Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Àz országgyűlés képviselőházának 2í jobboldalon és a középen. — Farkasfalvi Far­kas Géza: Objektív beszéd!) T. Ház! Még csak egy megjegyzést kívá­nok az ilyenirányú felszólalásokhoz fűzni: nem tartom helyesnek ezeknek a dolgoknak a hány­torgatását. Nem tartom gyakoratinakés prak­tikusnak se, hogy a t. túloldal azon fáradozik, hogy a helyzet ódiumát a mai ellenzékre, még az ellenzéknek polgári részére is át akarja hárí­tani. (Ellenmondások a jobboldalon és a közé­pen.) Méltóztassanak meggyőződve lenni larról, hogyha sikerülne is a t. túloldalnak, — amint hogy nem fog sikerülni — hogy a bizalmatlan­ságot velünk szemben is felélessze a magyar nép választó tömegeiben, ennek nem az lenne , a következménye, hogy azok a tömgek oda fog­nak átcsapni a túloldalra, hanem az lesz a következménye, hogy bennünk se fognak bízni s átcsapnak sokkal szélsőségesebb részre, át­csapnak egészen baloldali irányba. (Igaz! Ügy van! balfelől.) De különben sem tartom helyes­nek az ilyen, már a személyeskedés terére át­menő bizonyos dolgok feszegetését, mert hiszen, ha mi ezeket akarnók feszegetni, volna nekünk ebben a témakörben igen széles körünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha mi elkezdenők feszegetni a szeszgyáradományozási kérvények sorsát, amelyeket bizonyos privilégiumszerű módszerekkel osztanak ki, (Igaz! Ügy van! bal­felől.) ha mi elkezdenénk feszegetni sok más minden egyebet, — olyan birtokvásárlásokat, mint aminők például a legutóbbi múltban tör­téntek s amelyek milliós árakon cseréltek gazdát, vagy ha feszegetni kezdenénk azokat a kérdéseket, hogy azok a tisztelt birtokvevő urak, akik most milliókat tudnak kifizetni egy­egy birtokért, adóvallomásaikban az eddig rejtve volt vagyont milyen mértékben hozták az adókivető, közegek tudomására, — akkor azt hiszem, igen kellemetlen témákat feszegetnék, amelyekbe azonban belemenni és egyáltalában ezzel a témakörrel foglalkozni nem kívánok. Inkább áttérek arra a sokkal fontosabb ügyre, amely előttünk fekszik, az egész országnak arra a rettenetes bajára, amelyből kivezetni ezt az országot nemcsak az önök kötelessége, kívánsága és törekvése, hanem legyenek meg­győződve, hogy minden tisztességes magyar embernek egyetlen egy gondolat foglalja le ma elméjét, szívét, agyát és lelkét, az, hogy ezt az országot ebből a rettenetes válságból valami úton-módon kivezessük. A módszerekben lehet­nek, sőt vannak közöttünk eltérések, azonban ne kételkedjünk a törekvések tisztaságában, hazafiságában,_ úgy amint én sem kételkedem a t. túloldal jóindulatában és jóhiszeműségé­ben. Ugyanezt kérem tehát a túloldal részéről is. (Felkiáltások jobbfelől: Meg is" van!) Eátérve a válságra: a válság háromirányú. Van egy általános nagy gazdasági válság és ennek azután szinte következményeképpen van egy nagy államháztartási válság és van végül, — akármikép iparkodnak is egyesek ezt eltün­tetni és meg nem lévőnek feltüntetni — van egy nagy politikai válság is. (Igaz! Ügy van! bal­felől.) Ami az általános válságot illeti, ennek megint két oka van, vannak külső és belső okai. Az általános gazdasági válság külső okai mindenekelőtt Trianon, azután az az elzárkó­zás^ amelyet velünk szemben egész Európa ta­núsít és végül azok az árhanyatlások ; amelyek jórészt ennek a két előbb említett tényezőnek következményei. Ami Trianont illeti, szebben, határozottab­ban erről a kérdésről én sem beszélhetnék, mint ülése 193i november ÏS-an, szerdán. 