Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-22

236 Az országgyűlés képviselőházának 22 itt visszatérni, mint a szakszervezetek egyik vezetője. A képviselő úr úgy állította be a kérdést, hogy a szakszervezetek politikai .szervezetek és mint ilyenekneik segélyezését ő nem tartja megengedhetőnek. A .képviselő urnák a múltban kifejtett politikai működésével kapcsolatosan módjában volt meggyőződnie arról, hogy a szakszervezeteik mennyire nem politikai szervezetek. A képviselő úr évekig vagy legalább is hosszú ideig elnöke volt a polgárok és munkások szövetségének. (Szilágyi Lajos: Tévedés ! A demokratikus blokknaik ! Az megint más ! Jó néhány évvel korábbi az egyik és jó néhány évvel későbbi a másik!) Nevezzük demokratikluis blokknaik. Ennek a szociáldemokratapárt is tagja volt és a képviselő úr ezen a pozíción keresztül nagyon jól megismertette azt a mozgalmat, amelynek támogatásáért annakidején a képviselő úr ismételten esedezett. (Szilágyi Lajos: Vagy fordítva!) Módjában volt megtudni, bogy a .szakszervezeti emberek ezeken az összejöveteleken nem vettek részt, tehát nem politizálnak. De nem a képviselő úr véleménye dönti el ezt a kérdést, hanem eldönti az a körülmény, hogy a szakszervezetek, mint alapszabállyal bíró egyesületek, kötelesek az alapszabályok rendelkezéseit betartani. Az alapszabályok betartása felett a belügyminiszter őrködik, aki a kerületi elöljáróságok útján rendszeresen ellenőrizteti a szakszervezetek ügy- és pénzkezelését, ellenőrizteti azok ülési jegyzőkönyveit és nem hiszem, hogy egyetlen egy eset is előfordult volna, amikor a szakszervezetek politikai, pártpolitikai kérdésekkel foglalkoztak volna. Ezt tehát a leghatározottabban vissza kell utasítanom. A másik az, amit a képviselő úr nem ilyen nyiltan mondott, ami azonban többet enged sejtetni és amiben burkolt gyanúsítás van, ami különben is a képviselő úr harci módszeréhez tartozik. (Szilágyi Lajos: Egészen nyiltan mondtam!) Ebben azt mondja, hogy ahányszor mi együtt voltunk, a szociáldemokratapárt anyagaiakban mindig többet tudott teljesíteni, (Szilágyi Lajos: Nem így áll!) mint amennyit a polgári pártok tudtak adni. Először is a képviselő úrnak tudomással kell bírnia arról, hogy a szociáldemokratapárt — nem tudom, hogy más pártnál is úgy van-e, — a választási költségekről mindig a nyilvánosság előtt számol el, úgy a bevételeiről, mint a kiadásairól. Nekünk tehát semmiféle rejtett bevételeink nincsenek. Nekünk egyenes, tiszta bevételeink vannak, amelyeket a párt tagjai adnak arra a célra, hogy mi a párt felmerülő költségeit azokból fedezzük. Nekünk például nincsenek pinkabevételeink, képviselő úr; nekünk nincsenek kártyabevételeink, mert a mi egyesületeinkben a kártyajáték tilos, még kevésbbé van megengedve az a tiltott kártyajáték* amely a képviselő úr elnöklete alatt működő klubokban volt megengedve és amely pinkabevételekből a képviselő úr politikai akcióinak nem egy költségét fedezte. (Kabók Lajos: Ez így van, nem lehet letagadni! — Szilágyi Lajos: Azt a részt, amely igaz, nem is tagadom!) Hát ez igaz és ha a képviselő úr közelebbit akarna a saját pinkáját illetőleg hallani, szolgálok esetleg részletekkel, lia e tekintetben kíváncsi és tagadásba venné a pinkák létezését és a jövedelmek felhasználását. (Derültség. — Jánossy Gábor: Mi az a pinka?! Kabók Lajos : Kérdezze meg a képviselő úr Szilágyit!) . ülése 1931 november 17-én, kedden. A kéviselő úr azután kifogásolta az összeget. 