentkezniök. Na­gyon értékesnek tartom negyedszer a Nép­szövetség megállapításában azt is, hogy a Népszövetség rámutatott arra, hogy azokra a rövidlejáratú hitelekre, amelyek nálunk van­nak elhelyezve, itt a magyar termelés és köz­gazdaság érdekében szükség van, hogy azok innen egyszerűen ki nem vonhatók, hanem megegyezéseket kell létesítenünk arra vonat­kozólag, hogy azok továbbra is ittmaradhas­sanak. Legértékesebbnek tartom azonban azt, hogy a jelentés hangsúlvozza, hogy Magyar­ország életképes, hogy Magyarország megfe­lelő adós, hogy azok a bajok, amelyek most mutatkoznak, csak átmenetiek és ennélfogva kifejezi a reménységét arra vonatkozólag, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket éh­ben az átmeneti állapotban kell tennünk, a nemzetközi szolidaritás szellemében és megér­téssel fogják fogadni. Azt hiszem tehát, hogy ezzel a népszövet­ségi jelentéssel, illetve a most előadottakkal tisztázva van a helyzet és annak mikénti elő­állása a külföldi hitelezőkkel szemben. Ter­mészetesen nem jelenti és nem jelentheti ez . ülése 1931 november 18-án, szerdán. annak az elintézését is, hogy tisztázódott a helyzet a múlt kormányzat felelőssége szem­pontjából. Ami ennek a kormányzati felelősségnek a kérdését illeti, ez elsősorban ,a budget-politiká­ban kulminál, ez az, amit kifogás tárgyává kellett tennünk, már pedig ez par excellence a belső nemzeti jövedelem megosztásának kérdése. Ré­szemről mindig kifogás tárgyává tettem volt azt, hogy a múlt kormány túlságosan vette igénybe a közgazdaság erőit, túlságos sokat vont el azoktól és koncentrált a központba azért, hogy ezek felett a gazdasági erők felett azután ne a magángazdaság, hanem ő diszpo­nálhasson. Az pedig azután természetes, hogy olt, ahol ilyen nagy a centralizáció, ezeknek az összegeknek a diszponálása nem mindig a gaz­dasági célszerűség, hanem sokszor a politikai célszerűségek irányában történik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De ámít én legjobban kifogásolok az a nyíltság hiánya az állami gazdálkodásban. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon) Azt a titko­lódzást kifogásolom, amelynek következménye volt az, hogy ímy a parlament, mint az egész magyar közvélemény a legnagyobb meglepetés elé volt állítva akkor, amikor doknmentálódott előttünk az, hogy a múlt esztendők nemcsak az adózóképességünket, — hiszen ezt magunkon eléggé éreztük — hanem már .a hitelképessé­günket is kimerítették. Nem kívánok azonban tovább a felelősségnek kérdésével foglalkozni, mert csak azért mondottam el azt is, amit ed­dig elmondottam, hogy rámutassak arra, mi­lyen nehéz most a publikumot újabb áldoza tokra felhívni és kérni akkor, amikor bizony ennek a közönségnek megrendült a hite a kor­mányzati ígéretekkel, kimutatásokkal és jelen tésekkel szemben, (Ügy van! balfelől.) másod szór azért, mert igenis le kell fixírozni aparla­mentnek, a Képviselőháznak felelősségét a néppel szemben, amely Képviselőház éppen az előadottakból folvólag nem volt kellőleg tájé­kozva a helyzetről. Most azonban arról van szó, hogy újra helyreállítsuk a költségvetés egyensúlyát. Eb­ben a tekintetben a helyzet az, hogy igen könnyű volna a dolgunk, ha csak azokról a ki­adásokról volna szó, amelyeket a törvényhozás megszavazott. A megszavazott hitel 87S millió pengő a magyar költségvetésben. Ezzel szem­ben akkor, amikor az új kormányzat átvette az ügyeket, azzal a képpel állottunk szemban, hogy az álamháztartás kiadásainak összege — az inségakció szükségletet is beleszámítva — 990 millió pengőt tesz ki. Ebből a 990 millió pengőből sikerült időközben a tisztviselők il­letményeinek leszállítása és más intézkedések útján 68 millió pengőt törölni. Ezídőszerint te­hát 923 millió pengő kiadási bázison állunk, és ezzel szemben jelentette ki a miniszterelnök úr a Népszövetséghez intézett átiratában azt, hogy ezt az, összeget le kívánja szállítani még ebben az évben 890 millió pengőre. Ez 33 millió pengő törlésnek a szükségességét jelenti. Azonban itten rá akarok mutatni és hang­súlyozni kívánom' azt, hogy nem 33 millió pen­gőnek a törlési szükségességéről van szó. Ne méltóztassanak ugyanis elfelejtem azt, hogy ebből az esztendőből négy hónap már eltelt és ebben a négy hónapban tényleg 325 milliót köl­töttünk el, tehát a 890 millióból csak 565^ millió marad, ami azt jelenti, hogy a következő 8 hó­napban csak 71 millió havi kiadást teljesíthe­tünk azzal szemben, hogy az elmúlt négy hó­napban havi 81 millió kiadást teljesítettünk. Ez más szóval kifejezve azt jelenti, hogy nekünk

Next

/
Thumbnails
Contents