Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

92 Az országgyűlés képviselőházának j szövetségi bizottság mint feltétlenül teljesítendő feltételeket írt elő számunkra. En tudom, hogy az ipar is rettenetes helyzetben van, nem is vegetál, csak máról holnapra él és vonszolja tovább magát, ha azonban választanom kell és úgy teszem fel a kérdést, mi az előbb való az ország szempontjából: az ipari behozatal korlátozása, vagy pedig a mezőgazdasági export fokozása, akkor kétségtelen, hogy az utóbbi mellé kell állanom, mert a mezőgazdasági exportból jön be az országba az a deviza, amely enyhébbé, jobbá tudja tenni úgy az ipar, mint a mezőgazdaság helyzetét. Ennek előfeltétele természetesen az, hogy a mi ipari behozatalunk főkép azokból az országokból szerezze be szükségletét, ^amelyek agrárszükségleteiket nálunk vásárolják, tehát elsősorban Ausztriától, nem pedig Csehországtól és Németországtól, feltéve természetesen^ azt, hogy Ausztria megszünteti azt a káros és helytelen gazdasági politikáját, amelyet a magyarországi exporttal szemben az utolsó hetekben tanúsít. Egyértelműleg el kell fogadni a bizottság jelentésének azt a tanácsát is, hogy az infláció elől mereven el kell zárkóznunk. Nézzünk a ' szemébe egyszer ennek a kérdésnek. Nincs az országban senki, aki az inflációt akarná. En azt hiszem, egyöntetű az állásfoglalás abban a tekintetben, hogy az infláció destruál erkölcsileg és gazdaságilag, elpusztítja a tőkét, bünteti a szorgalmast és takarékost s jutalmazza a könnyelmű embert. (Magyar Pál: A defláció pedig bünteti a termelést!) Tény az, hogy benne vagyunk a legkétségbeejtőbb deflációban. Méltóztassék megfigyelni, leszek bátor hivatkozni arra a helyzetre, amely a bankjegyforgalom tekintetében október utolsó hetére vonatkozik. A Nemzeti Banknak legutóbbi, októben végei kimutatásával kívánok foglalkozni, amely szerint a bankjegyforgalom 21 millió pengővel 340'6 millió pengőre csökkent. A Nemzeti Bank bankjegyforgalma 1928 december 31-én még 514 millió pengő volt 264 millió pengő ércfedezet mellett, 1929 december 31-én pedig 501 millió pengőre rúgott 210 milliós ércfedezet mellett. Ha most veszem azt, hogy a mai bankjegyforgalom 340 millió pengő, (Magyar Pál: 400 millió!) — tudom, igen t. képviselőtársam, de le fogunk menni újból erre a nívóra, mert a 400 millió csak az októberi ultimo következtében állott elő — akkor azt kell látnunk, hogy míg 1928 végén még 60 pengő bankjegy esett minden lélekre, addig m-a, 1931 október végén már csak 40 pengő jut az ország egy-egy lakosára. Egy és háromnegyed esztendő alatt tehát 33 "3%-kai csökkent a forgalomban lévő bankjegyek száma. (Peyer Károly: Es százmillióval az ércfedezet.) Ez a defláció nemcsak az utóbbi hetekben éreztette hatását, de meg vagyok győződve arról is, hogy az utóbbi esztendők nagy inzolvenciáiban ennek a deflációnak nagy része volt. Elképzelhetetlennek^ tartom egyik oldalról emelni az adókat, a másik oldalon pedig ilyen szigorú deflációba belemenni. A Nemzeti Banknak meg kell találnia a módozatokat arra nézve, hogy megfelelő fizetési eszköz álljon a gazdasági élet rendelkezésére, hiszen nyíltan beszélnek már Genfben és máshol a 20%-on alul fedezett pénzről is. Nálunk is a 30%-on aluli fedezetnek^ nem volna akadálya, ha az egyébként fundálva van s a Nemzeti Bank gestioja biztosítja a többi fedezetet. A Nemzeti Banknak meg kell keresnie a módozatokat ennek a bizonyos limitált, mondjuk, 500 millióig ter9. ülése 1931 november 11-én, szerdán. jedő fizetési eszköznek szaporítására, mert ez inflációt jelenteni nem fog, de könnyebbé és elviselhetőbbé lehet ezzel tenni a gazdasági életet. T. Ház! Mi lehet most már az álláspontunk a népszövetségi bizottságnak azzal a tanácsával szemben, hogy igyekezzünk költségvetésünket cirka 800 millió pengőre leszállítani?

