Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. mögé állani. (Ügy van! Ügy van! — Meskó Zoltán: A szeszkartell még csak elviseli valahogy!) A borkérdéssel majdnem hasonló fontosságú kérdés nálunk már a tej kérdés is, amelyet egy a közeimaltban megjelent rendelet bizonyos mértékig szabályozott. De ha vizsgáljuk ezt a rendeletet, megállapíthatjuk, hogy ez nem tett mast, mint a Budapesten létező néhány nagyvállalat boldogulását biztosította, a Budapestre szállító^ bizonyos körzetből származó tejtermelők tej értékesítését lehetővé tette, az ország nagy tömegének, az ország nagy részén lévő tejtermelőknek azonban egyáltalában semmi előnyt seni jelentett, .sőt kárt, mert rayonirozta a tejátvételt és ennek folytán kiszolgáltatta a tejtermelőket azoknak a vállalatoknak, amelyek történetesen ott iparengedélyt kaptak. (Farkas Elemér: A fogyasztó sem járt jobban! — Esztergályos János: A fogyasztó sohasem jár jól. Az mindig ráfizet!) Röviden meg kell még említenem az állatexport kérdésével kapcsolatban azokat a kérdéseket, amelyek itt nagyon aktuálisak. A szarvasmarhaexport kérdését Marschall Ferenc t. képviselőtársam a közel múltban már szóvá tette. Legyen szabad nekem egy másik exportcikkre, a halra is rámutatnom. Magyarország haltermésének körülbelül 66%-a külföldre megy és csakis külföldön helyezhető el. A devizaintézkedések is, de 'főleg az Ausztriával szemben, az osztrák schillinggel kapcsolatban elkövetett megfoghatatlan eljárások és az ennek következtében bekövetkezett retorziók azt eredményezték, hogy halat az országból ma kivinni egyáltalában lehetetlen. (Ügy van! a baloldalon.) Az állatkérdéssel szorosan kapcsolatos az állategészségügy kérdése is. És itt rá kell mutatnom egy már sokszor hangoztatott és még most is fennálló panaszomra, az állategészségügyi szérumok, orvosságok kérdésére. Csak a sertéspestis elleni szérumot említem meg, amelynek ára 1929-ben úgy aranylott az élősertéshús árához, hogy egy kilogramm szérum ára 0*8 kilogramm élősertéshús árának felelt meg. Ez az arány most már a redukció ellenére is úgy áll, hogy egy kilogramm szérum ára 1*5—2 kilogramm élősertéshús árának felel meg. Lehetetlen állapot, hogy a, nagytőkének pár favorizált vállalata kiuzsorázza az egész gazdaközönséget. (Ügy van! a baloldalon.) A földmívelésügyi minisztérium fennhatósága alatt ott van az állami oltóanyagtermelő intézet. Rövid intézkedésbe kerül csak, hogy sertéspestis elleni szérumot készítsen és olyan áron forgalmazza a gazdáknak, mint ahogy Ausztria képes megtenni, ahol a Magyarországból származó szérum — mert ott szérumtermelés nincs — 50%-kai olcsóbban kerül a gazdák rendelkezésére, mint nálunk. (Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: Állami támogatással!) TJgy tudom, hogy az állami oltóanyagtermelő intézet tudna termelni. (Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: Sertéspestisszérutmot egyáltalában nem termel az álliami intézet!) Legyen szabad még egy gazdasági kérdést, a fakérdést felemlítenem. Őrömmel olvastam a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról a kijelentéséről, amikor a 33-as bizottságban a szénkérdéssel kapcsolatban megjegyzést tett arra nézve, hogy lehetetlen helyzet az, hogy Magyarországba külföldi szenet hozzanak be nagy mennyiségben, amikor a belföldi széntermelés pang. Teljesen helyes a megállapítása, de vizsgáljuk ugyanezt a kérdést a fánál. Magyarországba 193Ü^ban 121.000 Vágón jött be körülülése 1931 november 18-án

