Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

â5ô Àz országgyűlés képviselőházának ; A törvény szerint respektálni kell. (Sándor Pál: A törvény szerint igen, de ők nem respektálják!) Az már a végrehajtás hibája, én most a törvény hibájáról beszélek. A törvénynek például kolosszális nagy hibája, hogy éppen azok a legnagyobb keresetek, amelyek már a maximális kulcs szerint adóznának: egyes gyáripari, vállalati és pénzintézeti vezérek fizetései, egyáltalában nem kerülnek be a kereseti adó alá, a törvény hatálya alá. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van! Ügy van!) Kijátsszák azzal, hogy szerződéses alapon lesznek alkalmazottai egy vállalatnak, bérbeadják a tudományukat szerződés alapján és miután nem fizetés, hanem szerződés alapján élvezik a javadalmukat, százezrekre, milliókra menő bsnk- és egyéb vezéri jövedelmek egyszerűen kibújnak a törvény hatálya alól. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Igaz! Űgy van! — Zaj. — Elnök csenget.) Evvel a témakörrel sem foglalkozom. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak a földet fogják meg! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. Gaal Gaston: Lesz még rá módom és alkalmam, hogy erre nézve tüzetes adatokkal és egész precíz példákkal szolgálhassak és rámutathassak adótörvényeink e kategóriájának rettenetes hibáira. Egyet azonban még meg : kell itt említenem, éspedig azt, hogy nem helyes az a módszer, amelyet a kormány most a 33-as bizottság jóváhagyásával bevezet, hogy tudniillik a reáladók alá eső adóalapokat, amelyek már úgyis túl voltak adóztatva, amelyek már a tönk szélén állanak a mai adózás mellett, tovább adóztatják és adóemeléssel igyekeznek ezeket az adókat feltornászni. Nem látom azonban azt a törekvést, hogy akár a kereseti - adó alól kibújt óriási jövedelmeket, akár a jövedelmi és vagyonadó alól kibújt óriási ingóvagyonokat megfognák. Itt hivatkozom a hiva. talos statisztikára, amely mindennél beszédesebb bizonyítéka annak, hogy mit művel az ingó tőke ebben az országban, mennyire veszi - ki a közterhekből a részét. (Farkasfalvi Farkas Géza: Igaza van!) Nem szólok arról sem, hogy amikor a rendes állami adók végösszege ebben az országban az 1927-es statisztika szerint 372 millió volt, akkor ebben a társulati adó mindössze 13,404.000 pengőt tett ki, (Peyer Károly: A tantiém a duplája volt!) és ahogyan én informálva vagyok, a tárj sulati adó ma sem haladja sokkal túl a 20 millió pengő évi adóbevételt. A helyett, hogy az állam, a helyett, hogy a 33-as bizottság is ezen a téren -kereste volna a helyzet megoldását, nem talált más módot, mint megint csak a reálvagyonok adóztatását (Peyer Károly: A 33-as bizottság -tagjainak fele a bankok képviselői közül való! — Àndaliázi Kasnya Béla: Benne van az egész bizottság a Compassban! — Zaj. — Elnök csenget.) Rámutatok még valamire, t. Képviselőház. (Farkasfalvi Farkas Géza:. A gazdával mindent .lehet csinálni! — Zaj. — Elnök- csenget.) -Az ország millióinak, milliószámra menő adófizetőinek lehetetlen helyzetére akarok rá[ mutatni, akiket ma tűzzel-vassal árvereznek, végrehajtanak, foglalnak, olyanokat is, akik semmi körülmények között adójukat megfizetni nem tudják, nemcsak azért, mert egyáltalában raines semmi reális jövedelmük, hanem azért sem, mert még a legjobb akarat mellett sem képesek adótartozásaikat megfizetni, mert olyan " pénzintézet, amely még a legjobb bonitású viaéki adózónak is adófizetési célra kölcsönt adna, 3. ülése 1931 november i&-án, szerdán. ma Magyarországon