Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának van. En nem a személyi felelősség kérdését hánytorgatom és én tudom azt, hogy az ilyes-. mitől a kormány tagjai személyükben távol állanak, a politikai felelősség kérdése azonban nem a személyes részvétel, hanem az ellenőrzés hiányában is megmutatkozik. Es ha történhet­tek olyan visszaélések, amelyeknek megtorlá­lására vállalkoztak, akkor ma mégis azt lehet mondani, f. Képviselőház, hogy nem a megtor­lás az, ami egy igazi kormányzatnak feladata, hanem a megelőzés, az előrelátás és megakadá­lyozása olyasmiknek, hogy ilyen debacle elő ne állhasson, Ennek a gazdaságig debaolenak pedig — megmondom, t. Képviselőház — szükségképpen he kellett következnie. Ez a gazdasági debacle kellett, hogy bekövetkezzék, amikor az ember az államháztartásban a következőket észleli. 1924-ben 425—450 milliós költségvetésünk volt. Akkor elkezdődött egy időszak, amikor fokoza­tosan felfelé tornásztuk a költségvetést. Erre azt lehet mondani, hogy ott, ahol egészséges fejlődés van, szükségképpen ennek kell bekö­vetkeznie. Hogy verte a mellét itt a Ház előtt a mé­lyen t. pénzügyminiszter úr hivatali elődje, hogy micsoda feleslegek vannak, micsoda nagy­szerű eldorádó ez a Magyarország. Amikor az emberek a .IV. emeletről ugráltak le, öngyil­kosok lettek, a Dunába ugrottak, vagy mérget ittak, akkor itt a társadalom pusztulása köze­pette a volt pénzügyminiszter úr mindig ezzel állott elő: nagyszerű az adófizetési teljesít­mény, nagyszerű minden, s ilyen és olyan fe­leslegekről számolt be. Félve beszélek erről, mert higyjék el ne­kem, hogy annál a, felelősségérzetnél fogva, amely bennem van, vigyázni akarok arra, hogy a nemzet teljesítőképességének mérlege kifelé mindig tündökölve álljon, és éppen ez az, amiért a kormány gesztióját nem tévesztem össze a nemzet gesztiójával. A nemzet örök tel­jesítőképessége, energiái, képessége, tudása, a termőföldek humusza és az az erősség, amely ebben van, elpusztíthatatlan, és nincs az a rossz kormányzat, amely örökre lehetetlenné tenné a kibontakozást, a feltámíadást. De ha itt a felelősségről van szó a múltra vonatkozólag és azt mondották, hogy mindenki egyformán felelős, hát nem mindenki felelős, mert nem engedi meg senki, hogy ráolvassák, hogy hozzájárult egy pillanatra is ahhoz, hogy itt egy feltornászott költségvetés hullámgyűrű­iében megszorongatott tömeg pusztulása mutat­kozzék meg. Ha megálltunk volna annál a 200 milliónál az első évben, amikor pénzügyi füg­getlenségünket visszanyertük, még akkor azt mondanám, hogy vissza lehet az államháztar­tást fejleszteni. De nem álltunk meg, akkor is egy lukHatív költségvetés képében ragyogtak a t. kormány budgetáris előadásai. Amikor mind­nyájan látjuk, hogy pusztuló és nem verseny­képes gazdasági életben nyűglődünk és kínló­dunk, akkor, ha bűn van, ez ezt az oldalt nem terhelheti, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert mi erre adatokkal mutattunk rá. Ha szabad egyre felhívnom a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét. Ez megint olyan, amiért személyileg nem önt terheli a fe­lelősség. Megtörtént.azonban, hogy amikor egy szép napon, egy nagy költségvetési tárgyalási napon, ideállottak az ellenzék oldaláról és azt mondották: t. Képviselőház, a hadikölosön nyo­morultjairól tessék gondoskodni és tessék raj­tuk segíteni, — erre konzekvensen minden