Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

270 Az országgyűlés képviselőházának 2 pek szolidaritásához fordul, mert ha ebből esetleg- nem is lenne haszna, kára ebből az eljárásból^ semmiesetre sem lehet. Továbbmenve, olyan kérdésekben, amelyekben nem csak mi vagyunk érdekelve, hanem mások is, mindenesetre sokkal helyesebb, ha nem brüszken és nem egyoldalúan járunk el, hanem igyekszünk megértéssel, meggyőzéssel és igazságunk tudatában odahatni, hogy olyan megegyezéseket létesítsünk, amelyek mindkét fél részére biztosítják azt, amit az adott körülmények között még lehet. Ha a Népszövetség jelentését nézem, azt kell mondanom, hogy ebben teljes megnyugvást találhatunk arra vonatkozólag, hogy úgy a Népszövetsésr. mint pedig azok az urak, akik ittmaradtak és akik együtt fognak a kormánnyal dolgozni, megértéssel lesznek azok iránt az intézkedéseink iránt, amelyeket az adott viszonyok között nézetem szerint okvetlenül tennünk kell. Ezt a meggyőződésemet arra alapítom, hogy a Népszövetség jelentése először is ország-világ előtt demonstrálta azt és rámutatott arra, hogy a mi igen nehéz helyzetünk nem saiát hibánkból, hanem annak folytán állott elő, hogy az 1925. évvel összehasonlítva, harmadára esett vissza a mi legfontosabb exportcikkünknek, a búzának az ára. Másodszor igen fontosnak tartom a népszövetségi jelentésben annak megállapítását, hogy mi nem tudunk máskép a külfölddel szemben kötelezettségeinknek eleget tenni, mintha aktívvá tesszük kereskedelmi mérlegünket. Egyben azonban rámutat a jelentés a kereskedelmi mérleg aktívvá tételének számos nehézségeire. (Halljuk! Halljuk!) Hangsúlyozza a megkötöttségünket a piacok^ megválasztásában és rámutat arra a hátrányra, amely éppen másik fontos exportunknál, neveztesen az állatexportnál jelentkezik ennek következménveképpen. Nagyon értékesnek tartom a Népszövetség* r jelentését harmadszor azért is, mert az ő kimutatásaik bizonyítják és dokumentálják azt, hogy az elmúlt években a külfölddel szemben csak az újonnan felvett kölcsönökből tudtunk kötelezettségeinknek megfelelni, ami annyit jelent, hogy hitelezőink láthatták és látták is azt. hogy akkor, amikor megszüntetik részünkre új kölcsönök nyújtását, akkor itt természetesen nehézségeknek kell a fizetésnél jelentkezniök. Nagyon értékesnek tartom negyedszer a Népszövetség megállapításában azt is, hogy a Népszövetség rámutatott arra, hogy azokra a rövidlejáratú hitelekre, amelyek nálunk vannak elhelyezve, itt a magyar termelés és közgazdaság érdekében szükség van, hogy azok innen egyszerűen ki nem vonhatók, hanem megegyezéseket kell létesítenünk arra vonatkozólag, hogy azok továbbra is ittmaradhassanak. Legértékesebbnek tartom azonban azt, hogy a jelentés hangsúlvozza, hogy Magyarország életképes, hogy Magyarország megfelelő adós, hogy azok a bajok, amelyek most mutatkoznak, csak átmenetiek és ennélfogva kifejezi a reménységét arra vonatkozólag, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket éhben az átmeneti állapotban kell tennünk, a nemzetközi szolidaritás szellemében és megértéssel fogják fogadni. Azt hiszem tehát, hogy ezzel a népszövetségi jelentéssel, illetve a most előadottakkal tisztázva van a helyzet és annak mikénti előállása a külföldi hitelezőkkel szemben. Természetesen nem jelenti és nem jelentheti ez . ülése 1931 november 18-án, szerdán. annak az elintézését is, hogy tisztázódott a helyzet a múlt kormányzat felelőssége szempontjából. Ami ennek a kormányzati felelősségnek a kérdését illeti, ez elsősorban ,a budget-politikában kulminál, ez az, amit kifogás tárgyává kellett tennünk, már pedig ez par excellence a belső nemzeti jövedelem megosztásának kérdése. Részemről mindig kifogás tárgyává tettem volt azt, hogy a múlt kormány túlságosan vette igénybe a közgazdaság erőit, túlságos sokat vont el azoktól és koncentrált a központba azért, hogy ezek felett a gazdasági erők felett azután ne a magángazdaság, hanem ő diszponálhasson. Az pedig azután természetes, hogy olt, ahol ilyen nagy a centralizáció, ezeknek az összegeknek a diszponálása nem mindig a gazdasági célszerűség, hanem sokszor a politikai célszerűségek irányában történik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De ámít én legjobban kifogásolok az a nyíltság hiánya az állami gazdálkodásban. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon) Azt a titkolódzást kifogásolom, amelynek következménye volt az, hogy ímy a parlament, mint az egész magyar közvélemény a legnagyobb meglepetés elé volt állítva akkor, amikor doknmentálódott előttünk az, hogy a múlt esztendők nemcsak az adózóképességünket, — hiszen ezt magunkon eléggé éreztük — hanem már .a hitelképességünket is kimerítették. Nem kívánok azonban tovább a felelősségnek kérdésével foglalkozni, mert csak azért mondottam el azt is, amit eddig elmondottam, hogy rámutassak arra, milyen nehéz most a publikumot újabb áldoza tokra felhívni és kérni akkor, amikor bizony ennek a közönségnek megrendült a hite a kormányzati ígéretekkel, kimutatásokkal és jelen tésekkel szemben, (Ügy van! balfelől.) másod szór azért, mert igenis le kell fixírozni aparlamentnek, a Képviselőháznak felelősségét a néppel szemben, amely Képviselőház éppen az előadottakból folvólag nem volt kellőleg tájékozva a helyzetről. Most azonban arról van szó, hogy újra helyreállítsuk a költségvetés egyensúlyát. Ebben a tekintetben a helyzet az, hogy igen könnyű volna a dolgunk, ha csak azokról a kiadásokról volna szó, amelyeket a törvényhozás megszavazott. A megszavazott hitel 87S millió pengő a magyar költségvetésben. Ezzel szemben akkor, amikor az új kormányzat átvette az ügyeket, azzal a képpel állottunk szemban, hogy az álamháztartás kiadásainak összege — az inségakció szükségletet is beleszámítva — 990 millió pengőt tesz ki. Ebből a 990 millió pengőből sikerült időközben a tisztviselők illetményeinek leszállítása és más intézkedések útján 68 millió pengőt törölni. Ezídőszerint tehát 923 millió pengő kiadási bázison állunk, és ezzel szemben jelentette ki a miniszterelnök úr a Népszövetséghez intézett átiratában azt, hogy ezt az, összeget le kívánja szállítani még ebben az évben 890 millió pengőre. Ez 33 millió pengő törlésnek a szükségességét jelenti. Azonban itten rá akarok mutatni és hangsúlyozni kívánom' azt, hogy nem 33 millió pengőnek a törlési szükségességéről van szó. Ne méltóztassanak ugyanis elfelejtem azt, hogy ebből az esztendőből négy hónap már eltelt és ebben a négy hónapban tényleg 325 milliót költöttünk el, tehát a 890 millióból csak 565^ millió marad, ami azt jelenti, hogy a következő 8 hónapban csak 71 millió havi kiadást teljesíthetünk azzal szemben, hogy az elmúlt négy hónapban havi 81 millió kiadást teljesítettünk. Ez más szóval kifejezve azt jelenti, hogy nekünk