Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-19
Az országgyűlés képviselőházának 19. fel, amelyre az előbbi interpellációmban rámutattam. Azt hiszem, a mélyen t. belügyminiszter úr, aki irodalmilag is művelte a közigazgatási jogot és aki össze is hasonlította Nyugat-Európának úgy centrális, mint önkormányzati igazgatását azokkal a jelenségekkel, amelyek itt nálunk észlelhetők, lehetetlen, hogy ne tapasztalja, hogy nálunk az alsófokú közigazgatási hatóság túltengése a közigazgatási eljárás hiányossága folytán a legnagyobb mértékben dívik. Hiszen annak a törvényszegésnek, ami a gyülekezési jog terén elkövettetik, csak két reparációja van Az egyik az interpellácionális jog, amely azonban nem szabad, virtuális erő, mert hiszen í ebben a parlamentben nem az interpelláció és az arra adott válasz, hanem a pártfegyelem dönti el) ab ovo a kérdést. Az egész előző rezsimben nem rvolt egyetlen interpelláció sem, ahol az interpelláló képviselőnek adott volna igazat a többség a nainiszterrel szemben. Nyugat-Európában és a J Szigetországban ez igen gyakori. Az interpelláció j éppen az az erő, amelyen keresztül az a polgár, akinek sérelme van, oda juthat a szuverén testület elé. Egy előbbi interpellációban Vázsonyi t. képviselőtársam ilyen módon tette szóvá a jeles diákot, akit kikergettek az egyetemről. Különben az iskolákból való kicsapatás és kikergetés ugyancsak újabb termése a magyar nevelésügynek, amelyre igen szomorú példák vannak az utóbbi időben. A közigazgatási jog terén azonban mégis azt mondom : a remédiumnak ott kell lennie, hogy van egy miniszter, aki azt mondja : «én azzal az elhatározással jöttem ide, hogy ha majd elmegyek innen, elmondhassák rólam azt, hogy mindig igazat adtam annak, akinek a törvény igazat ad». (Egy hang a szélsőbaloldalon : De mikor megy et? — Mozgás és derültség balfelől) Volt itt kétféle periódus. Voltak választási mozgalmak. Hirdettek gyűléseket, a szolgabíró nem engedélyezte. Mire megjárja a fellebbezés a fórumot, akkor az a kérdés, amely aktuális volt, már nem létezik. Interpellálni csak hónapok múlva lehet, mert ennek a szép teremnek ajtajai zárva vannak és ezek a márványoszlopok esak ásítozhatnak az üres térben. De ha már ide jutottunk, azt mondom : Mélyen t. miniszter úr, nem engednek gyűlést polgároknak, akik akár itt a fővárosban, akár a vidéken közérdekű kérdések megbeszélésére jönnek össze. Mindjárt megjelenik a mumus, a félelem, amint az igazságügy miniszter úr mondja, «bánatos szívvel», hogy ő a prevenciónak a híve az igazságszolgáltatás területén, a belügyminiszter úr pedig szintén a prevenciónak a híve a közigazgatás terén. (Zaj a baloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon : Csupa szíves ember.) Itt csupa előzetes honmentés történik, hiába van igazgatási rend, hogy ön kiküldi mindiga közegét oda és ha észlel valami bajt, hogy az állam rendje veszélyben forog, karhatalma van, feloszlathatja a gyűlést. De ab ovo süketté és némává tenni az embereket, torkukra forrasztani a szót, és azt mondani: «Itt pedig gyűlés nincs, itt pedig tanácskozás nincs !» ezt t. Képviselőház és mélyen t. miniszter úr, mégis csak önkénynek hívják abban a szótárban, amelyet a közigazgatásról írnak. Azt gondolom, nagy hiba az, hogy a mélyen t. miniszter úr ilyen gyakorlatot meghonosított. Egy kormánynak népszerűsége is függ attól, hogy mit beszél róla a nép. (Zaj balfelől. — Kun Béla: Nem kell nekik a népszerűség, csak a hatalom!) A gondok közt vergődő közönség mégis felvilágosításra iszorul. Fel kell tételezni, hogy például ott, ahol képviselők jelennek meg, komoly hozzáértésisel hangzik a szó. Nem tudom erről az oldalról elképzelni azt, ülése 1931 november 11-én, szerdán. 