Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának van. En nem a személyi felelősség kérdését hánytorgatom és én tudom azt, hogy az ilyes-. mitől a kormány tagjai személyükben távol állanak, a politikai felelősség kérdése azonban nem a személyes részvétel, hanem az ellenőrzés hiányában is megmutatkozik. Es ha történhettek olyan visszaélések, amelyeknek megtorlálására vállalkoztak, akkor ma mégis azt lehet mondani, f. Képviselőház, hogy nem a megtorlás az, ami egy igazi kormányzatnak feladata, hanem a megelőzés, az előrelátás és megakadályozása olyasmiknek, hogy ilyen debacle elő ne állhasson, Ennek a gazdaságig debaolenak pedig — megmondom, t. Képviselőház — szükségképpen he kellett következnie. Ez a gazdasági debacle kellett, hogy bekövetkezzék, amikor az ember az államháztartásban a következőket észleli. 1924-ben 425—450 milliós költségvetésünk volt. Akkor elkezdődött egy időszak, amikor fokozatosan felfelé tornásztuk a költségvetést. Erre azt lehet mondani, hogy ott, ahol egészséges fejlődés van, szükségképpen ennek kell bekövetkeznie. Hogy verte a mellét itt a Ház előtt a mélyen t. pénzügyminiszter úr hivatali elődje, hogy micsoda feleslegek vannak, micsoda nagyszerű eldorádó ez a Magyarország. Amikor az emberek a .IV. emeletről ugráltak le, öngyilkosok lettek, a Dunába ugrottak, vagy mérget ittak, akkor itt a társadalom pusztulása közepette a volt pénzügyminiszter úr mindig ezzel állott elő: nagyszerű az adófizetési teljesítmény, nagyszerű minden, s ilyen és olyan feleslegekről számolt be. Félve beszélek erről, mert higyjék el nekem, hogy annál a, felelősségérzetnél fogva, amely bennem van, vigyázni akarok arra, hogy a nemzet teljesítőképességének mérlege kifelé mindig tündökölve álljon, és éppen ez az, amiért a kormány gesztióját nem tévesztem össze a nemzet gesztiójával. A nemzet örök teljesítőképessége, energiái, képessége, tudása, a termőföldek humusza és az az erősség, amely ebben van, elpusztíthatatlan, és nincs az a rossz kormányzat, amely örökre lehetetlenné tenné a kibontakozást, a feltámíadást. De ha itt a felelősségről van szó a múltra vonatkozólag és azt mondották, hogy mindenki egyformán felelős, hát nem mindenki felelős, mert nem engedi meg senki, hogy ráolvassák, hogy hozzájárult egy pillanatra is ahhoz, hogy itt egy feltornászott költségvetés hullámgyűrűiében megszorongatott tömeg pusztulása mutatkozzék meg. Ha megálltunk volna annál a 200 milliónál az első évben, amikor pénzügyi függetlenségünket visszanyertük, még akkor azt mondanám, hogy vissza lehet az államháztartást fejleszteni. De nem álltunk meg, akkor is egy lukHatív költségvetés képében ragyogtak a t. kormány budgetáris előadásai. Amikor mindnyájan látjuk, hogy pusztuló és nem versenyképes gazdasági életben nyűglődünk és kínlódunk, akkor, ha bűn van, ez ezt az oldalt nem terhelheti, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert mi erre adatokkal mutattunk rá. Ha szabad egyre felhívnom a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét. Ez megint olyan, amiért személyileg nem önt terheli a felelősség. Megtörtént.azonban, hogy amikor egy szép napon, egy nagy költségvetési tárgyalási napon, ideállottak az ellenzék oldaláról és azt mondották: t. Képviselőház, a hadikölosön nyomorultjairól tessék gondoskodni és tessék rajtuk segíteni, — erre