Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-20

154 Az országgyűlés képviselőházának 20. Tessék csak megnézni, hogy kivágták volna belőlük az utolsó életlehetőséget is. (Felkiáltások a jobboldalon: Az utolsó zsigert is! Ez igaz!) Nem gondoltak ők akkor a testvériségre, a szocializmusra, ők çsak arra gondoltak, hogy franciák, és tönkre kívánták tenni Németországot ezer esztendőre. Hát GZ ci szocializmusnak az a nagy nemzetközi átfogó ereje, amivel segíthetünk magunkon majd akkor, hogyha itt kormány változás, kormány progrjamm változás lesz? Méltóztassék megnézni, mi történt Angliában. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék megnézni, hogy mi törtérit a Labour Partyval, amelyet most a legutóbbi időban elsöpört az angol közvélemény. Mi történt a Labour Party uralma alatt? Megkapta Anglia is a maga Trianonját. Méltóztatnak tudni, hogy a dominiumok ezalatt az idő alatt szakadtak el Angliától, méltóztatnak tudni, a munkanélküli segélyezéssel hogy kitágult az a bizonyos rés, amelyen kifolyott Anglia életereje és a végén jött a nagy nemzeti eredmény, a font bukása! Ez volt r az eredménye annak a másirányú orientációnak, amit a szocializmus hozott Angliának, ez volt az, amit hozott Németországnak is. Ebben követni őket nem akarjuk. Mi itt a külpolitikában igenis, tekintélyes eredményeket értünk el, ezt mindenkinek el kellett ismernie, mert, mi, akik le voltunk tiporva, ma barátokra támaszkodhatunk. Tájékozatlanság azt mondani, hogy miért kötöttünk baráti szerződéseket például tengerentúli államokkal. Azért kötöttünk baráti szerződéseket, mert, amint bölcsen méltóztatnak tudni, azok a brazíliaiak, azok a argentínaiak mind benne vannak a Népszövetségben, a japánok sokszor az elnöki székben ülnek, de minden esetben szavazati joggal bírnak, tehát igen gondos előrelátás volt a kormánytól, amikor ezekre a barátsági szerződésekre súlyt helyezett, egészen függetlenül attól, hogy földrajzilag mellettünk fekszenek-e, vagy nem. Nem lehet mindig csak a csehekről beszélni, nem lehet mindig csak a csehekre bazirozni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hanem itt bazirozni kell egy világmentalitás-változásra, amelyet a régi kormány igenis biztosított Magyarországnak, és ez a legbiztosabb útja az ország újjáépülésének, ez a legbiztosabb útja a revíziónak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Gyenge taps!) Nekem elég. (Jánossy Gábor: Gyenge taps, de erős, megdönthetetlen igazság, és ez a fő, nem a taps. — Propper Sándor: Tíz éve tapsolnak meg önök minden blöff öt! — Jánossy Gábor: En sohasem tapsolok, már mondtam.) T. uraim! A külpolitikát nem lehet mindig ugyanabból a szemszögből nézni, nem lehet mindig a ma szemszögéből nézni, azt a tegnap szemszögéből is kell nézni. Az önök közgazdászai igazat fognak nekem adni abban, hogy a tőzsdelapból ma már könnyen megállapíthatom azt, hogy tegnap milyen papírt kellett volna vennem és milyent kellett volna eladnom. Kétségtelen, hogy Magyarország búzatermelő ország. Mi a gabonatőzsdén voltunk érdekelve. Méltóztatnak tudni, hogy ezer esztendeig volt itt értékálló vagyon, mondhatni, értékmérő: a búza. Ebben bízott a kormány és ebben tévedett. Tévedett, de ez nem ok arra, hogy Magyarország ma összeessék, ez nem ok arra, hogy mi összerogyjunk és kivezető utat egyáltalán ne találjunk. Ez ok arra, amit Fenyő Miksa mondott, hogy összetartsunk és kimászszunk ebből a mai kataklizmából. (Propper ülése 19$ 1 november 12-én, csütörtökön., Sándor: Rémuralmi alapon! — Gaal Gaston: Ott csinálják az ellenzéki politikát. Uti figura docet!) T. Ház! Ha a népszövetségi pénzügyi bizottsági jelentést el méltóztatnak olvasni, akkor méltóztatnak megállapítani, hogy nem olyan lesújtó az a kritika, és ha olvasni akarnak, és mélyebben olvashatnak, akkor méltóztatnak ebben a kritikában egy olyan lehetőséget találni, amelyet nézetem szerint most a legsürgősebben fel kell használni. A népszövetségi pénzügyi bizottság jelentése megmondja, hogy kölcsönre pedig már ezentúl nem számíthatunk. (Gaal Gaston: Azt körülbelül tudjuk! — Propper Sándor: Tavaly ilyenkor döngették a mellüket a kölcsönlehetőségekkel) Méltóztassanak várni, majd deriválok. Méltóztassanak megnézni a statisztikát. 1927 óta, mióta^ a krízis kezdődött, kivitelünk mindig gyegébb lett a búzaérték csökkenése folytán is, mert ha ma ugyanannyi búzát viszünk ki, mint 1926-ban, akkor is csak az egyötödét kapjuk a valutának. Ez természetes. Minden alkalommal, amikor kamatot fizettünk, — ma körülbelül 300 milliót fizetünk, ugyanannyi külföldi kölcsönt vettünk fel, — érdekes^ ez a statisztika, a 33-as bizottságban ezt megállapítottuk — mint amenynyi a deficit, illetőleg a kamatszolgáltatás volt. Mit jelentett ez? (Gaal Gaston: Lyukkal töltötték be a lyukat!) Ez azt jelentette, hogy mi nem vagyunk képesek többé devizát fizetni, mert mindeddig mindig kölcsönvettük a kamatokat, és amíg kölcsön adták a kamatokat, addig mi fizettünk is, becsülettel, tisztességgel. Körülbelül abban az időben, amikor ez az új kormány kineveztetett, a külföldi hitelezők kijelentették, hogy ők pedig ezentúl már nem adnak kölcsönt. Ennek igen természetes következménye, hogy mi nedig kamatot tovább nem fizethetünk. Nem félek attól, hogy mi leszünk Európában az elsők, mert méltóztassék csak megnézni mi történt Braziliában. Chilében, Peruban, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Abeszszíniában! — Derültség.) mi történt Ausztráliában? Az történt, hogy amint nálunk a búza ára lement Vs-ére, ott a kávé ára lement 1

