Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-20
Az országgyűlés képviselőházának 20. ü akkor, amidőn 8% a kamat, amely azután végső kihatásában dacára minden törvénynek — és nagyon . megfontolandó, hogy helyes-e az uzsoratörvény ilyenkor — felemelkedik 12, 14, 16%-ig és amikor nagy nehezen elszánja a kormányzat magát arra, hogy a feltétlenül szükséges exportot ilyen csekély összegekkel, de támogatja, ugyanakkor a vasúti tarifák felemelésével ennek a tízszeresét hárítja az országra 1 ? Hiszen a vasúti forgalom a tarifaemelés folytán visszaesik. Kijelentik a genfi bizottság előtt, hogy a jövőben újabb tarifaemelésre legyünk elkészülve és mivel az autók igen nagy versenyt csinálnak a vasútnak, az autóforgalmat le fogják törni, (Zaj.) Méltóztassék ezt elolvasni, a kormány ilyen kijelentéseket tett, pedig ilyen körülmények között egészséges, versenyképes termelés nem képzelhető el. Én szeretném ezt a rosszul begombolt kabátot (Egy hang a közéven: Mellényt!) kigombolni — a hangsúly a kigomboláson van. (Derültség.) Hozzá kell fogni ehhez* teljesen illuzórius ugyanis a csak papiros formájú adók megszüntetése. Kezdeni kell _ a forgalmi adó megszüntetésén, a vasúti tarifák leszállításán, mert a vasút nem különálló üzem. Ebben a tekintetben nekünk a genfi bizottság nem írhatja elő, hogy ez különálló üzem, hanem a nemzeti termelés egy fontos eszköze, a vasúti tarifát tehát le kell szállítani. De folytatni kell ezt az egész vonalon, elsősorban a mezőgazdaságnál. (Ügy van! a középen.) Én a földbirtok adóját, a 60 éves kataszter alapján fizetett ezt a tárgyi adót — mert ez nem hozadéki adó — teljesen lehetetlennek tartom. Ennek revíziója feltétlenül el kell hogy következzék, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és pedig talán elsősorban bizonyos mértékben a szociális szempontok figyelembevételével, (Rassay Károly: TJgy van!) tehát az egész kisbirtoknak, a 20 holdon aluli birtoknak teljes mentesítésével, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mégpedig úgy a földadó, mint — magam tapasztalatából tudom, kerületem községeit járván — a rendkívül súlyos házbér adó aló való mentesítéssel. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Es a pótadó! 160%-os pótadó van!) De ez nem elégséges. Kell hogy ez csak preludium legyen, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) kell hogy ezt kiegészítse egy pozitív politika, amely a maga kezdeményezését elsősorban a mezőgazdaságnál indítja meg (Helyeslés balfelől.) és pedig abban az irányban, hogy ennek az országnak közigazgatási, adó- és szociális politikáját az eddiginél nagyobb mértékben kell a földbirtok szolgálatába állítani. (Helyeslés balfelől.) Elsősorban abban az irányban, ahogyan ezt a múlt alkalommal Eckhardt Tibor t. képviselőtársam a független kisgazdapárt megbízásából kifejtette, az úgynevezett kisbirtokpolitikát tévén az agrárpolitika gerincéül, vagy amint Aereboe. a németeknek ez^ a kiváló agrár tudósa mondja: agrár demokráciának megvalósításával. Ennek két előfeltétele van. Az egyik a magyar közigazgatás átformálása. Nem rossz a magyar közigazgatás, (Propper Sándor: No, ez sem rossz!) ellenben tradíciói arra utalják, hogy tisztára a kormányzati politika exponensének tekintse magát, (Kun Béla: Ferde kinövései vannak!) holott az volna szükséges, hogy a népi politikának exponense legyen, tanácsadója legyen a kisembernek. (Jánossy Gábor: Az is! — Rassay Károly: Az is?) Meg vagyok győződve róla, hogy ezt a változtatást, ezt a reformot igen rövid idő alatt meg lehet művelni és meg lehet művelni azt is, hogy peda'ése 1931. november 12-én, csütörtökön. 