Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-20

148 Az országgyűlés képviselőházának 20. \ költött el, ami itt most szenvedélyes diskuszsziók tárgya, éppen abból eredt, hogy annakidején a szanálási törvény a parlament jogkörét félreértve, rábízta ezt a végrehajtó hatalomra. A másik érv, amire (hivatkoznak, Németország példája. Azt mondják, hogy Németországban, tehát a parlamentarizmus hazájában, az ottani kormány szintén kormányrendeletekkel próbálja meg a kormányzást, félretéve a parlamentet. Ott azonban ez a kormányrendeletekkel való kormányzás valójában a parlamentarizmus védelmében történik, a diktatúrára törekvő pártokkal szemben, amelyek a parlamentet ott egyedül csak felvonulási terepül, a maguk egyéni törekvései számára kívánják felhasználni. De nálunk hol van az a párt, amely a kormány törekvéseit erőszakba fojthatná, j vagy hol van az a párt, amely a kormány nagyszabású koncepcióit megakadályozhatná? Méltóztassék csak végignézni, a kormány mögött erős, nagy többségű párt ül teljesen egységes akarattal, ami már egymagában is garanciája annak, (Magyar Pál: Egységes akarat a hatalom megtartásában!) hogy úgy az érdekeltek, mint az érdektelenek támogatják a kormányt törekvéseiben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Fenyő Miksa: A kormánnyal szembenálló ellenzéki pártok pedig mindannyian az alkotmány szellemében, az alkotmány keretein belül, tehát a parlament révén kívánják megvalósítani a maguk törekvéseit, távol minden diktatórikus törekvéstől, még a diktatúrának attól a szelídebb fajtájától is, amelynek működését az elmúlt három hónapban láthattuk. En tehát mindaddig, amíg a kormány meg nem nyugtat a teikntetben, hogy a jövőben a felhatalmazási törvényadta jogokkal nem kíván élni, (Bródy ErnŐ: Hol a kormány?) nem tudok bizalommal viseltetni a kormány iránt. (Jánossy Gábor: Határidőre szól!) Ez alatt aa idő alatt éppen tönkre lehet tenni egy országot. T. Ház! Bizalmatlanságom másik forrása az, hogy nem találom meg a kormány politikájában egy erős, átfogó, nagy közgazdasági Programm körvonalait, vagy — minthogy a miniszterelnök úr: ezt a szót, hogy «erős, átfogó programm», perftiorreszkálta — nem találom meg egy kevésbbé erős és kevésbbé átfogó gazdasági programm körvonalait sem. (Bródy Ernő: Semmit sem tetszik találni!) Amikor a kormány a szanálás munkájához a felhatalmazási törvény alapján hozzálátott, akkor egyedül az államháztartás megbolygatott egyensúlyát látta maga előtt, és inkvizícióval, bizottságokkal, utánjárással végre sikerült megállapítani, hogy ebben az esztendőben államháztartásunk az üzemekkel együtt körülbelül 150—200 milliós passzivitásban van, és most már

1 a kormány feladatát abban lattá, (hogy a budget számoszlopain addig fúrjonfaragjon, addig mesterkedjék, amíg a bevételi és a kiadási oldal egyensúlyba jön. Konstatáljuk, hogy itt a kormány törekvését teljes siker koronázta. Valóban el is érte azt, — amint ezt megállapítjuk, ha a 6-os bizotságnak előttünk fekvő jelentéséből Y©tt adatokkal revideáljuk az állam háztartására vonatkozó előterjesztést — hogy körülbelül 890 milliós budget alakult ki, amelyre vonatkozólag a kormány megígérte, hogy november 1-étől, tehát a hátralevő nyolc hónapban 850 millióra, a jövő esztendőben pedig 830 millióra szállítja le, ami azt jelenti, hogy esetleg már a legközelebbi időkben még feleslegekkel is számolhatunk. Mindehhez nem kell egyéb, minthogy ezek a számítások papiilése 1931 november 12-én, csütörtökön. rosformájukból átmenjenek a való életbe, minthogy az adók úgy folyjanak be, ahogy azt egy pénzügyigazgiató legszeb'b álmában elképzeli, hogy a forgalom a 3%-os forgalmi adó mellett is normális maradjon, a vasút forgalma a felemelt tarifák mellett ne apadjon, szóval, hogy minden úgy alakuljon, ahogy az a kormány szíve szerint való, s tegyük hozzá, ahogy mi mindannyian kívánjuk. Kérdem azonban: lehetséges ez? Méltóztassék csak elolvasni a genfi bizottság jelentését, amely maga ezt már a legnagyobb szkepszissel fogadja, mert hiszen a maximális bevételi lehetőséget 800 millióban állapítja meg. De nem kell elmennünk a genfi bizottság ^J jelentéséhez, hanem egyszerűen M kell nézj« nünk az utcára, s akkor konstatálni fogjuJÄ ^m hogy teljes lehetetlenség, hogy ilyen

