Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

256 Az országgyűlés képviselőházának 23, ülése 1931 november 18-án, szerdán. azt kell mondanom, hogy ennek a bizottságnak ez a tanácsadása egy kicsit frivol. (Ügy van! a középen.) Méltóztassék megengedni, hogy ebben a kritikában egy kissé még tovább menjek. Ha mi külkereskedelmi mérlegünket aktívvá akarjuk tenni, akkor szükség van arra, hogy legyenek olyan államok, amelyek eltűrik, hogy ugyanakkor az ő külkereskedelmi mérlegük passzív legyen, mert egyidejűleg csak akkora aktivitást mutathatnak fel az államok a külkereskedelmi mérlegükben, mint amilyen passzivitást más államok felmutatnak. Ha tehát ez így van és figyelembevesszük, hogy a mai gazdasági viszonyok között minden állam arra van utalva, hogy aktívvá tegye külkereskedelmi mérlegét és ha figyelembevesszük, hogy a mi külkereskedelmi szerződéseink politikai inferioritásunk folytán sohasem voltak olyanok, hogy mi aktív külkereskedelmi mérleget egyáltalán valaha is produkálhattunk volna, azt kell mondani, hogy ez a tanács a hitelezők által kiküldött revizoroknak blöffje. (Ügy van! a középen.) Nagy örömmel láttam — mélyen t. Ház — a Ház minden oldaláról annak a véleménynek megnyilvánulását, hogy ezt a tanácsot követni nem lehet, és lezárom gondolataimnak láncolatát és csatlakozom ahhoz, amit ma Gaal Gaston t. képviselőtársam is mondott, hogy mi nem azért nem fizetünk, mert nem akarunk, hanem azért nem fizetünk, mert nem tudunk. De méltóztassanak megengedni, hogy itt belekapcsoljam okfejtésembe az aranyelvonási spekuláció gondolatát. (Halljuk! Halljuk!) Amikor a külföldi spekuláció azt idézte elő, hogy adósságaink megmaradtak aranyértékben, de amit mi termelni tudunk, leverte aranyértékben kifejezve egyharmadára, egyötödére, akkor mi nemcsak nem tudunk fizetni, de nekünk nem is szabad fizetnünk, mert ha mi ebben a helyzetben fizetünk, akkor megkezdődik az ország végkiárusítása. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Szerintem meg kell várni azt az időt, amíg ez a spekuláció meg fog fordulni, aminthogy annak törvényszerűleg meg is kell fordulnia. És akkor, ha eltűnik majd az a disparitás, amely term el vényeink és adósságaink aranyértéke között van. újra elkezdhetjük a fizetést. (Helyeslés a középen.) Addig pedig adjunk magunknak moratóriumot és ezzel a moratóriummal vigyük keresztül a nemzetet azon a készülő katasztrófán, amely készülő katasztrófát nemcsak Magyarországon, hanem a világnak 20—25 államában látunk. (Helyeslés a középen.) Mélyen t. Ház! Ezek után szeretnék a jövő kérdéseire is kitérni. Sajnos, "a múlttal és a jelennel túlsókat foglalkoztunk, de a Ház előtt fekvő jelentések inkább arra adnak módot és alkalmat- hogy ezzel foglalkozzunk, mintsem a, jövővel. Nagyon szeretném, ha a kormány módot adna arra, hogy a jövő kérdéseit külön vitathassuk meg. eltekintve a múlttól, eltekintve a politikai felelősségtől és teltekintve mindattól a sok szemrehányástól, amely itt a polgári pártokat egymással szembe helyezi.' Az idő rövidsége miatt csak egészen nagy vonásokban tudok a jövő kérdéseivel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni hogy én is telegramm-stílust kövessek, mint előttem szólott t. Gaal Gaston képviselőtársam, de ne méltóztassék rossz néven r venni, ha ennek következtében esetleg torzképet fogok adni, A jövőt illetőleg két kérdésben nincs a mélyen t. Ház előtt nézeteltérés: az egyik az, hogy az államháztartás egyensúlyát feltétlenül