Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-8
80" Az országgyűlés képviselőházának selésének módjában mekkora aránytalanság mutatkozik a mai nemzedék és a mai politikai felfogás szempontjából a multakkal szemben. Szemet hunynak mindig az előtt, hogy itt van egy társiadalmi réteg, egy dolgozó társadalmi réteg, amely nem az agrár rétegben mutatkozik meg és amely közteherviselés tekintetében tovább tart és többet szolgáltat, mint az agrár lakosság. Ezt mutatja meg mindjárt Fellner Frigyes statisztikája, — erre alapítottam állításomat — amelynek hitelességét kormánykörökben soha kétségbe nem vonták. Ebben a statisztikában meglepő adatokat találunk. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ez a statisztika azt mutatja, hogy Magyarországon az ipari és kereskedelmi ágazatokban — méltóztassék ezt megfigyelni! — 1928-iban, tehát csak két év előtti állapotot veszek, 30.338 iparos kereseti adója 4,124.000 pengőt tett ki. Ha most vesszük ennek szaporodását, csak egy-két év alatt, — mindig a kivetésről beszélek — azt látjuk, hogy a 4,124.000 pengő Budapesten, viszonyítva az öszszes általános kereseti adóhoz, a 9,261.000 pengőhöz, 44%-os arányszámot jelent. Ha ez így van és ha igaz az a számadat, hogy Magyarországon 1920-ban mindössze 227.000 volt az önálló iparosok és kereskedők száma és ezeknek átlagos keresete abban az időben, amint ki van mutatva, 30.000 pengő volt, akkor nem lehet letagadni ennek a számnak igazságát, hogy Magyarországon az a kereset, amelyet az ipari tevékenység állított elő, fundamentális erőssége volt itt az országnak, mert mindig készpénzt, forgalmi adót és kereseti adót jelentett az állam' részére az a 378,313.000 pengő. Tessék összehasonlítani a kataszteri hozadékkal. Mi tett többet az ország termelési felértékelődése szempontjából? Az-e, hogy itt bolettákkal dolgoznak és mindenféle mesterkedéssel, mesterséges injekciókkal próbálkoznak, leszállították az agrártermelés értékét, az agrártermelés hozta búza és egyéb termékek értékét és megakadályozták, hogy ezek az ipari értékek, amelyek itt Magyarországon a teljesítőképesség legnagyobb szerűbbj ét adják, elkorhadjanak és elpusztuljanak? Méltóztassék csak nézni a szükségrendeletet, amelyet kibocsátottak. Azt mondotta a t. kormány, hogy Németországgal való viszonylatban meg kell állítani azt, hogy itt valami mozgalom vagy nyugtalanság keletkezzék és leállította a bankpénztárakat. Ez túldimenzionált gondolat volt. Kikre terjedt ki ez az intézkedés? Több embernek van Magyarországon bankbetétje vagy folyószámlája, mint amennyi az a tengernyi foglalkozási ágat felölelő népesség, amelynek nincs folyószámlája'? Arra nem gondolt senki, hogy mi lesz ezekkel. Itt van augusztus elseje, jön a házibér, itt van az ultimo, itt vannak az áruvásárlási kötelezettségek, a munkabérkötelezettségek. Erre azt mondotta a t. kormány, hogy: elrendelem, hogy a munkaibérre ki kell adni a pénzt. De akinek nincs a bankban munkabérre pénze? Aki csak abból a hitelből él, amelyet szolgáltat és amelyet kap, az miből adja elő a pénzt? Nagyon sajnálom, hogy nincs itt mélyen t. képviselőtársunk, Éber Antal képviselő úr. Én azt mondom, hogy nem a bankban, hanem a bankon kívül élnek a tömegek és ha a bankok állítanak fel normákat, ezek csak azok részére érvényesejk, akik a bankon belül élnek. Higyjék el t. képviselőtársaim, hogy bankból élni annyit jelent, mint munkanélkül élni és a munkanélküli jövedelmekből sohasem fogjuk helyreállítani