} szerdán. 265 belül 27 millió pengő értékben. Evvel szemben 1930-ban a nálunk kitermelt tüzifamennyiségből 40.000 vágón maradt eladatlanul. Az ország normális tüzifatermelése körülbelül 40.000 vagonnal fölözi azt a mennyiséget, amelyet a múlt esztendőben termeltünk, úgyhogy meg lehet állapítani, hogy Magyarországba ma indokolatlanul körülbelül 80.000 vágón tűzifát hoznak be, ez körülbelül megfelel 18 millió pengőnek, ami a kiviteli mérleg szempontjából felesleges kiadás és megfelel körülbelül 10 millió pengő értékű munkaalkalomnak, (Ügy van! a jobboldalon.) amit hazai munkakitermelés sel itthon lehetett volna felhasználni. (Egy hang a középen: Lásd államvasuti tarifa!) Itt van azután a tarifakérdés. Kérem beszédidőm negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghoszabbítást megadja. Báró Inkey Pál: Ennek a helyzetnek egyik fontos oka éppen a tarifa, amely annak ellenére, hogy most bizonyos leszállításban részesült, ínég most sem olyan, hogy a belföldi fa konkurrálhatna a külföldi fával. Meg kell azonban itt jegyeznem, — sajnos, a kereskedelemügyi miniszter úr nincs itt — hogy a tűzifára vonatkozó kedvezményes tarifa meghosszabbítása, amely december 31-én lejár, annak ellenére, hogy az érdekeltség többszörösen szorgalmazta annak eszközlését, még ma sem történt meg, úgy, hogy a magyar tüzifakitermelés, amelynek most van az ideje, ma sem tudja, hogy január 1-je után milyen áron kell majd fáját árusítani. A másik kérdés, amely éppen a tarifával kapcsolatban az érdekeltség egyik postuluma, s amely még most sem intéztetett el, annak ellenére, hogy nagyon indokolt, mert eliminalni akarja^ azokat a különbségeket, arrelyek de facto előállanak az importfánál Budapestnek a határhoz való közelsége folytán sannakfolytán, hogy az ország fatermelő vidékei viszont Budapestről távolabb vannak, az, hogy a 250 kilométernél távolabb fekvő relációkban további kedvezmény adassék a tűzifára. A fakérdésneik azonban van egy másik része is, amely a belföldi fa felhasználását és értékesítését nehezíti, és kétségtelenül a közönségnek a tűzifa bizonyos fajtáival szemben való idegenkedésével kapcsolatos. Már körülbelül fél esztendővel ezelőtt az akkori kormány r foglalkozott evvel a kérdéssel és a fakeverésig rendelet majdnem a r megvalósulás stádiramáha jutott, -mely eliminálni képes lett volna ezt a nehézséget Sajnos, akkor egy bankérdekeltség oldaláról jövő befolyás ezt a kérdést holtpontra juttatta és az egész dolog most is úgy áll, hogy nem történt semmi. Fájdalom, az idő rövidsége nem engedi meg azt, hogy a gazdasági kérdésnek még további nagy tömegével részletesen foglalkozzam, de engedje meg a t. Ház azt, hogy ezekből is arra a konklúzióra jussak, hogy nagy hiba volt és a mai helyzetnek a nehézségét fokozza az, hogy az intézkedéseknél a való élet figyelembevételétől eltértek. Pedig ha vizsgáljuk, r hogy Magyarországnak mi az ereje, azt találjuk, hogy az éppen a mezőgazdaság. Es^ az a gazdaközönség, amely Magyarország egész történetén végig viselte az ország anyagi terheit, viselte a háborúnak, s háború utáni időknek a terheit és viselte — hogy teljes legyen a sorozat — a múlt kormány gazdálkodási hibáit, megütközéssel konstatálta azt, hogy a 40*