Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-19
Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. 93 ség gazdasági bizotsága összeülvén, működéséről jelentést adott ki, amelyben ez foglaltatik: «Általánosságban tárgyalta, a gazdasági válsá; got a bizottság, a továbbiakban pedig várakozó álláspontra helyezkedik.» Tisztelettel kérdem, t. Kép vise Lőház, ha a genfi Népszövetség gazdasági bizottsága, amely a világ okosaiból és bölcseiből áll, ebben a helyzetben nem tud más álláspontra helyezkedni, nem tud egy általános arkánumot, valamit találni a gazdasági válságból való kivezető út megtalálására, kérdem, innen, a világnak ebből a sarkából fogjuk-e tudni kifordítani a világgazdasági válságot és fogjuk tudni egy csapásra megoldani a helyzetet'? Nem. Megelégednék ebben a pillanatban már csak azzal is, ha azt látnám, hogy állami és hatósági intézkedések nem zavarják a magángazdaság útját. (Helyeslés a baloldalon.) Kenyérvitát várok ettől a Képviselőháztól és kormánytól. (Élénk helyeslés balfelől) Most, minthogy kenyéridőket élünk, arról beszéljen ez a Képviselőház, amiről mia mindenki beszél az országban. Beszéljen leépítésről, hitelkorlátozásról, felmondásról, devizakorlátozásról, munkanélküliségről. Ezek miatt a kérdések miatt nem tudunk mi aludni. Nem lehet közjogi párnát fejünk alá tenni, hogy akkor majd szebb álmaink legyenek. A Ház ülésezik napnap mellett, de ugyanakkor ülést tart a nyomorúság, a munkanélküliség, a devizahiány, a sok felmondás. Ezeknek a kérdéseknek megoldására való együttes összefogást kérek és várok ettől a Háztól. (Helyeslés a középen.) T. Ház! A kormány jelentését nemcsak pártállásomnál fogva, de abból a meggyőződésből kifolyólag is, hogy a kormány az ő elszántságával, felkészültségével, nemzeti érzéstől fűtött jóindulatával mindent el fog követni e gazdasági válságnak, ha nem is megszüntetésére, de enyhítésére, elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 Pakots József jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kenyérvitát vár a mélyen t. előttem szóló képviselőtársam ettől a Háztól. Én magyarra ezt úgy fordítanám le: a nép nem vitákat vár, megunta kissé, nem kenyérvitát, hanem kenyeret óhajtana, és a vitatkozásból, amelyet mi itt folytatunk, és amely a végén mindig egy egybecsendülésre utalást fejez ki, nem fog származni semmiféle darab kenyér. Ha mélyen t. képviselőtársam kissé visszament volnia az előzmények bírálatába és a száinszerûségek taglalásába, akkor könnyen rájöhetett volna, hogy nem a világgazdasági válság az oka annak a nyomorúságnak, amelyben mi ; itt vagyunk, hanem az előző kormány helyte- ! len gazdálkodása, (Farkas Elemér: Ugyan! Ugyan, ön sem hiszi.) Ez tiszta és egynes be szed volna és ha ennek a kormánynak programimja az, hogy folytatni iakarja a kormány- ] zást abban a szellemben, mint az előző kormány, akkor itt nem lesz más, mint mélyebbre süllyedés a kétségbeesésig. Azt lehetne tehát mondani, hogy mirevaló itt az ellenzéki oldalon ! ez a sok feljajdulás. Próbáljunk e helyett talán kissé a tények megállapításával közelebb jutni ahhoz, hogy a kivezető úthoz miképpen lehet eljutni. Engedje meg a mélyen t- többség, hogy ( egy olyan forrásból idézzek, amelynek kell, ! hogy auktoritása legyen önök előtt is- 1928. I január 8-án a Pesti Naplóban cikket írt Popo- : vits Sándor, a Nemzeti Bank kormányzója és ebben ráolvasta a kormány politikájára azt a helytelen és a nemzet