mi­8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 81 niszteri fotőjből az mondatott: uraim, ilyet ne kívánjanak, mert ha csak a legkisebb valorizá­cióhoz is hozzáfogunk, akkor vége van az ál­lam pénzügyi ellensúlyának. Hiába; mondtuk, hogy 15—20 millió pengővel meg lehet úszni a kezdetet és le lehet vezetni az elégedetlen töme­gek jaj kiáltását. Nem,, az állam pénzügyi ellen­súlya volt a suprema lex, ez uralkodott, és azt mondották, hogy nem lehet. Ez után az ülés után megtörtént a követ­kező eset, amelynél jelen voltam. Amikor az ülésteremből kimentünk, boldogult Vass .mi­niszterhez hozzálépett Az Est-lapok egyik szer­kesztője és azt mondta: kérőm miniszter úr, kegyeskedjék ezt megnézni: a minisztertanács­ban tegnap az ön helyettes miniszterelnöksége idején kiutaltak 13 millió pengőt és kiadtak egy kommünikét, amelyben az áll,' hogy ennek a 13 millió pengőnek költségvetési fedezete niincsen, — ezt adta ki hivatalosan az akkori minisztertanács — a fedezetet azonban megta­láljuk azokban a kölcsönökben,^amelyeket egye­seknek adtunk ki, amelyek lejártak, 'amelyeket vissza kell fizetni és amelyek már a legköze­lebbi időben visszafolynak. Kérem, mélyen t. pénzügyminiszter úr, én most nem akarok szemrehányásokat tenni, de azt mondom, hogy ezeket nem fogja tudni be­hajtani a pénzügyminiszter úr. A földmíyelés­ügyi miniszter úr pedig, aki kezelésbe vette ezeket a pénzeket, bevallotta itt, hogy a viszo­nyok úgy alakultak, hogy nem lehetett ezeket behajtani. Költségvetési fedezet nélkül tehát milliókat adtak ki és olyan fedezetet jelöltek meg, amely dubiózát jelent. Higyjék meg, t. Képviselőház, ez miniatűr képe annak a gazdálkodásnak, amely, miatt ebbe a kétségbeejtő helyzetbe» ide kellett jut­nunk és az ellenzék nem tenné meg kötelessé­gét, ha még most is szemet hunyna, ha ínég most is a kritikának ezzel az éles szavával nem illetné ezt a gazdálkodást. Nem azért, hogy most a feleletrevonás kérdését hánytór­gassuk. Az majd később jön. Ma azonban csak akkor remélhetünk javulást, ha rámutatunk mindezekre, hogy ne úgy legyen, amint volt, hanem másként legyen. Más legyen a tarlózás, más legyen a gyomlálás, személyekre és te­kintélyekre való minden tekintet^ és kímélet nélkül. El az útból, aki az államháztartás kon­szolidációját akadályozza. El az útból, ha jó­szántából nem, akkor a nemzet akaratából. Tessék megpróbálni azokat az utakat és módo­kat, amelyek mellett a feleszmélés és ráeszmé­lés bekövetkezik. (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) , T. Képviselőház! Tegnap egy pártértekez­letről szóló tudósításból olvastam egy nagyon figyelemreméltó gondolatot, Eszterházy Móric grófnak azt a gondolatát, hogy a belföldi for­galomban egy kényszercsereeszköz életbelépte­tését óhajtaná. Az a fikció, amelyet valaki egy értéknek ad, amíg a belső forgalomban érvé­nyesül, addig mentő és gyógyító eszköz. Ha erőszakolni akarjuk, hogy az kifelé is has­son, ezzel megbukunk. A belső forgalom fel­támasztása szolgáltatja a valutáris értékemel­kedésnek és a valutáris értékelésnek első lép­es őzetét. Higyjék meg, ez nem utópia, ez má­sutt is megvan, hiszen erre gondolnak,; ami­kor a gazdasági erők összetételét állítják fel zsinórmértékül. Magyarországon nagyon szeretnek a pénz­intézetekre hivatkozni, és, az állíttatott,, hogy itt minden pénzintézet egészséges. $n boldogan

Next

/
Thumbnails
Contents