Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. amelyek a mai világválságot előidézték. Ezen okok között elsősorban ott látjuk a világháborút, ennek következtében Európa eladósodását, a békeszerződésekkel Európának a gazdasági indokokkal homlokegyenest ellenkező feldarabolását, ebből következőleg a vámháborúval a bellum omnium contra omnest, az államok önellátásának nagy zavarokat okozó keresztülvitelét, (Ügy van! Ügy van!) ott látjuk a gyarmatok iparosítását, Oroszországnak, Kínának és Indiának részleges kiesését a gazdasági forgalomból, a szovjetgazdaság nagy érdekességti, de a mai rendet nyugtalanító és veszélyeztető kísérletezéseit, ott látjuk a két nagy kérdést: & túltermelést és a fogyasztás válságát, ott látjuk a munkanélküliség elképesztő méreteit, a

w bizalmi válságot és nem mint utolsó jelentőségű tényezőt, az aranyelvonási spekulációt és ezzel kapcsolatban az egész világra kiterjedő és a gazdálkodást alapjaiban megrendítő hitelválságot. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, nem szenved kétséget, hogy mindezen okok és hatások megszüntetését csak nagyon lassú kibontakozáson keresztül lehet remélni, viszont mindenki beláthatja, hogy ennek a helyzetnek bűnbakkjául nem lehet egy személyt odaállítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En Bethlen Istvánt nagyon nagy államférfinak tartom és nem szégyenlem bevallani, hogy ma nagyobb magyar államférfit nem ismerek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) de legyen bármilyen nagy is Bethlen István, olyan nagy államférfinak nem tartom, hogy a világgazdasági krízis bűnbakjául odaállítani lehessen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Méltóztassék megengedni, hogy ezen exkurzió után áttérjek az aranykérdésnek és annak a spekulációnak ismertetésére, amely az arany körül folyik. Szántszándékkal kerülöm àz aranytémának elméleti részét és azzal a t. Házat untatni nem akarom. 1928 tavaszán Amerikából indult ki az aranyelvonási 'spekuláció. Az amerikai spekulatív nagytőke jó része úgy látta, hogy az árakban nincs már fantázia felfelé, az árak felfelé hajtásával keresni már nem lőhet, hisz ekkor 'egyes iparcikkekben és egyes nyersterményekben az árlemorzsolódás már megindult. Az aranyelvonásban találták meg tehát egy katasztrofális à la baisse spekuláció megalapozását, amelyet elősegített Európának Amerika felé való eladósodottsága. Méltóztatnak tudni, hogy modern államokban mindenütt az arany az alapja a pénzkibocsátásnak. E szerint, ha az aranyat elvonják, korlátozódik a pénzkibocsátás lehetősége, ezzel korlátozódik a hitel lehetősége és ehhez a szerencsétlen spekulációhoz ^j árul az is, hogy Franciaország — .kihasználva a ' békeszerződéseket — ugyancsak az aranyelvonás politikáját követte. Tovább mélyítette a krízist az a körülmény, hogy az angol munkáspárt deficites gazdálkodása folytán ez év nyarán az angol nagytőke megrémült, az arany elkezdett menekülni Angliából s ugyancsak Franciaországba és Amerikába ment át. így alvilág aranykészlete két országban koncentrálódott. A spekuláció kimélyítette továbbá a hitelválságot azzal, hogy már 1928 óta jóformán nem lehetett hosszúlejáratú hitelt szerezni és kapni. Rövidlejáratú hiteleket adott csak a külföld és a régi recept alapján ezeket a rövidlejáratú hiteleket arra használta fel, hogy az adóst kiforgassa vagyonából. Amikor a nyáron a spekuláció elérkezettnek látta a helyzetet arra, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1931 november 18-án, szerdán. 255 hogy most már a végsőkig kimélyítse a krízist, felmondotta a rövidlejáratú hiteleket és ezzel az összes eladósodott országokat abba a helyzetbe hozta, hogy ezeket a hiteleket visszafizetni nem tudják és bekövetkezett az adós nemzetek fizetésképtelensége. 1928 óta ezen a spekuláción és gazdasági világválságon keresztül és a gazdasági circulus vitiosusokon keresztül előállott az a helyzet, hogy a hitelelvonások folytán megakadt a termelés, ez munkanélküliséget idézett elő, a munkanélküliség fogyasztói képtelenséget produkált s végeredményben az általános pénzügyi és gazdasági helyzet a végletekig leromlott. Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy itt kapcsoljam bele gondolatmenetembe hazánk gazdasági krízisének ismertetését. A háború, a forradalmak, a megszállás és infláció után tőkében teljesen elszegényedve állt itt az ország, közepén egy mezőgazdasági konjunktúrának, amikor 0-ás lisztünket és termeivényeinket a külföld vette s szinte korlátlan elhelyezési lehetőség volt és elején az államok önellátási gondolata keresztülvitelének, amikor az iparosítás megindítása parancsoló kötelesség volt. A mezőgazdaság és ipar terén egvaránt szükséges volt invesztálni. A külföldről mód volt ebben az időben tőkéket behozni és az országba beáramló tőkék fokozódó termelést, fokozódó forgalmat, kivitelt és behozatalt produkáltak s már-már úgy látszott, hogy ha időt kapunk, ez az ország gazdaságilag talpra tud állani. Ezekben az időkben megakadályozni azt, hogy magánosok, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem a külföldről tőkét hozzanak be, tehetetlenség^ volt, s ha egv kormány ezt tenni megpróbálta volna, a közvélemény jogos haragja hetek alatt elsöpörte volna helyéről. így tehát nem tudok szemrehányást tenni a kormánynak, de a magánosoknak, mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek sem, hogy az eladósodásnak az a foka, amelybe belekerültünk, (megtörtént. A gazdasági világkrízis során és az aranyelvonási spekuláció útján eljutottunk oda, hogy kormányunk a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságát kérte meg, vizsgálja felül az ország pénzügyi helyzetét, tőle várván segítséget, hogy a pillanatnyi helyzeten keresztüljussunk. Tisztelettel kérem beszédem idejének negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Petracsek Lajos: E helyett a Ház előtt fekvő pénzügyi bizottsági jelentésében egy helyzetképet és jó tanácsokat kaptunk. A helyzetkép a magángazdaság nagyobbfokú, az államgazdaság mérsékeltebb eladósodását mutatja. A jó tanácsok pedig a 13. pontban foglaltatnak. A pénzügyi bizottság jelentése a 13. ponban a következőt mondja (olvassa): «Az ország ennélfogva adósságainak szolgálatát csak akkor láthatja el, ha passzív külkereskedelmi mérlegét aktívvá változtatja.» — Ez— mélyen t. Ház — az a jó tanács, amelyre már több oldalról rámutattak. Elmondani könnyű. A tankönyvekben talán így van, de ez a tanács — amint Fellner barátom mondotta — egy kicsit cinikus. (Ügy van! a középen.) Ha azonban figyelembevesszük, hogy az az igen t. bizottság, amely nekünk ezt a jó tanácsot adta, nemcsak Magyarországon járt, hanem sorrajárta az összes államokat, ahol pénzügyi nehézségek vannak és mindenütt ezt a tanácsot adta, akkor 39