konszolidációs érdekeiKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. II. vei ellentétben álló felfogást, amelyet a kormány gazdasági politikájában észlelt. (Östör József: Halljuk a cikket!) Azt hiszem, mélyen t. képviselőtársam olvasta Popovits Sándor cikkét, mert ezt illik ismerni. Ebben a cikkben meg lehet találni számszerű felsorolását annak, hogy ha az urak így folytatják a gazdálkodást és magánkézbe adnak közpénzeket ilyen mértékben, akkor ebből szörnyű bonyodalmak és nagy veszedelmek származnak. T. Ház! Kell-e autentikusabb egyéniség, mint Popovits Sándor, aki már 1928-ban felhívta erre a veszélyre az ország és a kormány figyelmét, (östör József: Halljuk a cikket!) T. képviselőtársam, én nem olvasok fel egész cikket, mert az egész beszédidőm 30 perc, méltóztassék azonban megengedni, hogy rámutassak arra, hogy egy képviselőtársunk, — Gratz Gusztáv — akinek személye iránt a legnagyobb tisztelettel kell viseltetnünk, s aki hivatalos bevezető szónoka volt a kormánypárt részéről ennek a vitának, azt mondotta tegnap: egy szép napon arra ébredtünk fel, hogy nyakig vagyunk a bajban. Engedelmet kérek, éppen az a hiba, hogy későn ébredtek fel! Ezt mi erről az oldalról állandóan hangoztattuk. (Pesthy Pál: Az is hiba, ha magunkra kenjük az ódiumát a dolognak!) Én azt gondolom, hogy nem az ódiumot kenjük magunkra, hanem ráolvassuk a hibákat és bűnöket, amelyeket az urak elkövettek.; (Jánossy Gábor: Ne kenjünk semmit! — Östör József közbeszól.) Szójátékokkal, t. képviselőtársam, nem fogja elintézni az ország sorsát, mert akkor én az Östör szóból hamar ostort csinálhatnék. Éppen ezért maradjunk csak ezen a területen, t. képviselőtársam. (Jánossy Gábor: Az ügyvédek ne ostorozzék egymást!) T. Ház! Az idő rövidsége miatt egypár számadatot fogok itt előterjeszteni, amelyek azt mutatják, hogy a mélyen tisztelt túloldal, a mélyen tisztelt többség elhibázta a dolgot és a túlságos bizalomnyilvánításban azt a szolidaritást állapította meg, amelynek a konzekvenciáit most viselnie kell. Bocsásson meg a Keresztény Gazdasági Párt, ha azt mondom, nem úgy, ahogy ők ezt a játékot folytatják. Mert azt mondani, hogy hibás a rendszer és utána mégis támogatni ezt a rendszert, — ilyen inkonzekvenciába parlamentáris felfogás mellett beleesni nem lehet. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Képtelenség itt azokat a fokozatokat felállítani, melyek az erkölcsiség területén vannak- Én azokat nem ismerem, mert az erkölcsiségben nincsenek fokozatok. (Jánossy Gábor: Ebben is igaza van!) Mihelyt valami nem erkölcsös, akkor már erkölcstelen is és ha úgy találta Zichy János gróf és úgy találja a pártja is, — mert remélem, szolidárisak vele— hogy itt nem voltak az erkölcs talapzatán, akkor ebből azt a konzekvenciát kell levonni, hogy azt a kormányt, amely ennek a rendszernek folytatását ígéri, nem támogatja. (Gáspárdy Elemér: Ez igaz! — Jánossy Gábor: Tiszta logika!) A következtetések komoly levonásában azt mondanám, induljunk ki az 1925/26. évi budgetből, mert az 1925/26. évi budget 966 és fél millió kiadással szemben 969*9 millió bevételt mutat. El kell ismernünk, ez a budget normális, komoly, konszolidált államhoz méltó budget volt. Mi következett azonban utána? Alig hogy ezt az országot elhagyta az országnak az a barátja, akit a Népszövetség ideküldött a rend ellenőrzésére, egyszerre itt igazán meglepetés számba megy az, hogy 1927-ben egy 151 milliós bevé15