249 a tegnapi gyűlés illusztris szónoka, Apponyi Albert gróf. (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) En a magam részéről szó szerint csatlakozom az ő fejtegetéseihez. Miután azonban Trianon, akár tetszik nekünk, akár nem, megvan, akármilyen hatása is van a trianoni békeszerződésnek a mi helyzetünkre, nekünk ennek ellenére mégis él­nünk kell. Azzal a gesztussal, hogy mindent Trianon nyakába hárítunk, a felelősséget ma­gunkról" le nem vehetjük abban a tekintetben, hogy ennek a nyomorult kis országnak is, akár van Trianon, akár nincs, abban a helyzetében is, amelybe ez a szerződés és egyéb viszonyok helyezték, feltétlenül meg kell élnie és a maga berendezését jelenlegi viszonyaihoz kell alkal­maznia. (Ügy van! balfelől.) Az elzárkózás és az árhanyatlás kérdésére nem is akarok bővebben kitérni, mert kifogy­nék az időből, kénytelen vagyok az egész óriási anyag-komplexiist inkább csak telegramm-stí­lusban tárgyalni, inkább csak megnevezni kér­déseket, rámutatni azokra a dolgokra, amelyek a bajok forrásai és amelyeken segíteni kell, és még a segítség módozatai tekintetében sem le­szek abban a helyzetben, hogy ezeket megfele­lően kifejthessem, hiszen a házszabályok bölcs rendelkezései folytán erre nincsen időm. Rátérek most már a belső okokra. Ezek is­mét több csoportba oszthatók. Két főcsoportot különböztetek meg a gazdasági válság belső okai között. Egyik csoport a kormányzati cse­lekmények csoportja, a másik az egyéni hibák csoportja. A kormányzatiak között első helyen kell kiemelnem azt a túladóztatást, amelyben ma az ország van. Es itt ki kell még emelnem adótörvényeink rettenetes hibáit is. (Lázár Miklós: Kertográd irányúak.) Amikor kilenc évvel ezelőtt ezeket az adó­törvényeket a Képviselőházban az akkori pénz­ügyminiszter beterjesztette, én ezeknél az adó­törvényeknél a magam álláspontját több felszó­lalásomban és azóta is évek óta a legtárgyila­gosabban folytonosan ostoroztam, azokra rámu­tattam, nekem tehát jogom van utólag is rekri­minálni ebben a kérdésben, mert ebben az egy kérdésben nem azok közé a bölcsek közé tarto­zom, akik utólag állapítják meg a bajokat, ha­nem az előrelátó politikusok közé, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert én az adótörvé­nyek születésének csirájában mondottam meg azokat a következményeket, amelyek be fognak következni. (Ügy van! Ügy'van! a baloldalon.) Már akkor rámutattam arra, hogy adótörvé­nyeink rosszak, adótörvényeink igazságtalanok, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) adótörvé­nyeink lehetővé teszik óriási jövedelem- és va­gyonkomplexusoknak' az adóztatás alól való tel­jen kibújását. (Ügy van,Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Rámutattam továbbá arra, hogy adótörvényeink a reálvagyon elpusztítására fognak vezetni. {Ügy van! Ügy van! a balol­dalon.) Hogy csak egy példát említsek, itt van a kereseti adó kérdése. A kereseti adót levonják még attól a legegyszerűbb munkástól is, az megy végig úgyaz állami, mint a magántiszt­viselők kategóriáin, végigmegy a kereskedő- és iparososztályokon, amelyek mind, egytől-egyig alája esnek, kibújni egy^k sem tud, mert a leg­rosszabb esetben — a félre nézve legrosszabb esetben —- becslés útján is kivetik rá azt az adót. A vallomás itt nem irányadó. Azok a cé­gek, amelyek könyveket vezetnek, amelyek mérlegeket produkálnak, elŐnyösebb helyzetben vannak azokkal a kisemberekkel szemben... (Sándor Pál: A könyveket nem respektálják!) 38*

Next

/
Thumbnails
Contents