Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-20

y Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1931. évi november hó 12-én, csütörtökön, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás ogyen­sűlyának biztosításáról szóló 1931 : XXVI. törvénycikk alapján tett, valamint az ország gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel szükségessé vált egyéb fontos rendeletekről szóló jelentések ós a 33-as országos bizottság 6-os albizottságának jelentése ; továbbá a gazdasági és hitelélet rendjének, valamint az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló törvényjavaslat [felsőházi tárgyalása során gróf Hadik János felsőházi tag által előterjesztett, a Felsőház által elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett határozati javaslatra vonatkozó jelentés tárgyalása. Felszólaltak : Fenyő Miksa, Kozma Jenő, Magyar Pál, Őrffy Imre, Kertész Miklós, Östör József, gróf Hunyady Ferenc. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Zsitvay Tibor, Kenéz Béla, Mayer János, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést meg­nyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, <a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Paköts József jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Patacsi Dénes jegyző úr« Bemutatom a t. Háznak Nagy Emil kép­viselő úr levelét, amelyben halaszthatatlan ügyeinek elintézése végett folyó évi november hó 17-ére szabadság engedélyezését kéri. Mint­hogy e hó 17-én jury-sorsolás lesz, ezért Nagy Emil képviselő úr kérését a Ház elé ter­jesztem. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kép­viselő úr részére a kért szabadságot megadni. (Igen!) A Ház ia kért szabadságot megadja. Következik a napirendünkön szereplő két tárgy együttes tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Fenyő Miksa kép­viselő úr, aki tegnapi ülésünkön beszédének el­mondására halasztást kapott. Fenyő Miksa képviselő urat illeti a szó. Fenyő Miksa: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az ia jelentés, amelyet a kormány elmúlt három havi iműködéséről a Ház elé terjesztett, fontos történelmi dokumentum. Dokumentuma annak, hogy egy gazdaságilag és politikailag válsá­gos időben hogyan adta át a parlament a maga legfontosabb jogkörét, azt a hivatását, hogy a nemzeti akarat adaequat kifejezője legyen, a végrehajtó hatalomnak, és hogyan honositotta tmeg a végrehajtó hatalom igen gyakran e tör­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. vénynek intencióin, rendeLkez'ésein messze túl­menően ebben az országban a kormányrende­letek uralmát. (Kun Béla: Elég kár, hogy így történt!) Ne áltassuk magunkat, t. Ház! Ha lehetséges az, hogy a parlament a maga leg­fontosabb jogköréről, a költségvetés megaján­lásának a jogáról lemondjon, ha lehetséges az, hogy az összes gazdasági, pénzügyi és szociális kérdésekben a kormány akár törvényerejű rendeletekkel intézkedhessek, hogy törvényeket megváltoztathasson, hogy magánjogokon és szerzett jogokon — amint az igen gyakran meg­esett— átgázolhasson: akkor nem megnyugtató az én számomra az, hogy kormánykijelentés vagy akár országos határozat mondja ki azt, hogy közjogi kérdésekben és büntetőjogi kér­désekben a kormány a parlament nélkül nem intézkedhetik. (Jánossy Gábor: Végszük­ség esetéről van szó! — Kun Béla: Már régen végszükség van ebben az országban!) Ebben a körülményben a parlamentarizmus veszedelmét látom, (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) egy aggasztó prejudioiumot látok min­den diktatórikus törekvés számára, mert az a körülmény, hogy a kormány vállalja a felelős­séget, semmiféle demokráciára nem megnyug­tató. Kell, hogy vállalja a felelősséget, kell, hogy a felelősségnek jelszavát kiteljesítse, vál­lalja azonban a felelősséget vele együtt a par­lament, az egész társadalom, minden rendű és rangú ember az egész országban. En éppen azért valahányszor eddig a bizottságokban fel­szólaltam, ezt mint ceterum censeo-t tettem fel­szólalásaimhoz, és szembe kell szállanom azok­kal az_ érvekkel, amelyek a kormány számára ezt a jogot követelik. Az első érv az, hogy annakidején, a szaná­lás idején is így volt. így volt de méltóztassék csak meggondolni, hogy mennyire megbosz­szulta ez magát. Hiszen az, hogy aa előző kor­mány parlamenten és költségvetésen kívüli be­ruházásokra körülbelül egymilliárdnyi összeget 23

Next

/
Thumbnails
Contents