Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

124 Az országgyűlés képviselőházának 1 szállott 11'5%-ra, most pedig 10%ra akarják leszállítani. Ezzel szemben Dániában ez 40%-ot tett ki. Általában kimutatta tegnap Navratil Dezső képviselőtársam, hogy orvosellenes tendenciát lehet észlelni, ennek 'azonban elsősorban nemcsak az orvosok, hanem a betegek vallják kárát. Ha összehasonlítjuk a helyzetet Németországgal, akkor a következő adatokat kapjuk. Az Országos Társadalombiztosító Intézetnek 1921. évi jelentése szembeállítva a Verband der Deutschen Krankenkassen jelentésével azt mutatja, hogy miig az OTI-nál a táppénzes segély 40%, Németországban 37%. Az 'anyasági segély az OTI-nál 7%, Németországban 4%; gyógyszer, vegyszer, kötszer segély az OTI-nál 14%, Németországban 12%; kórházi iköltség az OTI-nál 21%, Németországban 13%; orvosi költség az OTI-nál 15%, Németországban 24%; a rendelők fenntartása, fűtés, világítás, az ápoló személyzetet^ nem számítva, az OTI-nál 22%, Németországban 8%; a rendelők fenntartása nálunk 2.6% % Németorszában semmi, mert szabad orvosválasztás lévén, ott nem tartanak fenn rendelőket. Ha ezeket a számokat Összeadjuk, ebből az OTI-nál több mint 120% jön ki, Németországban pedig kerek 100%, a tizedes törteket is hozzávéve. r Ebből tehát megállapítható, hogy miképen állott elő az a deficit, amely az Országos Társadalombiztosító Intézetet válságba sodorta. Az adminisztrációra nézve jellemző az is, hogy mig nálunk egy tisztviselő átlagban 237 tagnak az ügyét intézi el, addig Németországban egy tisztviselő 630 tagnak az ügyét intézi. Németországban az összes hivatalok, amelyek biztosítással foglalkoznak, egy emeleten vannak elhelyezve, nálunk felhőkarcolót építettek az okmányok számára és a Magánalkalmazottak Bizitosító Intézete állítólag új pavillont akar létesíteni 2.5 millió pengős (költséggel, azonkívül egy négyezer négyszögöl nagyságú nagy várócsarnokot akar létesíteni. A szabad orvosválasztást nemcsak az Országos Társadalombiztosító Intézetre és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetére nézve, hanem valamennyi biztosító intézetre nézve kérné az orvostársadalom, annál is inkább, mert az Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Svájcban, Kanadában, Finnországban,, Lettországban, Lengyelországban, Indiában, Japánban, vagy ha tetszik a Balkán-államok példája, Bulgáriában is be van vezetve. A betegnek egyéni joga és érdeke az, hogy megválaszthassa, kivel kezelteti magát, mert ez bizalom kérdése. Az egyéni kezelés egyúttal sokkal alkalmasabb a gyógyításra, mint a tömeges kezelés, hiszen mosit megtörténik, hogy egy órán belül 50 beteget vizsgálnak meg, holott nem lehet komolyan megvizsgálni 50 beteget egy óra alatt, amikor tudjuk, hogy rendes orvosi vizsgálatnál negyedórai, vagy 20 perces időre van szükség, amíg az orvos végezhet. Amellett abban az esetben, ha a kötött rendszer fennállása folytatódik, minthogy az OTI-nak sajáit kórháza nincs (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Hogyne volna!), a beteg napokig fekszik, amíg helyhez jut. Az orvosok mellett a szabad orvosválasztásban való részvétel megilletné a foggyógyászattal foglalkozó államvizsgázott fogászokat is, akiket az 1911. évi belügyminiszteri rendelet gyógyító faktoroknak nyilvánított. Minthogy ez tömegek érdeke, de elsősorban a betegek érdeke, legyen szabad hozzátenneon, hogy