konzekvensen minden mi8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 81 niszteri fotőjből az mondatott: uraim, ilyet ne kívánjanak, mert ha csak a legkisebb valorizációhoz is hozzáfogunk, akkor vége van az állam pénzügyi ellensúlyának. Hiába; mondtuk, hogy 15—20 millió pengővel meg lehet úszni a kezdetet és le lehet vezetni az elégedetlen tömegek jaj kiáltását. Nem,, az állam pénzügyi ellensúlya volt a suprema lex, ez uralkodott, és azt mondották, hogy nem lehet. Ez után az ülés után megtörtént a következő eset, amelynél jelen voltam. Amikor az ülésteremből kimentünk, boldogult Vass .miniszterhez hozzálépett Az Est-lapok egyik szerkesztője és azt mondta: kérőm miniszter úr, kegyeskedjék ezt megnézni: a minisztertanácsban tegnap az ön helyettes miniszterelnöksége idején kiutaltak 13 millió pengőt és kiadtak egy kommünikét, amelyben az áll,' hogy ennek a 13 millió pengőnek költségvetési fedezete niincsen, — ezt adta ki hivatalosan az akkori minisztertanács — a fedezetet azonban megtaláljuk azokban a kölcsönökben,^amelyeket egyeseknek adtunk ki, amelyek lejártak, 'amelyeket vissza kell fizetni és amelyek már a legközelebbi időben visszafolynak. Kérem, mélyen t. pénzügyminiszter úr, én most nem akarok szemrehányásokat tenni, de azt mondom, hogy ezeket nem fogja tudni behajtani a pénzügyminiszter úr. A földmíyelésügyi miniszter úr pedig, aki kezelésbe vette ezeket a pénzeket, bevallotta itt, hogy a viszonyok úgy alakultak, hogy nem lehetett ezeket behajtani. Költségvetési fedezet nélkül tehát milliókat adtak ki és olyan fedezetet jelöltek meg, amely dubiózát jelent. Higyjék meg, t. Képviselőház, ez miniatűr képe annak a gazdálkodásnak, amely, miatt ebbe a kétségbeejtő helyzetbe» ide kellett jutnunk és az ellenzék nem tenné meg kötelességét, ha még most is szemet hunyna, ha ínég most is a kritikának ezzel az éles szavával nem illetné ezt a gazdálkodást. Nem azért, hogy most a feleletrevonás kérdését hánytórgassuk. Az majd később jön. Ma azonban csak akkor remélhetünk javulást, ha rámutatunk mindezekre, hogy ne úgy legyen, amint volt, hanem másként legyen. Más legyen a tarlózás, más legyen a gyomlálás, személyekre és tekintélyekre való minden tekintet^ és kímélet nélkül. El az útból, aki az államháztartás konszolidációját akadályozza. El az útból, ha jószántából nem, akkor a nemzet akaratából. Tessék megpróbálni azokat az utakat és módokat, amelyek mellett a feleszmélés és ráeszmélés bekövetkezik. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) , T. Képviselőház! Tegnap egy pártértekezletről szóló tudósításból olvastam egy nagyon figyelemreméltó gondolatot, Eszterházy Móric grófnak azt a gondolatát, hogy a belföldi forgalomban egy kényszercsereeszköz életbeléptetését óhajtaná. Az a fikció, amelyet valaki egy értéknek ad, amíg a belső forgalomban érvényesül, addig mentő és gyógyító eszköz. Ha erőszakolni akarjuk, hogy az kifelé is hasson, ezzel megbukunk. A belső forgalom feltámasztása szolgáltatja a valutáris értékemelkedésnek és a valutáris értékelésnek első lépes őzetét. Higyjék meg, ez nem utópia, ez másutt is megvan, hiszen erre gondolnak,; amikor a gazdasági erők összetételét állítják fel zsinórmértékül. Magyarországon nagyon szeretnek a pénzintézetekre hivatkozni, és, az állíttatott,, hogy itt minden pénzintézet egészséges. $n boldogan