Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Àz országgyűlés képviselőházának 2í jobboldalon és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Objektív beszéd!) T. Ház! Még csak egy megjegyzést kívánok az ilyenirányú felszólalásokhoz fűzni: nem tartom helyesnek ezeknek a dolgoknak a hánytorgatását. Nem tartom gyakoratinakés praktikusnak se, hogy a t. túloldal azon fáradozik, hogy a helyzet ódiumát a mai ellenzékre, még az ellenzéknek polgári részére is át akarja hárítani. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak meggyőződve lenni larról, hogyha sikerülne is a t. túloldalnak, — amint hogy nem fog sikerülni — hogy a bizalmatlanságot velünk szemben is felélessze a magyar nép választó tömegeiben, ennek nem az lenne , a következménye, hogy azok a tömgek oda fognak átcsapni a túloldalra, hanem az lesz a következménye, hogy bennünk se fognak bízni s átcsapnak sokkal szélsőségesebb részre, átcsapnak egészen baloldali irányba. (Igaz! Ügy van! balfelől.) De különben sem tartom helyesnek az ilyen, már a személyeskedés terére átmenő bizonyos dolgok feszegetését, mert hiszen, ha mi ezeket akarnók feszegetni, volna nekünk ebben a témakörben igen széles körünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha mi elkezdenők feszegetni a szeszgyáradományozási kérvények sorsát, amelyeket bizonyos privilégiumszerű módszerekkel osztanak ki, (Igaz! Ügy van! balfelől.) ha mi elkezdenénk feszegetni sok más minden egyebet, — olyan birtokvásárlásokat, mint aminők például a legutóbbi múltban történtek s amelyek milliós árakon cseréltek gazdát, vagy ha feszegetni kezdenénk azokat a kérdéseket, hogy azok a tisztelt birtokvevő urak, akik most milliókat tudnak kifizetni egyegy birtokért, adóvallomásaikban az eddig rejtve volt vagyont milyen mértékben hozták az adókivető, közegek tudomására, — akkor azt hiszem, igen kellemetlen témákat feszegetnék, amelyekbe azonban belemenni és egyáltalában ezzel a témakörrel foglalkozni nem kívánok. Inkább áttérek arra a sokkal fontosabb ügyre, amely előttünk fekszik, az egész országnak arra a rettenetes bajára, amelyből kivezetni ezt az országot nemcsak az önök kötelessége, kívánsága és törekvése, hanem legyenek meggyőződve, hogy minden tisztességes magyar embernek egyetlen egy gondolat foglalja le ma elméjét, szívét, agyát és lelkét, az, hogy ezt az országot ebből a rettenetes válságból valami úton-módon kivezessük. A módszerekben lehetnek, sőt vannak közöttünk eltérések, azonban ne kételkedjünk a törekvések tisztaságában, hazafiságában,_ úgy amint én sem kételkedem a t. túloldal jóindulatában és jóhiszeműségében. Ugyanezt kérem tehát a túloldal részéről is. (Felkiáltások jobbfelől: Meg is" van!) Eátérve a válságra: a válság háromirányú. Van egy általános nagy gazdasági válság és ennek azután szinte következményeképpen van egy nagy államháztartási válság és van végül, — akármikép iparkodnak is egyesek ezt eltüntetni és meg nem lévőnek feltüntetni — van egy nagy politikai válság is. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Ami az általános válságot illeti, ennek megint két oka van, vannak külső és belső okai. Az általános gazdasági válság külső okai mindenekelőtt Trianon, azután az az elzárkózás^ amelyet velünk szemben egész Európa tanúsít és végül azok az árhanyatlások

; amelyek jórészt ennek a két előbb említett tényezőnek következményei. Ami Trianont illeti, szebben, határozottabban erről a kérdésről én sem beszélhetnék, mint ülése 193i november ÏS-an, szerdán. 249 a tegnapi gyűlés illusztris szónoka, Apponyi Albert gróf. (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) En a magam részéről szó szerint csatlakozom az ő fejtegetéseihez. Miután azonban Trianon, akár tetszik nekünk, akár nem, megvan, akármilyen hatása is van a trianoni békeszerződésnek a mi helyzetünkre, nekünk ennek ellenére mégis élnünk kell. Azzal a gesztussal, hogy mindent Trianon nyakába hárítunk, a felelősséget magunkról" le nem vehetjük abban a tekintetben, hogy ennek a nyomorult kis országnak is, akár van Trianon, akár nincs, abban a helyzetében is, amelybe ez a szerződés és egyéb viszonyok helyezték, feltétlenül meg kell élnie és a maga berendezését jelenlegi viszonyaihoz kell alkalmaznia. (Ügy van! balfelől.) Az elzárkózás és az árhanyatlás kérdésére nem is akarok bővebben kitérni, mert kifogynék az időből, kénytelen vagyok az egész óriási anyag-komplexiist inkább csak telegramm-stílusban tárgyalni, inkább csak megnevezni kérdéseket, rámutatni azokra a dolgokra, amelyek a bajok forrásai és amelyeken segíteni kell, és még a segítség módozatai tekintetében sem leszek abban a helyzetben, hogy ezeket megfelelően kifejthessem, hiszen a házszabályok bölcs rendelkezései folytán erre nincsen időm. Rátérek most már a belső okokra. Ezek ismét több csoportba oszthatók. Két főcsoportot különböztetek meg a gazdasági válság belső okai között. Egyik csoport a kormányzati cselekmények csoportja, a másik az egyéni hibák csoportja. A kormányzatiak között első helyen kell kiemelnem azt a túladóztatást, amelyben ma az ország van. Es itt ki kell még emelnem adótörvényeink rettenetes hibáit is. (Lázár Miklós: Kertográd irányúak.) Amikor kilenc évvel ezelőtt ezeket az adótörvényeket a Képviselőházban az akkori pénzügyminiszter beterjesztette, én ezeknél az adótörvényeknél a magam álláspontját több felszólalásomban és azóta is évek óta a legtárgyilagosabban folytonosan ostoroztam, azokra rámutattam, nekem tehát jogom van utólag is rekriminálni ebben a kérdésben, mert ebben az egy kérdésben nem azok közé a bölcsek közé tartozom, akik utólag állapítják meg a bajokat, hanem az előrelátó politikusok közé, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert én az adótörvények születésének csirájában mondottam meg azokat a következményeket, amelyek be fognak következni. (Ügy van! Ügy'van! a baloldalon.) Már akkor rámutattam arra, hogy adótörvényeink rosszak, adótörvényeink igazságtalanok, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) adótörvényeink lehetővé teszik óriási jövedelem- és vagyonkomplexusoknak' az adóztatás alól való teljen kibújását. (Ügy van,Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Rámutattam továbbá arra, hogy adótörvényeink a reálvagyon elpusztítására fognak vezetni. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hogy csak egy példát említsek, itt van a kereseti adó kérdése. A kereseti adót levonják még attól a legegyszerűbb munkástól is, az megy végig úgyaz állami, mint a magántisztviselők kategóriáin, végigmegy a kereskedő- és iparososztályokon, amelyek mind, egytől-egyig alája esnek, kibújni egy^k sem tud, mert a legrosszabb esetben — a félre nézve legrosszabb esetben —- becslés útján is kivetik rá azt az adót. A vallomás itt nem irányadó. Azok a cégek, amelyek könyveket vezetnek, amelyek mérlegeket produkálnak, elŐnyösebb helyzetben vannak azokkal a kisemberekkel szemben... (Sándor Pál: A könyveket nem respektálják!) 38*