Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. ü úr. (Derültség.) Elég az hozzá, hogy azt kérdezte Fábián képviselő úr, hogy miért nincs pénzügyminiszter, ée erre a miniszterelnök úr ő excellenciája, (Bródy Ernő: Itt nincs excellenciája, tessék ezt elhagyni!) a miniszterelnök úr a nála megszokott lelkiismeretességgel ée egyenességgel azt a választ adta, hogy ő maga is ezt a kérdést rendkívül aktuálisnak tartja, mert nem. szívesen vállalja a felelősséget olyan intézkedésekért, amelyekben nem érzi magát szakembernek. Nos hát, ez a kijelentés engem megdöbbentett, mert hiszen ha megnézzük ennek a három hónapnak a működését, akkor konstatálhatjuk, hogy csupa olyan intézkedés volt, amely fináncjellegű intézkedés, s amelyekre nézve a miniszterelnök úr a maga bizonytalanságát bejelentette. Én nagyon megértem az ő lelkiismeretessége mellett, hogy ezekben a kérdésekben bizonyos kényelmetlenséget érez, hogy reszket a kezében az az operáló kés, amelyet elődje egy gyanútlan pillanatban a kezébe nyomott a nélkül, hogy megkérdezte volna tőle, tulajdonképpen ért-e az anatómiához. Igaz, konstatálnunk kell, hogy rendkívül nehéz örökséget vett át. En értem azt, hogy reszket'a kezében ez a kés, értem az ő aggályoskodó lelkiismeretét, mert hiszen amikor átvette a kormányzást, akkor — méltóztassék csak visszaemlékezni — úgy volt beállítva a kérdés, hogy neki nem kell egyebet tenni, mint az államháztartás egyensúlyát helyreállítani, és azután az ilyen egyensúlyban lévő ország külföldi kölcsönhöz fog jutni, 10—15 millió fonthoz, és a helyreállított államháztartási egyensúllyal és a magángazdálkodást termékenyítő külföldi kölcsönnel majd csak valahogyan megússzuk a legnehezebb időket. Itt azután a kormányt végzetes csalódások érték, Méltóztassék csak gondolni arra, hogy azután következett be^ a font bukása, azután következett be a dollár megingása, azután jött Franciaországnak — amely még ma is óriási tőkék, ország Európában kihitelezhetne — aranyfrankra becsülik az összeget, amelyet Franciaország Európában kihitelezhetne — aranyvárába y aló visszavonulása, a kormány azonban már foglya volt ennek a végzetes premisszának, foglya volt annak a végzetes ideának, hogy ő a genfi bizottság előtt csak egy igen jól szabott redingótban, csak az államháztartás kiegyensúlyozott bilanszával jelenhetik meg. így történt az, hogy elhanyagolta a gazdaságpolitikának, a termelésnek kérdéseit, sőt nemcsak hogy elhanyagolta, hanem a termelésre az adóemeléseknek mértéktelen súlyát nehezítette. En körülbelül 80—90 millió pengőre becsülöm azt az adóemelést, — nem szólva a fogyasztási adókról — amely a termelésre közvetlenül nehezedik. A kormányzat úgyszólván frontális támadást indított meg a termelés ellen, amelyet a másik oldalon a devizagazdálkodás és defláció támadása is szorított. Ilyen körülmények között nem tudok bizalommal lenni egy kormányzat iránt, amely a gazdaságpolitikának intézését kikapcsolta a maga programrajából. Kétségtelen f azonban, — ezt mentségére mondjuk a kormánynak — hogy rendkívül nehéz örökséget vett át, rendkívül súlyos örökséget, és azt kell gondolnom, hogy talán a miniszterelnök úr maga sem tudta, hogy milyen súlyos ez az örökség, mert ha talán tudta volna, akkor cum beneficio inventarii vette volna át és nem jelentette•• volna ki, hogy a rendszer pedig marad, a bel- és külpolitikában nem fog semmi változni. En mély $e 