Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-23
Az országgyűlés képviselőházának 23. hiszen ha már lementek az árak, akkor kiegyensúlyozhatok ezek egy olcsóbb bérrel. Kétségtelen, hogy zsá-kuteában vagyunk, abból visszafelé kell mennünk és ezen az úton nem az a fontos, amit a t. túloldal követel, nem rendszerváltozás kell, nem meddő kritika szükséges, mert az egyik sem vezet célhoz. Nem kell követelni politikai pártok letörését és helyette új pártoknak a porondra hozását, mert ez nem fog semmivel sem előbbre vinni bennünket, legfeljebb^ megint a tapasztalatlanság kisérletezése fog úrrá lenni a magyar állami életen. (Ügy van! Ügy van — Taps a középen.) Ma nem pártok és nem elkoptatott elvek a fontosak, a világhelyzet föléje emelkedett embereknek, pártoknak és elveknek A megoldás csak a nemzet élniakarásában és a kibontakozás türelmes kivárásában található meg. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Az összes bajokra és betegségekre nincsen egyetlenegy gyógyszer, azt itt benn a belföldön nem találhatjuk meg. Nem ilyen gyógyszer az általános titkos választójog sem. A sterilisatio magnát, amely Magyarország bajait, sőt a világ bajait is meggyógyíthatja, csak egyben találhatjuk meg, a nemzetek és a népek kiegyezésében és egymással való megértésében és békés megegyezésében. (Ügy van! a középen.) Hogy ezt a jövő és a történelem mikor hozza el, nem tudjuk, de hogy el fogja hozni, az kétségtelen. Az emberiség sorsa fejlődik tovább a maga útján. A mi feladatunk nem akadályokat gördíteni ennek útjába, de előbb meg kell menteni a nemzetet a világgazdasági krízis katasztrófájától. A jelentést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan ülvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György .iegyzo: Buchinger Manó. Buchinger Manó: T. Elnök Ur! Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghoszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a negyedórai hosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a kérelemhez hozzájárult. Buchinger Manó: T. Képviselőház! Végtelen örömömre szolgál, hogy a szocialisták közül én lehetek az első, aki átnyújthatom Ap-j ponyi Albertnek az elismerést, hogy a vitát, amely napok óta folyik, sikerült neki felemelni! nemcsak formai tekintetben, hanem a jdolog lényegében is arra a magaslatra, amelyről lát-.; hatni, hogy igazi demokratikus, gyökeres rendszerváltozás nélkül szanálás, javulás ebben az országban el nem képzelhető. Sok akkordja és momentuma volt egyébként ennek a vitának. Sok olyan momentum hangzott el, amelyet azok, akik kifejezésre juttatták, igazságnak szánták, de ami a reakciós, diktatúrás atmoszférában közéleti közhellyé, közéleti valótlansággá devalválódik. Ezért változatlan feladat, ebben a vitában kidomborítani bel- és külpolitikai tekintetben, hogy valóban gyökeres átalakulás, demokratikus rendszerváltozás nélkül pusztulásba rohan az ország és nincs menekülés számára. Es a mai alkalommal az ország dolgainak különösen egynémely külpolitikai vonatkozásával kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A követendő politikában és taktikában minket ebben a kérdésben is — mondhatnám azt is, hogy ebben a kérdésben különösen — nagy differenciák választanak el az uralmon lévő párttól, a mai kormányzat politikájától és gyakorlatától. Éppen ennél a nagy differenciánál fogva, nem aliibiképpen, illése 1931 november 18-án, szerdán. 257 azonban félremagyarázások és félreértések elkerülése céljából nekem itt emlékeztetnem kell arra, hogy szerény magam azok közé tartozom, akik olyan időben, amikor a t. túloldal még nem szólhatott volna az entente-hoz, nem szólhatott volna a külföldi államok politikusaihoz, amikor ezt lehetetlenné tette a világháborúban elpusztított és elpusztult milliók hullahegye, nemzetközi szocialista konferencián azok között voltam, akik ennek az országnak megcsonkítása és megkárosítása ellen emeltek szót, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azok közé tartoztam, akik ott érvekkel, számadatokkal és minden elképzelhető argumentummal harcoltak a területi megcsonkítás ellen, harcoltak az ellen, hogy az országot feldarabolják, hogy annektáljanak belőle részeket ós hogy lehetetlen terhekkel sújtsák. Ezt — mint mondottam — nem alibiképpen említem meg, hanem éppen azért, mert nekünk azokban^ a kérdésekben, amelyeik külpolitikai vonatkozásban a vitában elhangzottak, egészen más elgondolásaink és elképzeléseink vannak, mint a Ház mondhatni túlnyomó többség-ének. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Buchinger Manó: Hallottunk itt egyes megjegyzéseiket külpolitikai tekintetben, hallottuk például Hunyady gróf felszólalását, aki a mai világválság eliminálása tekintetében egyik módszernek, egyik útnak a leszerelés útját ajánlja. Mindenesetre idők jele, hogy a konzervativizmusnak egy tipikus képviselője, egy gróf, egy fiatalember a leszerelést tartja szükségesnek és helyesnek akkor, amikor a gazdasági válság megszüntetésének keresi az útját Mi szociáldemokraták azonban világnézeti okokból is a leszerelésnek vagyunk a hívei; ezt követeljük. Ez ma már milliók és milliók hitvallása az egész világon és azok, akiknek ez a gondolkozása és politikája, ma^ már a világban, a világ politikájában erős, számottevő tényezők. Legyen szabad ebben a tekintetben itt egyetlen példát megemlítenem, legyen szabad beszélnem arról, hogy amidőn a legutóbbi időkben, a legutóbbi hetekben a német és a francia viszony problémája foglalkoztatta a világot, akkor a mi francia elvtársainknak, a francia szocialistáknak legreprezentatívabb embere, Leon Blum volt az, aki újból beleharsogta a világba, hogy igenis, a "• leszerelésre szükség van és mint francia azt állítja, hogy elsősorban a franciák leszerelésére van szükség és a francia leszerelés mozdíthatja elő a világ emberiségének ezt a nagy és fontos problémáját. Léon Blumnak legújabb keletű könyve is erről íródott. «Leszerelés^ nélkül nincs^ béke», ez ennek a könyvnek a címe. Engedjék meg nekem, hogy ebből a könyvből egyetlen egy idézetet hozhassak ide a t. Ház elé. Azt mondja egy helyen Leon Blum (olvassa): «Hogy Németországot rábírhassuk a szerződések tiszteletére és hogy lehetővé váljék az ellenőrzése annak a titkos fegyverkezésnek, amellyel a mi nationalistáink Németországot vádolják, ehhez szükséges, hogy a fegyverkezések fokozatos megszüntetésében Franciaország járjon elől egész Európában. Csak a leszerelés hozza meg nekünk a teljes biztonságot. Ezért tehát nem lehet többé-kevésbbé önkényesen a leszerelést halogatni. A leszerelés előfeltétel és nem eredmény. A biztonságnak a leszerelés nem lehet feltétele, hanem a leszerelés eszmeileg és anyagilag is a biztonságnak a szükséges eleme. Le39*