121 hogy a képviselők a nép közé vegyülve, a maguk eszméinek terjesztésével nem az államrend megóvását célozzák, más eszközökkel, mint önök: a felvilágosítás eszközével, nem pedig a hatalom korbácsával. Ezt a jogot azonban köteles a bársonyszék tiszteletben tartani. Régen Nagy-Magyarországon még volt eset Szilágyi Dezső minisztersége idején, hogy apró törzsfőnökök és kiskirályok megbuktak a miniszter szaván, aki azt mondotta, hog T,r elcsapom azt, aki visszaél azzal a türelemmel, amelyet a nemzetet alkotó nép mutat, önök mindig hivatkoznak például a választójog kérdésében arra, hosry ez a nép politikailag érett. De ha arrói van szó, hogy ennek a politikailag érett népnek a gyülekezési jogot és az általános titkos szavazati jogot megadják, akkor ezt .megtagadják, mert veszélyben van az a bürokráciára épített hatalom, amely nézetein szerint sírásója annak a törvényes rendnek, amely alkalmas volna arra, hogy ez az ország kibontakozzék a sűrűség homályából, amelybe belevezették. A törvény azt parancsolja, hogy a közigazgatási tisztviselő vegye tudomásul a gyűlés megtartásának ^bejelentését, >s nem azt mondja, hogy ne engedélyezze. Milyen nagyszerű érzékük volt a r égieknek, akik azt mondották, hogy nem hivatott bírálni előre a gyűlés tartalmát az illető tisztviselő. Ha Szentesen, Mindszenten vagy Sopronban, vagy akárhol bejelentik, hogy tanácskozni akarunk a igazdasági válságból való kibontakozásról és ezt a gyűlést nem engedélyezi a szolgabíró, a polgármester, vagy a rendőrkapitány, akkor elébevág a gyűlés tartalmának, akkor nem akarja meghallgatni a panaszokat, holott neki azért kellene ott lennie, hogy közvetítse hatóságilag a miniszter úrhoz azokat, amiket a nép köréből hall és referáljon arról a hangulatról, amelyet az újságokból is ímeg lehet ismerni, de a hű referáda is szükséges ahhoz, hogy a miniszter kellőképpen legyen tájékozva. De ez mind nincs meg, ez egyszerűen el van törölve azzal, hogy nem engedélyezik a gyűlést. Orvoslás ez ellen nincs, mert nem ismertem olyan belügyminisztert az utóbbi időben — nem véve ki a jelenlevő jelenlegi mélyen tisztelt belügyminiszter urat sem — aki a hozzáérkező fellebbezésekre három nap alatt megváltoztatta volna az előző határozatot és a gyűlés megtartását engedélyezte volna. Nem láttam eddig még ilyen minisztert. Hát mindig a. nép a hibás? Mindig a képviselők a hibásak, mindig az ellenzék jár azon az úton, amelyet ab ovo törvényszegésnek tartanak'? Mert ha nincs törvényszegés, nincs joga a miniszter úrnak betiltani a gyűlést. Nincs tíz. iR> hatalom ebben az országban, amely a rendet szolgálja, amely feleslegessé tenné, hogy itt nyilvános gyűlések tartassanak. Hasonlóképen állunk a lapok terjesztésének az engedélyével. Nem beszélek arról, hogy a független nagy Magyarország születésekor,, a 48-as törvény létesítésekor mit jelentettek ezek a klasszikus szavak, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti. Hol vagyunk már ettől 1 ? Hova jutottunk? Igaz, másutt is vannak korlátok, de egyszer már elmondottam, hogyan fogják fel ezt másutt, és hogyan fogják fel nálunk. A Ház engedelmével pár szóval bátor vagyok egy nemzetközi értékű történelmi tényt a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Néhány évvel ezelőtt német kereskedők elhatározták, hogy nem látogatják Olaszországot. Azt mondották: mivel Dél-Tirolban a német nemzetiségűek, az osztrák nemzetiségűek is üldözés-