nincs. Amikor tehát a teljes gazdasági lehetetlenülés és fizetési lehetetlenülés helyzete és állapota állott be, végzetesen elhibázott politikának tartom, hogy ilyenkor a magyar kormány az adóvégrehajtásoknak brutális mezejére lép, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely brutális eljárásnak csak a legszomorúbb és legvégzetesebb következményei lehetnek. (Ügy van! balfelől.) Itt fel kell emelnem óvó szavamat, fel kell emelnem az ország érdekében, az ország békéje érdekében, sőt a túloldal és a kormány érdekében, hogy ezt az eljárást ne méltóztassanak folytatni, különösen nem garnírozva egy olyan rettenetesen elhibázott intézkedéssel, hogy akik most egy bizonyos határidőig lefizetik adójukat, azoknak elengedik a késedelmi kamatot, akik pedig nem tudják megfizetni, azoknál fennmarad; hiszen ez bonifikáció azoknak, akik eddig nem akartak fizetni; akik tudtak volna fizetni, de nem akartak, azok most jutalmat kapnak, akik pedig nem azért fizetnek, mert nem akartak, hanem azért, mert nem tudtak, azok büntetésképpen ezután is viselni fogják a késedelmi kamatot. (Ügy van! balfelől.) Rá kell mutatnom még egy dologra ennél a témánál, t. Képviselőház, rá kell mutatnom arra a legutóbbi rendelkezésre, amelyet szintén a felhatalmazási törvény alapján adott ki a kormány, amely rendelkezés szerint mindazok, akiknek bevallott Összvagyona az 500.000 pengőt meghaladja, jövedelemadó fejében minimálisan vagyonuknak kétezrelékét tartoznak megfizetni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Miből?) Mit jelent ez, t. Képviselőház'? Azt jelenti, hogy az illető nem jövedelme után fizet, — pedig jövedelmi adót a törvény szerint csak a jövedelem után szabad fizetni — hanem újabb vagyonadót jelent ez és tisztára tönkretételére vezet ezeknek a vagy onkategóriáknak, (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem kap pénzt sehol!) mert először is pénzt nem kap sehol, — mint előbb kifejtettem — másodszor pedig ez olyan brutális igazságtalanság, amelyet itt ebben a Házban szóvátenni feltétlenül kötelességem. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) i Rátérek most, t. Képviselőház, a második [ okra, amelyet szintén kormányzati ténykedésnek tartok, rá kell térnem arra a hibás keresi kedelmi és vámpolitikára, amely százmilliós ] prezenteket juttatott egyes vagyonkategóriák|nak és egyes kereseti kategóriáknak akkor, Mamikor ennek terheivel megterheli azokat, akik j] az adózás terén már úgyis túl vannak terhelve. I Rá kell mutatnom a teljesen elhibázott iíi^ I dusztríalizáló politikára, amely az egész vonalon csődött mondott. Mindazok az érvek, amelyeket az ország indusztrializálása mellett annak idején Matlekovits Sándor stb. felhoztak, egyszerűen valótlanságoknak bizonyultak: az indusztrializálás semmit sem váltott be azokból az ígéretekből, amelyeknek fejében óriási kedvezményeket kapott: nem vesz részt az ország közterheiben, nem látja el az ország ellátatlan lakosságát, hiszen a munkások száma alig valamivel szaporodott és a mellett a túlhajtott indusztrializáJásnak egyik rettenetes kinövése az, hogy ebben az országban tízezerszámra élnek idegen honpolgár munkások azon a címen, hogy ők szakmukások, s veszik el a hazai munkások kenyerét. (Ügy van! Ügy van!) De evvel a kérdéssel sem foglalkozom, t. Képviselőház; magáról erről az^ egy kérdésről tudnék három óra hosszáig beszélni. Csak rá kellett mutatnom sörgönystílusban mint egyik okára a jelenleg dúló iszonyú válságnak. A harmadik ok kormányzati ok: az az ag-