Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. Az sem szükséges, hogy ezek a kötvények azonnal lombardírozhatók legyenek. Ez teljesen felesleges, ezt későbbi időkre bízhatjuk, mert ez a^ lombardírozás az infláció veszélyét rejti magában. Végtére pedig meg kell hogy alkossuk az új összeférhetlenségi törvényt, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) hogy a gazdatársadalom képviselőit kiemeljük a részvénytársaságok igazgatóságaiból, amelyeknek dzsungeleib

en vész el mindenkor Magyarországon a gazdaérdekek érvényesülése. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En igazán nem értem, t. Ház, hogy ebben a súlyos gazdasági helyzetben hogyan lehet- •' séges az, hogy a magyar gazdatársadalom két táborra szakadt. Hova vezessen ez? Ez nem vezethet máshova, mint oda, hogy a divide et impera elve alapján egy harmadik uralkodjék felettünk: a nagyipar. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Meg kell találnunk a közös plattformot az egyesülésre. (Dinnyés Lajos : Lépjenek be a pártba ! Itt a programm!) De a közös plattform nemi lehet a választójog titkosságának azonnali bevezetése. (Helyeslés a jobboldalon. — Szeder Ferenc: De menynyire lehet!) Ami a választójog titkosságának kiterjesztését illeti, ez benne van az egységespárt programmjában. (Szeder Ferenc: Mióta van benne? Amióta megszületett az egységespárt, azóta visszafejlesztette a titkos választójogot! — Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Nem lesz több választás a régi választójog alapján. Zaj.) A miniszterelnök úr is nyilatkozott a választójog kérdésében. A magam részéről szükségesnek tartom kijelenteni, hogy már évekkel ezelőtt leszögeztem magam is álláspontomat : a Felsőházban, amikor kijelentettem, hogy én ezt a népet már régen eléggé érettnek tartom politikailag arra, hogy a választás titkossága kiterjesztessék. (Helyeslés a báloldalon.) Noha én ma is természetesen ezen az állásponton állok és ha majd a reformra kerül a sor, bizonyosan nem én leszek az, aki meg fog retirálni, mégis azt mondom, hogy^ ez ma nem lehet plattform arra, hogy a gazdaérdekek találkozzanak, mert a mai légkör, ez a nagy nyomor, amelyben vagyunK, ez nem alkalmas egy nagy reform megvalósítására. (Weltner Jakab: Azért van nyomor, mert nincs titkos választójog!) Még igen sokan vannak nálunk Magyarországon, akik a régi romantikus idők szülöttei, amikor a gazdasági megélhetés egyáltalán szóba sem jött, amikor itt a pártok elvi harcokat küzdöttek egymással. Ezek az igen tiszteletreméltó urak elfelejtik azt, hogy azóta egy új generáció keletkezett, (Ügy van! Ügy van!) amely nem romantikát akar, amely annak a dalnak elénekelését: «Szeretem a romantikát» a Kalmár Pálokra bízza az Ostende kávéházban, nem pedig a képviselőkre. (Szeder Ferenc: Szegény Apponyi!) Mi nem romantikát akarunk, hanem reálpolitikát és pedig reálpolitikát az egész vonalon. Mi úgy. ahogy Önök szokták mondani odaát: munkát és kenveret akarunk. (Weltner Jakab: Es derest! — Zaj.) Mi tehát ebben a súlyos gazdasági helyzetben nem akarunk hozzányúlni olyan életbevágó mély reformokhoz, amelyek szükségképpen nem sikerülhetnek. Ehhez a reformhoz nagy óvatossággal kell hozzányúlni, mert ha elhamarkodjuk, könynyen ökröt fogunk vele. Méltóztassék megnézni az egyik szomszédállamot. Ott is titkos szavazás van, de a lajstromos rendszer következtében meg lett örökítve a kormányzópárt hatalma, tehát éppen az a cél, amelyet el akartak érni, a ülése 1931 november 18-án, szerdán. 269 demokrácia teljessége, ami a parlamentben egészséges cseregazdálkodást jelent, nem következhetett be. (Felkiáltások u szélsőbaloldalon: Itt bekövetkezett?) Amikor az állam a tisztviselőket nem tudja rendesen fizetni, amikor egész nagy vidékek nyomorban sínylődnek, akkor a légkör nem alkalmas ilyen mélyreható politikai reform keresztülvitelére. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Ellenmondások a baloldalon.) A történelem számtalan példája mutatja, hogy a legkitűnőbb reform is csütörtököt mondott, ha nem kellő időben lett keresztülvive. (Weltner Jakab: Az osztályönzésen csütörtököt mondott!) En egy kéréssel fordulok az igen t. képviselőtársaimhoz: hagyjuk abba a meddő elvi vitákat és foglalkozzunk a produktív munkával, (Helyeslés jobbfelől.) mert mialatt mi itt elvi kérdések felett vitatkozunk és demagógiába fulladunk, az alatt éhen halnak az Ínségesek és tönkremegy a gazdatársadalom. (Weltner Jakab: A nyilt választójog miatt!) Abban a reményben, hogy kérésem meghallgatásra talál, befejezem felszólalásomat azzal, hogyha kormány jelentését tudomásul veszem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

1

? Petrovics György jegyző: Kállay Tibor! Kállay Tibor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elfogadom az előttem szólott t. képviselőtársamnak azt a felhívását, hogy reálpolitikát csináljunk és a magam részéről ezt az elvet akarom szem előtt tartani, amikor a kormányjelentéssel főleg két szempontból kívánok foglalkozni; elsősorban a költségvetés egyensúlyának helyreállítása, másodszor pedig a devizagazdálkodás szempontjából. Ami az első pontot illeti, a kormány kötelezettséget vállalt arra vonatkozólag, hogy ennek a költségvetésnek kiadásait leszállítja olyan mérvre, amelyet a magyar dolgozó közönség megbír. (Halljuk! Halljuk!) Ez olyan kötelezettségvállalás, amelyet nézetem szerint semmiképpen sem lehet kifogásolni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kállay Tibor: Ha kifogásolni lehet valamit, az legfeljebb abban áll, hogy ezt a kötelességet nem érezték már előbb velünk, polgárokkal szemben, hogy tudniillik a költségvetésnek egyensúlyban tartásával^ állandóan biztosítsák a gazdasági és a hiteléletnek egészséges alapjait. Ami pedig a devizagazdálkodásnak kérdését illeti, úgy látom, hogy itt a kormánynak nem volt kialakult programm ja s a kormány e programmtalansága, nézetem szerint, a főoka annak, hogy a népszövetségi jelentés olyan, amilyen abban a részében, amely leginkább képezte itt a Házban diszkusszió tárgyát. Hangsúlyozni kívánom azonban azt, hogy részemről nem fogadhatom el azoknak álláspontját, akik azt mondják, hogy nekünk a politikánkban szembe kell helyezkednünk a Népszövetség jelentésében foglaltakkal, nem pedig azért, mert ezt egyáltalán nem tartom szükségesnek. Nem látok ugyanis a népszövetségi jelentésben sehol még csak célzást sem^ arra, hogy a népszövetségi bizottság azt kívánta volna tőlünk, hogy a magyar termelésnek, a magyar közgazdaságnak érdekeit és valutaszükségletét háttérbe szorítsuk a külföldi kamatfizetési kötelezettséggel szemben. Általában véve az az álláspontom, hogy helyesen teszi egy állam, amely nehéz helyzetbe jut* ha a né-