Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23, ülése 1931 november 18-án, szerdán. 267 nappali üzemre berendezve. Azoknak csak tá^ rolni és tisztítani lett volna szabad a gabonát. Viszont be kellett volna csukni a kismalmokat is. Méltóztassék itt igén t- képviselőtársaim elgondolni, hogy mit jelentett volna ez az ezeréves kismolnár-társadalomra nézve. Az katasztrófába vitte volna bele. Megszűntek volna molnárok lenni és a nagymalmok csereügynökeivé váltak volna. Nem tehettek volna mást, mint lisztért búzát cserélni. Katasztrófába jutott volna EL kismolnár-társadalom, holott a kismolnár-társadalom minden egyes községben a kultúrának, hogy úgy mondjam, közkatasztrófába vitte volna őket. Megszűntek ség és a politikai izgatás fészkeit raktuk volna le ezzel a rendszerrel az ország minden egyes községében. Nagyon helyesen cselekedett^ tehát a kormány, mikor nem ezt az utat választotta, hanem egy másik utat, amelyen igyekezett a süllyedő búzaárakkal szemben bizonyos kompenzációt nyújtani a gazdatársadalomnak. Ez az elgondolás, vezetett a boletta bevezetéséhez. Azok a támadások, amelyeket ez ellen a rendszer ellen indítottak, a legigazságtalanabb támadások közé tartoznak. Onnan indulnak ki, hogy a boletta nem érte el célját, minthogy nem volt képes a búzaár fokozatos süllyedését megállítani. De hiszen nem ez volt a cél. A boletta nem gyakorolhat befolyást a búza áralakulására. A boletta célja egyedül az volt, hogy tekintettel arra, hogy tőle függetlenül süllyednek a búzaárak, a mezőgazdaság mégis kapjon bizonyos kompenzációt. Merem állítani, hogy a boletta ezt a célt elérte, mert hiszen a termelt búza minden egyes . métermázsája után elsőízben 3*5 pengővel, másodízben 6 pengővel kaptunk többet, mint amennyit különben kaptunk volna, és ha igaz is az, hogy ezt adófizetésre kellett fordítanunk, azért ez' mégis csak nagy segítséget jelentett, mert különben az adót a lecsökkent búzaárból kellett volna megfizetni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A bolettának eleinte az volt a fogyatékossága, hogy egyoldalú volt, hogy tisztán csak a termelőket segítette, holott az államnak nem lehet feladata az, hogy csak a termelőket segítse, mert az államnak azokat az egyéb köröket is meg kell segítenie, amelyek a búzaárak süllyedése kapcsán veszteséget szenvedtek. Ennek az elgondolásnak déferait később a kormány, amikor megosztotta a bolettát a birtokos és a bérlő között. Itt újabb támadás érte a kormányt és pedig újabb igazságtalan támadás, az, hogy ezt a nagybirtok érdekében csinálta. Ezt azonban megint csak a leghatározottabban tagadásba kell vennem, mert hiszen a kormány nem arra gondolt, hogy a nagybirtokosokat segítse, hanem arra gondolt, hogy a kisexisztenciákat segítse, azokat az özvegyeket, árvákat, kisbirtokos lelkészeket és tanítókat, akiket így a bolettában foglalt segélyhez juttatott. (Gr. Hunyady Ferenc: Éppen fordított intencióból csinálta. — Szeder Ferenc: Azt hiszi, hogy ezzel meg is segítette őket?) Azt is mondották, hogy a boletta énpen a legkisebb exisztenciákon nem segít, (Felkiáltások a\ bal- és a szélsőbáloldalon: Ez igaz!) mert hiszen nem segít azokon, akiknek csak annyi búzájuk van, amennyit megesznek. Ez is igazságtalan támadás. Mert ha nekem csak annyi búzám terem, mint amennyit megeszem, akkor nekem egészen mindegy, hogy mibe kerül a búza a piacon. De még ezeket is segítette a volt kormány, mert hiszen