Magyarország pénzügyi tekintélyét. Ez csak 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. azoknak a dolgozó tömegeknek segítségével lehetséges, akik ott kint most nélkülöző tömegek. Ezek vannak túldimenzionáLva. Es én azt merem mondani, hogy amint a politikai élet tisztaságához tartozik az, hogy senki a politikából hasznot ne húzzon, azonképpen hozzátartozik a munkanélküli jövedelmek csökkentése is. Mert higyjék el nekem, mi itt prédikálunk az álláshalmozások ellen, mi itt beszélünk a túldimenzionált exiszteneiák, vállalatok és protezsált intézmények ellen, de ott kint nem törődünk az emberek millióival, az elesett emberekkel. Ide tekintsünk és ha már egy instrumentum épül itt, amely azt akarja, hogy valahogyan lélegzethez jutva, új élet keletkezzék, nem fontos az, hogy kormányok jönnek vagy kormányok mennek-e. Mert igaza volt a mélyen t. miniszterelnök úrnak abban, hogy itt az ellenzéki kritikával szemben, igen helyesen, azt a tételt állította fel, hogy a kormányt kritizálják, de a nemzet sérelme nélkül. Ezt elfogadom, ne vegye azonban rossznéven a t. miniszterelnök úr, ha azt mondom, hogy ez a kormány ezt azért nem mondhatja, mert a legtöbbször ő tévesztette Össze magát a nemzet fogalmával. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez a kormány volt az, amely magát, mint a nemzet helyettesét állította be. Itt mernek még igazságszolgáltatási példákra Is hivatkozni. Evekkel ezelőtt a társadalmi és állami rend védelmére hányszor indultak meg perek azon a címen, hogy a kormány megsértése a nemzet megsértését jelenti. Itt hibás felfogás uralkodott. (Jánossy Gábor: Nem, a kormány, hanem az államfő megsértéséről volt szó! Azok is megszűntek!) Nézze, t. képviselőtársam, nagyon jól tudja, hogy én milyen nagy tisztelője vagyok önnek. (Jánossy Gábor: Igen, köszönöm! Viszont!) Ezekben a fogalmakban azonban, amelyek ezeket a büntetőjogi elhatárolásokat adják, engedje meg, hogy igénytelenül és szerényen azt mondhassam, hogy én ezeket a gyakorlatból talán jobban tudom. Ha a visszanyúló kritikát itt igazán objektivitással fogadják, akkor el kell ismerniök, hogy azt, amit itt mondtak, — hogy peceatur intra et extra muros — nem lehet másképpen értelmezni, mint úgy, hogy bizonyos rétegek a kormány keretén belül és bizonyos rétegek a kormány keretén^ kívül. De nem lehet átutalni ezt a szemrehányást erre az oldalra! Nem lehet átutalni sem a szemrehányást, sem a felelősséget, mert ezt elutasítjuk magunktól és tiltakozunk még a látszata ellen is ennek, amikor majd a nemzet előtt a felelősségrevonás órája elkövetkezik. Mert én hiszem és vallom, hogy akár 33-as bizottságot, akár másféle bizottságot teremtenek is, egyszer majd a nemzet előtti felelősség kérdésében mégis csak a régi alkotmány, a régi alkotmányosság területére kell majd visszamenni« (Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Majd titkos választáson megmondja a nemzet!) Bátor vagyok állítani, hogy^ nem lehet tekintélyük azoknak, akik a közéleti szereplést akként fogják fel, hogy a közéletből meg is lehet élni. {Jánossy Gábor: Olyanok is vannak? Mondja meg, kik azok!) Mert azt a régi nobile officiumot, amely a régi világban mutatkozott meg, aprópénzre csak úgy lehet átváltani^ hogy ki él több önfeláldozással és nagyobb áldozatkészséggel és nem azt nézi, hogy a közből milyen jövedelmek származnak. Tessék csak megnézni azokat a botránypöröket, amelyek itt a közelmúltban játszódtak le, és amelyeknek na^y része ma is folyamatban