Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

122 Az országgyűlés képviselőházának 1 nek vannak kitéve, mivel ott nem tartják be a nemzeti kisebbségeket megillető jogosultságokat, ők bojkottálják ezt az országot. Erre jegyzéket intézett az olasz miniszterelnök a német külügyminiszterhez. Azt írta benne, gondoskodjék a külügyminiszter úr arról, hogy a német sajtó ne hangoztasson olyan gondolatokat, hogy bojkottálni kell az olasz árut, az olasz vidékek látogatását, mert ezt nem hajlandó eltűrni. (Jánossy Gábor: Ügy írta, hogy nem hajlandó eltűrni? Csak felkérte barátságosan!) Akkor megint nem jól emlékszik t. képviselőtársam, mert akkor öles betűkkel jelentek meg cikkek ®> lapokban, hogy valószínűleg háború lesz Olaszország és Németország között, annyira ment a dolog. 1929. karácsony táján volt ez, amikor Stresemann .a kamarában az olasz kérdésről híres nagy beszédét mondotta. Stresemann, az azóta megdicsőült polgári származású nagy külügyminiszter, ez az európai jeldhség, felállt a kamarában és .azt mondotta: hozzám egy diplomáciai jegyzék érkezett, én azonban olyan alkotmányos miniszter vagyok, hogy ezt nem kezelem a titkosság szabályai szerint, hanem ideállok a német nemzet elé és azt mondom: üzenem Mussolini kormányelnök úrnak, hogy ő lehet olyasfajta úr & hazájában, hogy parancsolhat a sajtónak, de én, mint alkotmányos' miniszter, nem parancsolhatok & sajtónak, mert az csak a sajtótörvény alapján felelős és azt ír, amit akar és olyan gondolatnak ad kifejezést, amilyennek akar. Tehát nem történt semmi, elhallgatták a dolgot. En ezt csak azért hozom fel, hogy méltóztassék láni, hogy nincsen semmi veszély abban, mélyen t. miniszter úr, ha a sajtó szabadsággal bír. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Csak 5 perc hosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Gál Jenő: Ezzel szemben nálunk milyen gyakorlat kezd lábrakapni ? ír valaki egy cikket arról, hogy megromolhat a jóviszony közöttünk és egy kis Balkán-állam között. Erre betiltják a lap terjesztését és egészen más magyarázatot adnak, nehogy operett váljék belőle. El, is hallgattuk az egész kérdést, de a lap megszenvedett. . Nemrégiben ugyancsak valami sértés volt egy hatalmassággal szemben az egyik lapban. Betiltják a lapot. Vidéken? Vidéken pláne így van. A miniszter úr elé terjesztettem egy aktát, nem tudom, kezébe jutott-e, de ha_ referenseit megkérdezi, megtalálhatja. Higyjék el, szószerint így van. Betiltom — mondja az alispán — a lap terjesztési jogát, mert burkoltan úgy támadja a vármegye tisztviselőit, hogy azok ellen nem lehet védekezni és erre nem perlik be, nem indítanak eljárást, hanem egyszerűen betiltja a lapot, megtiltja a terjesztését. Ügy vagyok értesülve, és ezt köszönettel nyugtázom, hogy a lap megjelenési jogát visszaadta a miniszter úr a lapnak, az Esztergom és Vidékének, de a kolportázs még nincsen visszaadva. A szabad terjesztés pedig a lap fenntartási lehetősége, mert ott ahhoa vannak szokva, hogy azt a lapot odaviszik a polgárok közé. A kolportázst tehát még mindig nem adták vissza. Higyje el a miniszter^ úr, hogy vidéken az efajta jelentéktelennek látszó esetek roppant nagy elégületlenséget váltanak ki. Az emberek a fejüket csóválják, azután hümmögnek egy ki. ülése 1931 november 11-én, szerdán. csit, a családokban, kaszinókban elkezdenek beszélgetni: nahát, ez még sem járja, ez még sincsen rendjén, mindenki a minisztertől várja ilyenkor az orvoslást, a miniszter urak azonban nem szoktak orvosolni, hanem azt mondják, a dolgot megvizsgáltuk, a hivatalos jelentés ezt, meg ezt tartalmazza, a hivatalos jelentés pedig szentírás. Le lehetne szokni erről. Egy demokratikus államszerkezetben a hivatalos^ írás éppen annyi értékű, mint a mi magánírásunk, mert becsületünket kötjük hozzá. A politikus kijelentése, amely jó meggyőződését tartalmazza, egyenértékű a pecsétes írással és éppen az volt a hiba, ezt a pert sem tárgyalnák itt a budapesti büntetőtörvényszéken, ha a belügyminiszter úr elődje nem hitt volna feltétlenül a pecsétes írásnak, ö megkapta a jelentést, jóhiszeműen approbálta, de hogy mi volt a betű mögött, azt nem vizsgálta. Azt mondotta, ami írás, ami jelentés, annak hiszek. Erre való, hogy a közbeeső közigazgatási fórumok intézkedését a külföldön be lehet perelni és mindaddig, amíg a miniszter úr nem jön ide egy törvényjavaslattal, amelyben kodifikálja az elsőfokú közigazgatási hatóságokat olyképpen, hogy ott a téves intézkedést magát lehet beperelni és kártérítési jog jár a hivatali visszaélés nyomában, csak innen, ebből a székből lehet orvosolni az ilyen hibákat. Mivel azt látom, hogy ebben az esetben teljesen dezoláltak a viszonyok, kérem a miniszter urat, nyugtasson meg engem, nyugtassa aneg ezt a Házat, hogy most máskép lesz, mint ahogy eddig volt, mert ha ebben is követni fogják a régi rendszert, akkor nincs semmi remény arra, hogy itt olyan kibontakozás lesz,, amelyet vágyódva óhajtunk valamenynyien a békés, a nyugodt, a törvénynek megfelelő konszolidációt. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. (Propper Sándor: No, mit hozhat fel védelmére?) Csendet kérek. Propper képviselő urat rendreutasítom. (Meskó Zoltán: Kellett ez magának! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Amikor a kormány arra a nehéz feladatra vállalkozott, hogy az országot a mai súlyosan kritikus helyzetből kivezesse, tudatában volt annak,- hogy ezt a munkáját a siker reményében csak iákkor végezheti, ha az országban a rendet és nyugalmat biztosítja. A legutóbbi hónapok folyamán a gyülekezési jog gyakorlása terén igen számos olyan jelenség mutatkozott, amelyből a kormány arról győződött meg, (Kabók Lajos: Fáj az igaz szó!) hogy a gyülekezési jog szabadságának fenntartása esetén gyakorolt visszaélések folytán az ország társadalmának nyugalma és békéje, sőt az állam rendje van veszélyeztetve. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: A gazdakör akar gyűlést!) Elnök: A képviselő urak ne szóljanak közbe! Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ennek a felelősségnek tudatában a belügyminisztérium szükségesnek látta kibocsátani azt a rendelkezést, amelynek értelmében a politikai gyűléseket egyelőre megtiltotta. (Kabók Lajos: Miért? — Jánossy Gábor: Most mondja!) Ezt a rendelkezést felelősségem teljes tudatában és annak a veszélynek elhárítása 1 végett tettem, hogy amikor az ország népe tele van keserűséggel, éspedig sok jogos keserűségI gel a mai gazdasági nehézségek miatt, ne legyen kitéve olyan izgalmaknak, amelyek nemcsak ezt a keserűséget fokozzák, hanem, mondom, végeredményben az állam rendjét és a tár-