meg kell tartani, a (másik pedig az, hogy a pengő értékét ugyancsak fenn kell tartani. Kétségtelen, hogy a jelen viszonyok között az aranyra alapozott pengő értéke csak egy, a termelést is tönkretevő deflációs politikán keresztül tartható meg és ezért úgy látom a helyzetet, ha majd a külföldtől elszakadunk és az arany alapon lebonyolított külkereskedelem teréről szükségszerűen lelépünk és a cserekereskedelem terére fogunk átlépni, akkor elkerülhetetlen lesz belföldi viszonylatban olyan szükségpénznek a forgalombahozatala, amely módot nyújt arra, hogy belföldön hitelt nyújthassanak és módot nyújt arra, hogy termelésünket a lehtőséghez képest felfokozzuk és egyúttal a mezőgazdaság tehermentesítését is megkezdhessük. Itt szintén nem tudok kitérni ennek a kérdésnek az ismertetésére, -csak annyit említek meg, hogy Visnya Ernő felsőházi tag t. barátommal és néhány képviselőtársammal együtt Vargha Imre államtitkár úrral közöltük gondolatainkat és bízva bízom abban, hogy a Nemzeti Bank ellenkezése és^a teoretikusok és az elméleti tudósok véleménye ellenére is*meg fogunk keresni egy kivezető utat. amely a nemzeti termelés fenntartását lehetővé teszi és nem fogja áldozatul dobni olyan formalitásoknak, 'mint aminő a pénz kérdése. (Éber Antal: Mit jelent ez"? Infláció?) Majd megmagyarázom t. képviselőtársam négyszem között. Mélyen t. Képviselőház! Kétségtelennek tartom, hogy az új világgazdasági helyzetben nekünk újra kell szerveznünk gazdasági életünket és újra kell szervezni az államháztartást isAz adóztatás terén osztom azt, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam mondott, hogy túlmentünk a megengedett mértéken, különösen akkor, ha a mai teherbíró képességet vesszük és azt a filmet, amelyet az adóztatás terén előre forgattunk, kicsit visszafelé kell forgatnunk. Nem tudom elképzelni, hogy a három milliárdra lecsökkent nemzeti jövedelem nélkülözni tudjon nyolcszázmillió pengőt, amely csak az államháztartás részére 'szükséges és minthogy, sajnos, az államháztartás bevételeinek további csökkenésével kell számolnunk, viszont további adóemelésről beszélni, azt hiszem, nem lehet, akkor nekünk egy más megoldást kell találnunk, amellyel r le tudjuk vinni az államháztartás kiadási tételeit. Es itt méltóztassanak megengedni, hogy röviden rámutassak a Németország által követett példára. (Halljuk! Halljuk!) Németország mindent elkövet a tekintetben, hogy belföldön olcsó életet teremtsen. Es ezen az úton látom a jövő útját. Olcsó életet kell teremteni, amire mód van akkor, ha a kormány eltörli a bolettát, ezzel mintegy 30%-kal olcsóbbá teheti a kenyeret és mód van akkor, ha megszabályozzák egy kicsit a közvetítő kereskedelmet és az élelmiszerek terén nincs az a komikus helyzet, hogy Budapesten a magyar főzeléket, a magyar almát, a magyar gyümölcsöt drágábban kapjuk meg, mint Bécsben és ha olcsóbbá tesszük az iparcikkeket 'm Megfontolás tárgyává kell tenni továbbá bizonyos olyan adónemek visszafejlesztését, amelyek a termelést közvetlenül sajtnak. Ügy érzem, mélyen t. Ház, hogyha mi egy 20%-kaí^ olcsóbb életet tudunk teremteni ebben az országban, akkor a munkás nem fogja rossz néven venni, ha talán csökkentik az ő keresetét, (Malasits Géza: Hová még?) a tisztviselő sem fogja rossz néven venni, ha 10%-kal csökken a fizetése, mert nagyobb olcsóság mellett jobban tud élni. (Esztergályos János: 1 pengő 20 filléres napszám

1 mellett? — Malasits Géza: Ingyen dolgozzanak?) Visszamenőleg mondom,