a szabad orvosválasztás mellett . ütése 19È1 november 11-én, szerdán. a biztosítás körébe kerülne a kispolgári réteg, a kiskereskedő, kisiparos, törpebirtokos, kisíateiner is, sőt — ami legfontosabb volna — a gazdasági munkás is, (Mozgás a jobboldalon.) s a többletből több jutna az orvosi karnak, minthogy a járulékot adminisztrációs plusz nem terhelné meg, viszont ezáltal tisztviselőelbocsátásra sem volna szükség. A szabad orvosválasztás tehát érdeke a biztosítottaknak és érdeke az OTI-nak, mert számára ocsóbb, olcsóbb minden biztosító intézet számára, érdeke a betegnek, érdeke az orvosi karnak. Kérdem tehát, miért nem valósítható meg és kérem, hogy ' nemcsak az orvosi karnak, hanem a higiéniának, a közegészségügynek érdekében méltóztassék . erre nézve minél előbb a szükséges intézkedéseket folyamatba tenni. Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr kíván válaszolni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Tényleg úgy van, hogy az orvosok nagyrésze ma rosszul fizetett orvos és a társadalom átment ezen a változáson, hogy az orvosok ma már alig képesek megélni szabad praxisukból, hanem mind biztosító intézetekbe kívánkoznak és ott valóban nincsenek jól fizetve. Ez az állapot természetesen rossz állapot és én sokkal jobban szeretném, ha nem kellene az orvosoknak biztosító intézetekbe tódulniok és ha meg tudnának élni a régi szokás szerint és a régi módon, mert az mégis sokkalta emelkedettebb, sokkal jobb szokás volt és tiszteltebbé tette ezt a társadalmi réteget. Az is egészen bizonyos, tudomásom van arról, hogy vannak orvosok, akik 6—8 állással, sőt még több állással is rendelkeznek. Ezzel szemben feltétlenül kell valamit tenni. A magam részéről úgy a törvényhatóságokat, mint más hasonló testületeket folyton felszólítom arra, hogy legyenek tekintettel arra, hogy egy és ugyanazon orvos ne legyen 6, vagy 8 állásban. A mai körülmények között ez (különösen nincs indokolva és okvetlenül közbe kell szólni és mindent meg kell tenni ebben a kérdésben. A májusi kongresszus elfoglalta azt az elvi álláspontot, hogy szabad orvosválasztás legyen a biztosító intézményeknél. Ez a dolog ma még nincs abban a stádiumban, hogy én ki tudnám mondani az utolsó szót és az utolsó meggyőződést errevonatkozóan. Nagyon jól tudom, hogy ki kell nyitni az ajtót, különösen a fiatalabb generáció szempontjából (Ugy van! a jobboldalon.), mert nagyon jól tudom, hogy a fiatal orvosok... (Meskó Zoltán: Elsősorban az orvosoknál kell megszüntetni ,az álláshalmozásokat!) Erről beszéltem korábban, de a képviselő úr későn jött rá. (Meskó Zoltán: Csak utólag helyeseltem! — Kabók Lajos: A képviselőknél nem helyesli?) Egészen biztos, hogy sokan vannak, akiknek oklevelük van és prakszisukból megélni nem képesek. Nem lehet arról beszélni, hogy ezek talán kevésbé lennének alkalmasak, mint más orvosok, (Kertész Miklós: Csak nincs protekciójuk!) csak arról lehet beszélni, hogy olyan roppant nehéz a gazdasági élet, hogy a szabad pályákon boldogulni hihetetlenül nehéz. Ami az előttünk álló szerződéskötést illeti, ezt a szerződéskötést természetesen meg kell gondolnunk a Társadalombiztosító pénzügyi helyzete és az orvosok szempontjából is. Azt az egyet azonban, amit mondani méltóztatott, hogy a szabad orvosválasztás rendszere olcsóbb volna, nem tudom elhinni, sőt az interpelláló képviselő úr saját adata szerint, amint méltóz\.