Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

248 Àz országgyűlés képviselőházának . T. Képviselőház, bejelentem, hogy Niâmes sny Mihály képviselő úr az inségakció tárgyában kért tőlem és kapott is napirendelőtti felszólalásra engedélyt. Niâmes sny képviselő urat illeti a szó. Niamessny Mihály: T. Képviselőház! Annak a pártnak megbízásából, amelyhez tartozni szerencsém van, rövid nyilatkozatot kell tennem. A tegnapi ülés folyamán úgy itt a Házban, közbeszólások alakjában, valamint a sajtóban történt egyes nyilatkozatokban isj ennek a pártnak magatartása kritika tárgyává tétetett és ez a kritika alkalmas arra, hogy bizonyos ielreértéseket támasszon. Nevezetesen avval .a szemrehányással találkozunk, mintha az a körülmény, hogy egyes képviselőtársaink kifogásokat, illetve aggályokat támasztottak az inségakcióban kiosztott segélyek mikénti adminisztrálására nézve, azt jelentené, hogy ennek a pártnak tagjai az Ínséget szenvedőktől, nevezetesen az Ínséget szenvedő munkásoktól azt a kis segítséget sajnálnák. (Propper Sándor: Ügy festett a dolog! — Andaházi Kasnya Béla: Maguk festették csak!) Ezt a feltevést pártom ne

j vében a leghatározottabban vissza kell utasítanom és ez ellen az inszinuáció ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Utalóik arra, t. Képviselőház, hogy a nyár folyamán Rubinek István t. barátom kezdeményezésére éppen ennek a pártnak kebeléből mozgalom indult ki az ínséget szenvedők segélyezése tárgyában. (Lázár Miklós: Eddig a vidéken mindenhol eredménytelenül!) Ennek a segélyezésnek mindig az volt az előfeltétele, hogy minden ínséget szenvedőt tekintet nélkül foglalkozásra, pártállásra, politikai meggyőződésre, (Zaj bal felől. — Lázár Miklós: Semmi nyoma! — Elnök csenget.) vagy bárminő nem a tárgyhoz tartozó körülményre, megkapja a maga segélyezését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Malasits Géza: Jó volna, ha így lenne!) Ennék a felfogásnak adott kifejezést a minap a földművelésügyi miniszter úr is, Szeder Ferenc t. képviselőtársunk interpellációjára adott válaszában, és ez a felfogás — vagyis, hogy az ínségsegélyre szoruló minden melléktekintet nélkül megkapja segélyét — ma is az egész pártnak felfogása és a párt e mellett megmarad, e mellett híven kitart. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt tartottam szükségesnek a közvélemény tájékoztatása végett pártom megbízásából itt előadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — .Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Miért csinálnak akkor palotaforradalmat? — Malasits Géza: Aki csak polgári házasságot kötött, az nem kap segélyt!) Elnök: Kérem Malasits képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Napirendelőtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet. Áttérünk a napirendre, amely szerint következik a két együttesen tárgyalt jelentés vitájának folytatása (írom. 17, 62 és 9, 16). Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a jelentésihez hozzászólok, mielőtt felszólalásom anyagára áttérnék, kénytelen vagyok bizonyos t

jelenségekkel foglalkozni, amelyeknek a Ház itt szemtanuja volt. Az első az a kis épületes családi perpatvar, amely a kormányt támogató pártok között a Képviselőházban felmerült. Ebbe én a magam részéről bővebben beleszólni nem kívánok, azon a véleményen lévén, hogy családi perpatvarok . ülése 1981 november 18-án> szerdán. elintézése kizárólag a családtagokra tartozik. (Pesthy Pál: Nincs perpatvar! Semmiféle per- ' patvar sincs.) Ez rám legfeljebb csak mint szimptomatikus jelenség^ lehet némi hatással, amit én a magam részéről kiaknázni - semmi, irányban sem kívánok. (Pesthy Pál: Nem isaknázhatja ki.) _ . , Mármost szólnom kell még arról, hogy ennek az országot megrázó óriási válságnak a túloldalról felszólalt t. szónokok legnagyobbrészt a világpolitikai helyzetet állítja odà előteréül. Kétségkívül elismerem, hogy a világpolitikai helyzet is oíka ennek az állapotnak, ' amelyben az ország szenved, azonban — bocsánatot kérek — ha tisztán és egészen világpolitikai jelenségnek akarják odaállítani a mi spe- ' ciális magyar válságunkat, s ha különösen ezt élezik ki, akkor ez rám azt a benyomást teszi, mint amikor a kikapós menyecske a férjét azzal akarja megnyugtatni, hogy az egész világon máshol is vannak vállalkozó szellemű aszszonyságok. (Derültség.) T. Képviselőház! Reflektálnom kell még egypár felszólalónak, akik ezt a kérdést, az előttünk fekvő jelentéseket abból a szempontból tárgyaltak, hogy a bajok előidézésében kétségtelenül része van az ellenzéknek is, amely mindenféle befektetéseket, stb. stb. sürgetett. Es speciálisan engem személy szerint is aposztrofált a t. túloldal két illusztris szónoka, az egyik azt a ténykedésemet, mikor a Képviselőházban felszólaltam egyszer az infláció idején, az akkori pénzben fizetett szegény nyugdíjas és elaggott színészek nyugdíja tárgyában, akik abban az időben valósággal az éhségnek voltak ezzel az ínséges kis nyugdíjjal odadobva, (Felkiáltások jobbfelől: Igaza volt!) a másik t. szó- <* nok úr pedig felhozta velem szemben azt, hogy én a kultuszminiszter úrnak a népoktatás terén tett intézkedéseit helyeseltem. (Farkasfalvi Farkas Géza: Jól is tette!) Ami az elsőt, a nyugdíjas színészeknek juttatott alamizsnát illeti, azt hiszem, hogy az adott összeg

1 meg sem közelítiazt az összeget, amit az illető t. szónok úr az állampénztárból jogosulatlanul felvesz. (Mozgás a jobboldalon.) Itt, erről a helyről Rassay Károly t. képviselőtársam mondta el egyszer, hogy az az illusztris szónok úr annakidején, mikor a tisztviselőknek rosszul ment, tisztviselői állását végkielégítéssel hagyta el, a végkielégítésből ügyvédi irodát nyitott, azután egy választás időközében az a szónok úr reaktiváltatta magát, előlépett abban az időben, újra nyugdíjaztatta magát az új, magasabb nyugdíj alapján s miután közben meg is házasodott, még családi pótlékban is részesül. (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások: Ki ezí) Ami pedig a másik szónokot illeti, aki szememre hányta a magyar népoktatás ügyének pártolását, illetőleg azt az elismerést, amellyel a volt kultuszminiszter úrnak adóztam azért, hogy a maga részéről a magyar népoktatás ügyét olyan mértékben karolta fel, hogy egymaga többet tett, mint összes kultuszminiszteri elődjei, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van!) ezt a vádat vállalom ma is, (Helyeslés a jobboldalon és a középen) mert a magyar állam háztartásának keretein belül és a magyar nép teherbíróképességén belül nincs az az áldozat, amelyre kész és hajlandó ne volnék álmagyar nép kulturális fejlődésének érdekében. (Elénk helyeslés.) A magam részéről még e szemrehányás után is újólag megismétlem, hogy a t„ túloldal volt kultuszminiszterét ezért a munkájáért és funkciójáért részünkről is a legnagyobb elismerés illeti. {Elénk helyeslés a