/En elismerem bizonyos megtakarítások további lehetőségét s hajlandó vagyok a kényszer nyomása alatt még továbbra is lemondani bizonyos előhaladásunkról és fejlődésünkről, mert minden további megtakarítás ezt fogja jelenteni, de csak tájékozatlanságból eredőnek minősíthetem azt a véleményt, amely ezt a költségvetési határt 800 millióban akarpa megállapítani. Végtére a tisztviselői fizetéseket tovább leszállítani nem lehet, de nem lehet máról-holnapra intézmények és exisztenciák ezreit sem a levegőbe röpíteni. (Gáspárdy Elemér: De iha muszáj!) Ez súlyos hiba volna nemcsak ezekkel a társadalmi osztályokkal szemben, (Peyer Károly: De földbirtokreformot lehet csinálni, ahol el lehet helyezni őket. Nem kell százezer holdnak lenni egy ember birtokában!) de mérhetetlen bűn volna még gazdasági életünkkel szemben is. A költségvetés egyensúlya végtére nem lehet fiskális öncél. A termelés célja az ember. Méltóztassék nekem megmondani, milyen állam az, amely polgárainak gazdasági hullájára van alapítva s milyen közület az, amely polgárainak egyrészét elveszni hagyja azért, -hogy a másik szerencsésebb fele tovább vegetálhasson? Kétségtelenül a temetőben fekvő embernek van a legkisebb rezsije, de biztos az is, hogy a koplaltatástól még egy állam sem lett izmosabb. Az autóbuszokat visszacsinálni omnibuszokká, a kazánokat leállítani, razziát tartani mindenre, ami tehetséges, a XX. századot visszaöltöztetni a középkor anyagi és szellemi szegénységébe, ez nem lehet a gyógyulás útja. (Jánossy Gábor: Ezt senki sem akarja komolyan.) Ismétlem, a tisztviselőkérdést tovább bolygatni, a tisztviselői fizetést tovább leszállítani szerény véLeményem szerint nem lehet. A nápolyi városi múzeumban megtalálhatók azok a bankári feljegyzések, amelyek Pompeji pusztulásából fennmaradtak. Ezek a bankári feljegyzések rendkívül precízek, s bár Pompeji romokban hever s a várost, amely azelőtt egy nemes lendületű civilizációnak volt a hazája, ma dermedt lávaréteg és csend borítja. Kérdem, Pompeji város hitelezői nem jártak volna-e jobban, ha a város tovább fennmaradhatott, élt, alkothatott és teremthetett volna, minthogy megmaradtak a nagyon precíz számsorok, hirdetve egy^ revideált matematika világraszóló dicsőségét és egy világ pusztulását? T. Ház! Kétségtelenül van mód bizonyos további állami megtakarításokra, de^ csak állami igazgatásunk és állami életünk további racionalizálása kapcsán. A mi állami életünk egy évtizedes fejlődés eredménye. Itt minden megtakarítás bizonyos mértékig korlátozott és nem lehet rögtöni. Gondos és alapos előkészítést igényel ez a munka. (Éber Antal: Csak az adókat lehet előkészítés nélkül felemelni.) mert minden elhamarkodott lépés helyrehozhatatlan bűn volna éppen gazdasági életünkkel szemben.^ Végezetül a t. Ház szíves türelmét kérem még egy percre. (Hulljuk! Halljuk!) Bátoir leszek rátérni arra ia kérdésire, amelyet az igen t, túloldalról többször hallottunk - és hallunk, hogy ennek a kormánynak nincs átfogó és a jövőre vonatkozó gazdasági programmja. T. Hází.Errevonatkozólag csak bátor vagyok a Népszövetség gazdasági bizottságának jelentéséből felolvasni valamit. A Népszövet-