adóelengedésben részesítette őket és ezt az adóelengedést fedezte ép^ pen a bolettából befolyó pénzekből. (Felkiáltár sok a bal- és a szélsőbaloldalon: Papíron!) Azt is mondják, hogy a boletta a fogyasztást megdrágította. Természetes, hogy a boletta a fogyasztást megdrágította, mert hiszen a boletta védelmet jelent, mégpedig belső vámvédelmet, de kérdem, hogy a nagyipar vámjai nem drágították-e meg a' fogyasztást? Hogy még igazságosabbak legyünk, hasonlítsuk össze a mai állapotunkat a francia és a német állapotokkal és nézzük meg, hogyan drágították meg ott a fogyasztást a gabona beviteli vámjával. (Szeder Ferenc: Más összehasonlítani való is volna. — Weltner Jakab: Szívesen cserélnénk velük.) Ez az összehasonlítás a legjobban mutatja, hogy milyen kedvező volt éppen a fogyasztás szempontjából a boletta. Franciaországban jelenleg 85 frankkal, Németországban 35 márkával, nálunk pedig a múlt esztendőben 9, a jelenlegi esztendőben pedig csak 17 pengővel drágítota meg a boletta a fogyasztást. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Csak?) A mérleg tehát a bolettára nézve kedvező. (Szeder Ferenc: Fenn kell továbbra is tartani, lehet egy kicsit emelni is.) Azok, akik a bolettát támadják, természetesen támadják egyúttal a matematikának azokat az alapelveit amelyekre a világegyetem van felépítve és amelyek azt mondják, hogy 9+6 egyenlő 15. Ezek azt akarják nekünk bebizonyítani, hogy a 9-j-6^ nem 15, hanem 9 vagy annyi sem. Ezeket a vádakat tehát méltán lehet visszautasítani. A boletta egymagában nem lett volna elegendő védelem és így a kormány egy másik eszközhöz is nyúlt, az intervenciós vásárlásokhoz, ami ismét újabb anyagot szolgáltatott a támadásra, különösen azóta, amióta a genfi biztosok jelentése azt mondja, hogy a jövőbon ezeket az intervenciós vásárlásokat meg kell szüntetni. Sajnos, nem tudom ma pontosan megmondani, hogy mibe került az intervenció, mert az erre vonatkozó adatokat a legnagyobb sajnálatomra semmiképpen sem tudtam beszerezni. De mindegy, mert az megállapítható, hogy az intervenció 1930 szeptember 1-től 1931 július l-ig tartott és ez alatt az idő alatt az intervenció a búzaárakat állandóan 1—2 pengővel és még többel is a világpiaci ár felett tartotta. Ha tehát azt nézzük, hogy mit költött a kormány az intervencióra, akkor ebből az összegből le kell vonnunk azt a pluszt, amelyet a mezőgazdaság ilyen módon keresett a 12 millió métermázsán, amely részben belföldön, részben külföldön került eladásra, de le kell vonni azt a különbözeteMs, ami az eozinált búza és a normális búza ára között van, mert eozinált búza alakjában igen nagy segélyeket jutatott a kormány a mezőgazdáknak. Harmadszor le kell vonni a különbözetet az inségbúza és a normális piaci búza ára között, mert ez a különbözet is a mezőgazdaság és a szegény emberek javára m§nt. Ha fel méltóztatnak azután állítani a mérleget, akkor meg fogják látni, igen t. képviselőtársaim, hogy alig került ez az intervenció kéthárom millióba. Ezek felett a támadások felett méltán napirendre térhetünk és megállapíthatjuk azt, hogy a kormány a legnagyobb jóindulattal támogatta a mezőgazdaságot. (Dinnyés Ferenc: Tagadjuk!) Hogy mennyire szükséges a mezőgazdaság támogatása, az kiviláglik abból, ha összehasonlítjuk a mezőgazdaság helyzetét a nagyipar helyzetével. A nagyipar óriási védővámokat élvez; azonkívül abban a kedvező helyzetben van, hogy nyersanyagait a hivatalos devi-