Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-20
Az országgyűlés képviselőházának 20. ü pártpolitikán felülemelkedve, most ideákkal, nemzetmentő gondolatokkal jött ide és szakértelmét szívesen ajánlja fel az ország javára. Akik a 33-as bizottságból távolmaradtak, azok nézetem szerint politikájukat pecsenyesütésre használják. (Sándor Pál: Megint a peesenyesütés!) Ügy van, megint a pecsenyesütés. Erre használják, mert kifelé nem akarják vállalni az odiózus feladatokat, ök jó fiúk akarnak maradni, (Kun Béla! Dehogy!) akik nem csökkentik a tisztviselők fizetését, nem hoznak be újabb adókat, nem hozzák be a súlyos szanálási terheket, akik kifelé^ majd mentőangyaloknak fognak feltűnni és ide fognak jönni azzal, hogy nézzétek, bízzatok bennünk, mert mi nem emeltük az adót, majd mi megmentünk benneteket. Bizalommal vagyok a kormány iránt azért, mert magáévá tette a mnlt kormánynak külpolitikáját és belső politikáját is. A múlt kormány külpolitikája nyilvánvalóan a belpolitikai konszolidáción alapszik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy Bethlen István gróf milyen állapotok között vette át a kormányt. Menjünk csak végig történelmileg ezen a korszakon. Nézzük meg, hogy például 1921-ben Propper Sándor képviselőtársam mert-e menni az utcára. (Propper Sándor: Mit szól hozzá: igen, ki mertem menni!) Nem tudom, hogy egyáltalában Magyarországon volt-e, de ha itthon is volt, este 8 óra után bizonyára nem mert kimenni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ennek nem Propper képviselőtársam volt az oka, ezt koncedálom, csak arra hivatkozom, hogy mi volt 1921-ben. Vagy méltóztassanak csak megkérdezni Rassay Károly képviselőtársamat, hogv mi volt a bombamerényletek idején. (Rassay Károly: Az, hogy ki mertem menni az utcára!) Azóta nagy változás történt, azóta itt bizonyos konszolidáció történt. (Rassay Károly: Es az történt, hogy a tetteseket nem fogták meg!) Méltóztassanak csak visszagondolni arra, hogy miképpen néztünk ki, amikor még a királykérdés aktíve állott a szemünk előtt, amikor nem tudtuk, hogy mikor tmasiroznak be esetleg a külhatalmak. Nem akarok a királykérdésről beszélni, csak példaképpen hozom fel, ezt is, mint ahogy meg akarom említeni, hogy a kormány milyen nehéz helyzetben volt például a frankügy miatt is. (Propper Sándor: Miért csinálták a frankhamisítást 1) Biztosan nem a kormány csinálta, de mindenesetre nehéz helyzetbe hozatott általa. (Propper Sándor: Az országos főkapitány csinálta! — Rassay Károly: Ez az ügyetlen jelentkezése a múltnak!) Méltóztassék kritikáját más alkalomra fenntartani. Méltóztassék visszagondolni az igazoltatásokra, a különítményekre, (Propper Sándor: Erre büszkék!) méltóztassanak visszagondolni a pengő stabilizálására és arra az időszakra, amikor gazdasági fellendülés következett be, amelynek 1926-ban tanúi voltunk. (Propper Sándor: Ez már elmúlt! A pengő már nem stabil!) Akkor, méltóztatnak nagyon jól tudni, a búza 30 pengős áron állott, ma pedig ott vagyunk, hogy a búza ára alig egyötödét éri el annak az árnak. Ne méltóztassanak ^tehát a múlt kormányt hibáztatni, hanem méltóztassanak megállapítani, hogy 1927-ben az államháztartás azért volt egyensúlyban, mert az a búza, amely ezer esztendőn keresztül gazdaságpolitikánk alapja volt, akkor normális értékben állott előttünk. Azóta következett be a nagy dekadencia, amelyet nem a Bethlen-jkormány és nem ez a kor1931 november 12-én, csütörtökön.. 153 mány okozott, hanem a világgazdasági válság okozott. (Fábián Béla: Maradt valami idehazúlra is!) Igen, a beruházások itt maradtak. Önök állandóan a munkanélküli segélyeket szorgalmazták, nálunk a munkanélküli segélyeket Lillafüred és a többi építkezés jelentette. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igen, nálunk ez volt a munkanélküli segély % vagyis mi nem adtuk oda a pénzt konszummálásra, hanem odaadtuk építésre és akkor épületek, iskolák keletkeztek. Ez volt a mi munkanélküli segélyünk. Az ellenkező esetben a munkanélküli segélyek esetében azonban semmi sem maradt volna belőle, csak elégedetlenség és az az eredmény, amelyet más országokban méltóztattak látni. (Zaj. — Elnök csenget. — Fábián Béla: r Csináltak szövetkezeteket, amikkel tönkretették a kisipart és kiskereskedelmet. — Propper Sándor: En önt nem választanám védőügyvédemnek! — Usetty Béla: Az a kérdés, vállalná-e a megbízatást? — Fábián Béla: Ezért adtak nagy pénzeket a vezérigazgatóknak! — Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat figyelmeztetem, ne tartson parallel beszédet! (Propper Sándor: Ha ügyem volna, nem választanám védőügyvédemnek!) A képviselő úr beszédideje lejárt. Kozma Jenő: Tisztelettel kérem beszédidőmnek meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Megadjuk.) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. (Jánossy Gábor: Igazakat mond, nem lehet letagadni! — Szüts István: Ha igazat mond, akkor lármáznak. — Derültség.) Kozma Jenő: A túloldal állandóan politikai irányváltoztatást sürget és ez valóban meggondolandó is lenne, ha nem látnánk itt olyan példákat, amely példák bennünket elriasztanak ettől a politikai irányváltoztatástól. (Fábián Béla: Talán meg akarják rögzíteni a mai helyzetet?) Méltóztassék egy kicsit várni. (Fábián Béla: En már tíz éve várok, hogy önök mikor mennek el helyükről. — Zaj. — Elnök csenget.) Valószínűnek tartom, hogy Fábián Béla t. képviselőtársam szintén meg akarja rögzíteni a saját politikai felfogását. (Egy hang a jobboldalon: Szeretné!) Ha azonban a mindent tisztázó és mindenre orvosszert adó szocializmust nézem, akkor elém tűnik a német példa, és a német politikát összehasonlítom a francia politikával. (Rassay Károly: Ez is szép feladat.) Méltóztatnak tudni, hogy Németországban tulajdonképpen szocialista uralom van, hiszen a békeszerződések megkötése idején az elnök is szocialista volt és méltóztatnak azt is tudni, hogy Franciaországban is igen erős a szocialista baloldali irányzat uralkodott. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, — Felkiáltások: Franciaország szocialista?) Másképpen nevezik ugyan magukat, többféle nevük van, de szocialisták. (Zaj. — Felkiáltások: Hindenburg is szocialista?) Nem Hindenburgot, hanem a Hindenburg előtti elnököt értettem. (Felkiáltások: Hol van az már!) Mit láttunk a béketárgyalások alkalmával, amikor Németországban szocialista kormányzat volt és Franciaországban szintén igen erős baloldali befolyás alatt álló kormányzat volt. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Poincaré volt akkor kormányon!) Tudom, azonban igen erős baloldali befolyás alatt volt és mégis egyhangúlag állt ott egész Franciaország az összes szocialistákkal együtt a németekkel szemben. Mutassák ki nekem az urak, hogy mit segítettek a francia szocialisták a német szocialistáknak? Semmit a világon! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.)
