Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-19
Az. országgyűlés képviselőházának 19. sadalom békéjét veszélyeztetik. (Kabók Lajos: Szóval legyen temető ebből az országból! — Propper Sándor: A Sipka-szorosban minden csendes!) Ami a sajtószabadság kérdését illeti, a sajtószabadság tekintetében a kormány semmiféle korlátozó rendelkezést nem tett. (Kabók Lajos: Csak a sajtóperek özönét!) A sajtószabadság gyakorlását illetőleg a sajtótörvény rendel-! kezesei korlátozatlanul fennállanak. Az interpelláló képviselő úr konkrét esetekre hivatkozott, amikor az >alsófokú hatóságok egyes lapok kolportázs jogát megvonták. Ez a sajtótörvény rendelkezései értelmében és a sajtótörvény által megszabott keretek között történt. Végül arra a kérdésre, hogy mikor szándékozom a gyülekezési dog jelenleg fennálló korlátozását megszüntetni, válaszom az, hogy meg fogom tenni abban a pillanatban, mihelyt felelősségem tudatában úgy látom, hogy megszűntek azok a veszélyek, amelyeket a gyülekezési jog korlátlan gyakorlása felidézett. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Propper Sándor: Nagyon misztikus válasz. — Gaal Gaston: Ettől nem lesz kormánypárti az orszá^ népe! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Az interpelláló képviselő úr a viszonválasiz jogával kíván élni. Tessék! Gál Jenő: T. Képviselőiház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy a mélyen t. miniszter úr válaszára abban a szellemiben felelhetek, mint amelyben a miniszter úr beszélt: felelősségem tudatában mindaddig nem fogok megszűnni ilyen interpellációkat előterjeszteni, 1 míg a miniszter úr elérkezettnek nem látja az időt arra, hogy ezt a törvénnyel ellenkező álláspontját megváltoztassa. A választ nem veszem tudomásul. (Mozgás.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) — Propper Sándor: Ez válasz?) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következnék Gál Jenő képviselő úr interpellációja (Zaj a jobboldalon.), a képviselő úr azonban interpellációjának t elhalasztását kéri. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Felkiáltások: Igen! — Zaj.) A Ház ehhez hozzájárul. (Propper Sándor: Boldog örömmel! — Felkiáltások jobbfelől: Mondja el most! Halljuk! — Kelemen Kornél: Három a magyar! Mondja el!) Csendet kérek! A határozatot már kimondtam! Sorrend szerint következnék Fábián Béla képviselő úr interpellációja. A képviselő úr interpellációjának elhalasztását kéri. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Sorrend szerint következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja. A jegyző úr lesz szíves felolvasná. Héjj Imre jegyző: (olvassa:) „Interpelláció a magy. kir. népjóléti miniszter úrhoz a nyomorúságban levő magyar orvosi kar helyzete tárgyában. 1. Van-e tudomása a magy. kir. népjóléti miniszter úrnak a magyar lateiner-társadalom, de elsősorban a papi hivatással egyenrangú működést kifejtő orvosi kar nyomorú, ságáról? 2. Milyen megnyugtató ki jelen test < tud tenni a magy. klir. népjóléti miniszter úr az orvosi kar azon kívánsága tekintetében, mely ülése 1931 november 11-én, szerdán. 123 a szabad orvosválasztás elvének érvényre juttatását óhajtja?« Elnök: Vázsonyi képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! A tegnapi ülésen ugyanebben a kérdésben, amelyet most iszióvá akarok tenni, Navratil t. képviselőtársam napirend előtt kért szót. Felszólalásában a lateiner-társadalom álszemérmével és tényleges szemérmével is csupán annyit hozott ki: bocsánatot kérek, de mi ás nyomorgóink. T. Ház! A lateiner-társadalom nyomorúsága összefügg elsősorban a mezőgazdaságnak, másodsorban pedig az iparnak és kereskedelemnek nyomorúságával. A lateiner-társadalom éppúgy, mint a magántisztviselőtársadalom, függvénye a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek. A túlprodukció és a nemtörődömség az, ami a lateiner-tánsadalom nyomorúságát előidézte, elsősorban annak az orvosi karnak nyomorúságát, amely — mint interpellációm szövegében is mondani bátor voltam — egyenlő hivatást tölt be a papi hivatással, mert ha a pap a lelket, akkor az orvos a testet gyógyítja és nagyon sokszor lelket és szellemi értékeket is gyógyít. Egyáltalában nincs olyan orvos a legnagyobb és legkitűnőbb orvosok között sem, aki, ha a legnagyobb praxissal vagy tanári címmel rendelkezik is, a napnak egy bizonyos idejében nem szolgálna közcélokat azoknak a szegényeknek gyógyításával, akik neki fizetni nem tudnak. Ezek tehát altruista célokat is szolgálnak. Kétféle orvosi kar van Magyarországon, a kötött orvosi rendszer folytán. Az egyik a roszszul fizetett alkalmazotti ikar, a másik a kirekesztett orvosok kara. Az orvosok között is azonlban — hogyha a miniszter úr kívánja, adatokat tudok rendelkezésére bocsátani — vannak egyes : álláshalmozási jelenségek, mert pl. van egy járás, almi ugyanaz a községi orvos, a társadalombiztosítási orvosi, a dohánvgyári orvos, a postásorvos jés még sok más intézménynek orvosa is, kirekesztve ezáltal karának más érdemes tagjait minden kereseti lehetőségből. Az a kérdés, amelyet szóvá akarok tenni, most aktuális, mert az 1930. év májusában tartott országos orvoskongresszus egyhangú határozata szerint 1932. év január 1-től kezdve csak szabad orvosválasztás alapján lehet szerződést kötni az orvosnak. Az 1931. évi májusi orvoskongresszust, az orvosszövetség kongresszusa, az orvosszövetség vezetősége e határozat foganatosítására egyévi moratóriumot kért, ame-, lyet az orvosi kartól meg is kapott. 1933 január 1-én tehát az összes betegbiztosító intézeteknél át kellene térni a szabad orvosválasztásra. *> Miért kérte az orvosi kar a szabad orvosválasztásra való áttérést? Kérte a biztosítottak érdekében, kérte a maga nyomorának megszüntetése érdekében és kérte azért, mert adatokkal tudja igazolni, hogy a kötött rendszerrel szemben a szabad orvosválasztás rendszere olcsóbb és még sem jár tisztviselő-elbocsátással. Foglalkozni kell ennél a témánál elsősorban az Országost Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének kérdésével. Köztudomású, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet válságban van. Az orvosokkal való szerződése most járt le, most újítják meg; a véglegesítést külön klauzulával hatálytalanítani akarják és a választott bíróságok újjászervezésénél az orvosi kar háttérbeszorul. Az Országos Társadalombiztosító Intézetnél az összjövedelem 12"5%-a volt &% .orvosoké. Ez le-