151 gógiával. tanítással segítsenek .a kisgazdán. Seres László egy igen jó könyvében megállapítja, összeszedi az adatokat, hogy 3*7 millió az az egész összeg, amelyet a mezőgazdaságnak tudomány-, kultúrpolitikájára és tanítási politikájára fordítanak. Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék beszédét befejezni. (Felkiáltások balfelől: Meghosszabbítjuk! — Zaj.) Fenyő Miksa: T. Ház! En kértem már a meghosszabbítást. Rendkívül sajnálom, hogy tovább nem beszélhetek. Ezt is a parlamentarizmus szellemével ellenkezőnek tartom, (Igaz! Ügy van! balfelől.) hogy egy ilyen nagyfontosságú tárggyal, mint amilyen egy új kormány Programm vallás a, mint amilyen a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése, a 6-os bizottság jelentése, — egy félórás beszédben foglalkozhatom csak. Magam előtt szinte cinikusnak tűnök fel, hogy merek kinyilatkoztatásszerű kijelentéseket tenni, holott illenék, hogy azokat megindokoljam. Ez azonban nem lehet. Nem szólok a gyáripar problémáiról, amikre vonatkozólag csak az a kérésem: tessék békében hagyni, tessék a gyáripart kevesebbet adminisztrálni. (Mozgás a jobboldalon.) Nem szeretem azt, ha avval a kifejezéssel, hogy a gyáripar «kinövéseit kell lenyesni», olyan •természetrajztudósok élnek, akik azt hiszik, hogy a szárny egy kinövés. (Derültség a baloldalon.) Ennél sem időzhetem azonban tovább. A társulati adó kulcsát már felemelték, de nem időzhetem ennél sem. Már be is fejezem. Rendkívül sajnálom, hogy a genfi pénzügyi bizottság^ jelentéséről, az infláció és a defláció kérdéséről, az aranyon alapuló oénzkibocsátás klasszikus szabályairól nem beszélhetek. En tehát újból azt a kérelmet intézem a kormányhoz, hogy Clemenceau szellemében pártokon felülemelkedve tekintsen ki az ablakokon és maga mellé véve a legkülönbeket, az új Programm alapján csinálja meg az újraépítés kormányát, csinálja meg az újraépítés programmját és az újraépítés pártját. A jelentést nem veszem tudomásul. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbalolalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Kozma Jenő! Kozma Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Propper Sándor: Vállalkozik a lehetetlenre, úgy-e?) Előttem szólott Fenyő Miksa képviselőtársam olyan pacifista, olyan megértő beszédet mondott, szinte tósztszerűleg, hogy szeretném viszonozni a mezőgazdaság részéről a gyáriparnak, a Gyosz.-nak mindazt, ami kellemeset mondott. Mondhatnám, száz százalékig aláírjuk a most hallottakat, csak a konzekvenciát vonjuk le máskép, mint Fenyő Miksa barátom. (Propper Sándor: Fő érdektelen!) Az új kormány hivatalbalépése és a parlament kapuinak újból való megnyitása közti időköz volt a világgazdaságnak mondhatni legkritikusabb ideje. Erre a kritikus időre esik az a szanálási procedura, amelyet a 33-as bizottságban tárgyaltunk, amely kormányintézkedésekkel került kivitelre és amely most jelentés formájában itt fekszik: a Ház elŐtt.^ Hiszen a Ház összehívását minden párt kívánta, minden párt kritikát kívánt gyakorolni annak a két hónapnak gesztiója felett. (Propper Sándor: Az egységespárt is?) Azi is kérem, majd meg méltóztatik látni, tessék türelemmel lenni. Maga a kormánv is minden pártintervenció nélkül kívánta összehívni a parlamentet, — mint