1931 november 12-én, csütörtökön. :149 hálával veném a miniszterelnök úrtól, ha egy legközelebbi felszólalásában magyarázatát próbálná adni annak, hogy mi az tulajdonképpen, hogy: «a rendszer marad.» Hát vájjon ebből a fogadalomból származik-e a gazdaságpolitikának ez a szuverén megvetése is, vagy ebből «a rendszer marad» fogadalomból származik-e az is, hogy ez az ország nem egy éiő vérző valami, tele a legfájdalmasabb problémákkal, hanem egy budget-számsor, amelynek két oldalát egymással kiegyenlítvén, már eredményekhez jutunk? Es mert én ezt érzem az eddigi kormánynyilatkozatokból, azért nem tudok a multaknak hibáiban mentséget keresni a jelenlegi kormánynak politikája számára, hanem a kormánynak politikáját rebus sic stantibus, a mai körülmények alapján bírálom meg. (Egy hang jobb felől: Mi az a rendszerváltozás? — Dinnyés Lajos: Az úi választás! — Zaj.) T. Ház! A multakból tehát már csak ezért sem akarok konzekvenciákat levonni a kormányra nézve. Elismerem az ellenzéknek azt a jogát, bogy ő, aki tíz évig meddő bírálatra volt szorítva, igen becsületesen elgondolt, sok termékeny gondolattal teljes ellenzéki politika mellett is, ma a multat igyekszik elővonszolni és maga,.vagy a nemzet ítélőszéke elé állítani. Ezt nem tartom kifogásolhatónak, ezt megértem. A magam részéről, aki a .gazdasági élet... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, Fenyő Miksa: Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást. Elnök: A kért negyedórai meghosszabbításhoz hozzájárul a Ház? (Igen!) A Ház a kért negyedórai meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni. Fenyő Miksa: A magam! részéről azonban, aki a gazdasági életből jöttem ide, már csak azért sem kívánok foglalkozni a múlttal, mer,t a mának bajai nem engednek visszafordulást és mert a jövőnek sötét kérdőjelei fájdalmasan kapaszkodnak lelkünkbe. De őszintén hozzá kell tennem még valamit. Én a Bethlenkormánynak beruházási politikája tekintetében, amely, úgy látom, itt a diszkusszióknak homlokterében áll, nem tudom azt a szigorú álláspontot elfoglalni, amelyet az eddigi felszólalások során elfoglaltak. Ha ennek a be ruházási politikának védelmében nem is megyek olyan messze vissza, mint Bessenyey Zénó t. képviselőtársam, aki egészen Mátyás , koráig ment vissza, de kénytelen vagyok viszszamenni a háborúig és a forradalmakig, amelyeknek pusztításai után két szempontból volt szükség beruházási politikára. Szükség volt beruházási politikára egyrészt azért, hog-y helyreállíttassanak mindazok a pusztítások. amelyeket a háború és a forradalmak okoztak. A társadalomra szoktak hivatkozni. Ne méltóztassék azt mondani, hogy a társadalom sokat követelt az államtól. A társadalom akkor beruházásokra azért nem volt képes, mert az állam a hatéves küzdelemben mindent elsze dett a társadalomtól, ami a társadalomnak rendelkezésére állott. (Dinnyés Lajos: Üres zseb maradt csak! — Zaj a balközéven.) Tizenöt pereemi van csak, ezt már nem, tudom elmondani. (Derültség a jobboldalon.) Szükség volt beruházási politikára másrészről azért, hogy ebben az országban egy csomó ember, — százezer és százezer — aki életlehetőségek és munkaalkalmak nélkül voll, munkaalkalomhoz jusson. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Sőt m.erem állítani, hogy az állami adminisztráció nak túlmér-etezettsége is sok tekintetben ilyen szociális nyomás folytán következett be, (Já23*