150.000 pengő bocsáttatott erre a célra azoknak az egyesületeknek a rendelkezésére, amelyek bizonyos mértékben az én vezetésem alatt állanak. Nem tudom, hogy más egyesületek mennyiben részesültek ebből az összegből, mert tudomásom van arról, hogy mindazok az egyesületek bevonatnak ebbe a segélyezési akcióba, amelyek munkanélküliek rendszeres segélyezésével foglalkoznak. Nem tarthat erre igényt az, aki ezeket az összegeket nem munkanélküliek segélyezésére, hanem más célra kívánja felhasználni. (Jánossy Gábor: Ilyen is van?) Az összegre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy ma a szakszervezetekben 30.000 munkanélküli van nyilvántartva.--Ha ezt az Összeget szétosztjuk, akkor átlagban havonként 5 pengő jut egy munkanélküli munkásra. ' (Györki Imre: Ez fáj egyeseknek!) Öt pengő fáj itt egyes képviselő uraknak. Az egyesületek eddig saját erejükből évente két és félmillió pengőt fizetitek ki segély fejében. Itt vannak a kimutatások, amelyeknek hitelességét a hatóság ellenőrizheti és ellenőrzi és igazolhatja, hogy 1931 első félévben kifizettek az egyesületek 1,249.362 pengő 93 fillért segély fejében. 2*5 milliót fizettek ki tehát az első félévben. Ugyanilyen összegeket fizettek ki az előző években. Munkások, saját erejükből, saját biztosításukból, azokból a fillérekből, amelyeket össze tudtak adni, amíg dolgoztak. Minthogy az utóbbi hónapokban a munkanélküliség olyan óriási arányokat öltött, hogy ennek a segélyezési kötelezettségnek eleget tenni nem tudtak, kénytelenek voltak a saját ingatlanaik értékesítésével, ingatlanaikra kölcsön szerzésével, külföldi hasonló testvérszervezeteiktől szerzett kölcsönök segélyével eleget tenni e kötelezettségüknek. (Zaj.) Amikor ezen a módon sem tudnak már kötelezettségüknek eleget tenni, akkor a legminimálisabb kötelezettsége a köznek, hogy azoknak a társadalmi egyesületeknek segítségére siessen, amelyek éveken keresztül levették ezt a terhet az államról és maguk végezték el ezt a innkát, amelyet máshol az állam nagy összegekkel támogat. (Erdélyi Aladár: De eddig nem voltunk testvérek! Osztályharcot hirdettek! Ez fáj nekünk! — Zaj.) Ezt kifogásolni, ebbe politikát belevinni, ehhez lelkiismeretlenség kell. Mi nem viszünk ebbe politikát és aki ebbe politikát merne bevinni, az magával szembentalálna -bennünket. (Erődi- Harr ach Tihamér: Nagyon helyes!) De kifogásolni azt, hogy a munkanélküli munkás kéthetenként átlagban négy-ötpengős segélyt kapjon és hogy ezzel olyan megnyugvást teremtsünk, hogy az emberek legalább éhségükei tudják csilllapítani momentán, az lehet valakinek célja, hogy ezt pártpolitikailag akarja beállítani, de a mi részünkről ez nem pártpolitika. A mi részünkről ez kötelesség és a kormánytól joggal elvárjuk, hogy ezer^a téren továbbmenjen, mert a kérdés ezzel nem intézhető el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Alamizsna!) Ahogy külföldön kötelessége a köznek gondoskodni a munkanélkülieknek arról a tömegéről, amely önhibáján kívül került ebbe a szomorú helyzetbe, úgy azokról, akik hónapokon keresztül nem tudnak munkát találni, itt is gondoskodni kell és ha a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy éhező embert nem akar ebben az országban, (Helyeslés a jobboldalon.) akkor kötelessége ezen a téren megtenni mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy ezek az emberek tényleg ne éhezzenek és hogy a