r mért ^^W adóemelések mellett egy olyan termelés keléi, Y kezzék, amely a konstrukciónak azt a rettenetes súlyú vasépületét, amelyet a kormány ráépíteni készül, elbírja. Elhibázottnak s bajbavezetőnek kell tartanom minden olyan elgondolást, amely a kormányzati politikát arra építi fel, hogy a kormány a maga tevékenységében, mint a kígyó nézésétől megbűvölt madár, ne lásson egyebet, mint a 'budget-t, és ennek a budgetaiek számoszlopaitól ne vegye észre a gazdasági életnek, a magángazdaságnak rendkívül lecsökkent teljesítőképességét (ügy van! Úgy van! a baloldalon.) T. Ház! Méltóztassék elhinni, hogy ez. a kérdés egyedül a termelés oldaláról fogható meg, az ország szanálása egyedül csak a termelés felfokozása, révén képzelhető el, és a termelés felfokozáea, — méltóztassék elhinni — ha nem is egy esztendő alatt, de bizonyos idő múlva, nem is hosszú idő múlva automati.ee fogja maga után vonni az államháztartás mérlegének egyensúlyát és — ami még ennél sokkal fontosabb — az állam pénzügyi mérlegének egyensúlyát is, annak a 250 vagy 280 milliónyi passzivitásnak kiegyenlítését, amely ezidőszerint ennek az országnak legnagyobb problémája. Addig, amíg a fizetési mérlegnek ezt a 280 milliónyi paszivitását el nem tudjuk tüntetni, nem alhatunk nyugodtan, addig a világpiac minden idegessége felboríthatja — mint ahogy most láttuk — mindazt a munkát, amelyet ebben az országban tíz éven át végez^ tünk. De ehhez az kell, hogy a termelés munkája induljon meg, hogy gazdaságpolitikai programmot fejtsenek ki, s hogy ennek a gazdasági politikának alapköveit rakják le. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Mit látunk, t. Ház? Ha végignézzük ennek a jelentésnek összefoglalását, azt látjuk, hogy az elmúlt hónapban csupa fináncrendelet volt az, amellyel az országot megörvendeztették : adórendeletek, devizarendeletek, a fináncintézkedésekre vonatkozó adminisztrációs rendeletek. De egyetlenegyet sem találtunk ezen rendeletek között olyant, amelyből kenyér vagy munkaprogramm fakadt volna. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) És ez annál megdöbbentőbb, t. Ház, mert múltkor a pénzügyi bizottságban egyik képviselőtársam, — gondolom, Fábián t. képviselőtársam — a miniszterelnök úrhoz azt a kérdést intézte, Shogy vájjon hogyan lehetséges az, hogy ilyen válságos időben az országnak nincsen pénzügyminisztere. Én ugyan nem tudom, miért kérdezte ezt, mert én konstatálom^ hogy öt pénzügyminiszter is van : van a bevételekre Vargha államtitkár úr, a kiadásokra Teleszky János, a rövidlejáratú hitelekre Korányi Frigyes, a hosszúlejáratúakra Walko Lajos és a felelősségre a miniszterelnök