Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

266 Az országgyűlés képviselőházának j jelenlegi kormány egyik első intézkedése volt az aranypengőrendelet, amellyel biztosította azok tőkéjének megmaradását, akiknek feleslegeik voltak és tőkéket gyűjthettek s amely aranypengőrendelet a magyar gazdának csak adósságai fixírozását jelentette. A magyar gazdaság pedig tőkéket termel és tőkéket gyűjt, de az a haj, hogy ezeknek a tőkéknek értékmegmaradása biztosítására nem történt semmi. Ezek az értékek olyanok: amikor a gazda ragaszkodik hozzájuk, mintha havat szorongatna: minél jobban fogja, annál kevesebb marad a kezében. Állíthatom, hogy az eddigi gazdasági, rend a magyar mezőgazdaság kiuzsorázását és^ kizsarolását eredményezte. Ennek ellenére mégis megállapítható, hogy az az energia, amely a magyar gazdaságban megvan, ha meggyengülve is, de szikráiban megvan és ezek a szikrák életképesebbek, mint minden más erő ebben az országban, azért, mert a földből táplálkoznak és az egyetlen erős bázist alkotják, amelyre nézetem szerint ebben az országban politikát, ebben az országban kormányzást, ebben az országban gazdasági bajokiból való kibontakozást alapítani lehet. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A miniszterelnök úr kormányalakítása alkalmával hallottuk, hogy a rendszer nem változik meg. En azt hiszem, velem együtt a magyar mezőgazdasági érdekeltség milliói azt kérik, hogy igenis, változzék meg a rendszer, (Ügy van! Ügy van! Taps a balközépen.) változzék meg a rendszer, mert rendszerváltozás az, amikor azt kérjük, hogy alapítsa a kormány azt a tervét, amely az ország mai súlyos helyzetéből való kibontakozást célozza, a magyar mezőgazdaság megerősítésére, alapítsa erejét arra az erőre, amelyet a magyar mezőgazdaság jelent. (Helyeslés.) Mert a magyar mezőgazdaság boldogulásával áll vagy bukik az ország. Nem az önzés beszél belőlem és meg is állapíthatom azt, hogy a magyar mezőgazdaság nem volt sohasem önző, mert akkor ebben a parlamentben 90 egynéhány százalékban mezőgazdáknak kellene lenniök. (Ügy van! Ügy van!) A mezőgazdaság érdeke nem partikuláris érdek, mert a magyar mezőgazdaság érdeke szorosan összefügg a magyar magánipar, a magyar kereskedelem érdekeivel és boldogulásával. Aláhúzom azt a kitételt, hogy a magyar magánipar, mert az iparnak abban a példányaiban, amelyeket megtalálunk, a nagytőke vállalataiban, amely nagytőkének a jelszava, ubi bene, ibi patria, amint az arany mai vándorlása is mutatja, annál az iparnál egészen más érdekek, az ország keretein túlmenő, nemzetközi érdekek szoktak predominálni és ezek eredményezik, hogy önzésükkel, kar telkükkel lehetetlenné teszik azt az összhangot, amely szükséges arra, hogy a közgazdasági erők összefogásával az országot talpraállítsák. (Ügy van! Ügy van!) Botorság volna azt gondolni, hogy a tőkének a szükségességét a gazdasági életben tagadásba vehetjük. A tőkére szükség van. De ez a tőke meg is fogja találni ide az utat, ha itt talál egy konzervatív magyar gazdaságpolitikát, talál egy igazi, a magyar termelésen alapuló ipart és az ebből kifejlődő kereskedelmet. A ' tőke ide fog jönni és ha itt talál egy országot, mely azokra az erőkre támaszkodik, amelyek benne megvannak és nem látszatokat hajszol.. 1 A kormányelnök személyére vonatkozó. ülése 1931 november 18-an, szerdán. lag annyit jegyzek meg, hogy az ő egyénisége, gondolkodásmódja és életfelfogása kifejlesztik bennem azt a bizalmat, amelyet iránta érzek. (Farkasfalvi Farkas Géza: ügy van!) Ezért kijelentem, hogy őt, mint kormányát, ba az ország megmentésére irányuló törekvésében a mezőgazdaság megmentését teszi célkitűzései tengelyévé és a magyar mezőgazdaságban rejlő erőforrásokra támaszkodik, odaadással támogatni fogom. (Élénk helyeslés.) A jelentést azonban, amelyben nem találok semmit sem arra vonatkozólag, ami arra bíztatna, hogy az általam vallott elvek teljesülnek, tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gróf Festetics Sándor! Gr. Festetics Sándor: T. Ház ! A tegnapi ülés folyamán mélyen t. barátom Apponyi Albert gróf azt a felszólítást intézte hozzánk, hogy legyünk óvatosak és igazságosak a múlt megbírálásában. En a magam részéről ezt a tanácsot követni óhajtom, nem a támadásban, j mert az az én szerepem nem lehet, hanem a védelemben. Es én a védelemben objektív kívánok lenni, amit annál könnyebben megtehetek, miután biztos meggyőződésem az, hogy az igazságot, a történelmi igazságot védelmezem. Előttem felszólalt képviselőtársaim már annyira kitértek ennek a tárgynak minden egyes részletére, hogy én ebből a tárgyból csak egy speciális részlettel szeretnék foglalkozni, nevezetesen azokkal a kiadásokkal, melyeket a volt földmívelési kormány a

r mezőgazdaság érdekében tett. (Halljuk a középen.) Köztudomású ugyanis, hogy a

> terményáraknak, különösen a búzaáraknak váratlan és rohamos süllyedése a mezőgazdaságot katasztrófa elé állította és így teljesen igazságos és indokolt volt, hogy a kormány tőle telhetően igyekezett a nyomorba jutó mezőgazdaságon segíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) A nagyipar úgyis nagy vámvédelmet élvez, (Ügy van! jobbfelől.) ezzel szemben a mezőgazdaság abban a/, időben semmiféle védelmet nem élvezett, még annyit sem, miit as úgynevezett beviteli országokban élvezeit, ahol a kormányok siettek, a gabonavámokat felemelni. Segélyezni kellett tehát a mezőgazdaságot. Ehhez a célhoz különböző utak vezettek. Az egyik út volt a tulajdonképpeni gabonamonopólium bevezetése. A másik út, amelyet a kormány választott, a boletta volt, a gabona jegyrendszer és azzal kapcsolatosan az intervenciós vásárlások. Nagyon helyesen cselekedett a volt kormány, amikor nem vette igénybe a tulajdonképpeni gabonamonopólium rendszerét. Csak azok tudják pontosan megmondani, hogy milyen nagy hátrányokkal és veszteségekkel jár ez a rendszer, akiknek alkalmuk volt azt egy szomszédos f államban, ahol ezt a rendszert igénybevették, tanulmányozni. Csak azok tud' ják pontosan megmondani, hogy mi történt volna itt, ha a gabonamonopóliumot bevezetjük. Uj szervek létesültek volna, amelyeket természetesen sohasem lehetett volna többé megszüntetni. Öriási és előre meg nem állapítható deficit következett volna be az államháztartásban (Weltner Jakab: Es most felesleg van?) és végeredményben, ami a legrosszabb mindenek között: kíméletlenül belenyúlni kényszerült volna a kormány a magángazdasági életbe. Ezt a nagyipar is megérezte volna, hiszen a nagymalmok közül be kellett volna zárni mindazokat, amelyek nincsenek teljesen iracionális*, éjjel-