/s-ára, a gummi ára 1

/i5-ére. Erre kijelentették, hogy ők kamatfizetéseket nem teljesítenek tovább. Ugyancsak Niemayer és más szakértő urak voltak lent Braziliában és mi- történt tovább? Semmi. Nem teljesítettek fizetéseket és megtartották a maguk valutáját, a maguk pénzét a saját gazdaságuk talpraállítására. (Malasits Géza: Mi is csináljuk ugyanazt!) Nem vagyunk hajlandók az utolsó munkaszerszámot is odaadni, nem vagyunk hajlandók magunkat teljesen kifosztani a devizából, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy azután egy-két, vagy hat hónap múlva ott álljunk teljesen kimerülve, minden anyagi eszköz híján. En tehát nagyon is elképzelem annak lehetőségét, amire Fenyő Miksa barátom is utalt, hogy beszüntessük a fizetéseket, mert nem tudunk fizetni. (Propper Sándor: Sióval idáig íuttatták az országot, a csődbe!) Majd megmondom, hogy miben vagyunk. (Petracsek Laios: A világgazdasági krízisnek nincs -szerénél?) Ezzel kapcsolatban szólanom kell a Nemzeti Bank valutapolitikájáról is. őszintén szólva, a Nemzeti Bank valutapolitikájával sehogy sem vagyok megelégedve. Tudom azt, hogy a kormánynak sincs megfelelő befolyása a Nemzeti Bankra. (Usetty Béla: Elégbaj!) Hiszen méltóztatik tudni, amikor a Nemzeti Bank alapszabályai készültek, (Gaal Gaston: Ki csinálta?) akkor éppen az volt a